Hát ennyi lett mára, én büszke vagyok magamra, mert egyrészt sokat írtam, másrészt pedig sokat haladtam. Viszont egy csomó időt kihagytam, de nem lényeeg! Így tuti a sztoriii
Okéé, ez gáz volt, de nagyon este van, ilyenkor szar szóvicceim és egyebek vannak..
Puszisziasztok!♥
-Vivi
Micsoda hírek! Ezzel nem lettem okosabb.
-Nemár Niall, ez tök gáz! Te menő vagy, én meg nem-mutattam végig magamon.
-Attól még hazudozunk, úgyhogy velem jösz ebédelni-vont vállat, majd kedvesen mosolygott.
Mélyet sóhajtottam, majd elmentem felöltözni. Felvettem egy farmert meg egy piros kockás inget, mert nem éppen az a meleg nap volt. Kifejezetten hűvös volt. Angliához megszokottan, ugyebár, úgyhogy kifelé a piros Converse mellett felkaptam egy vékony fekete mellényt is.
-He?-kérdezte a szembe jövő Brady.-Tudom hogy csak fedezed a csajt Horan-forgatta a szemeit.
-Jé, nem is vagy hülye annyira-röhögtem ki.
-Jé, nem is vagy vicces annyira-vágott vissza, majd kedvesen megpaskolta a fejem.
-Attól még nem mászhatsz rá-ölelt magához Niall. Mi van? Mi nincs? Hol vagyok?!?!!!!1!!!1-Másnak tartogatom-vigyorgott le rám, én meg elképedve bámultam.
-Egyedül kajálok-siettem az ebédlőbe. Levettem a tálcámra egy tányér valamit(?) meg egy dobozos narancslevet, és leültem. Rá pár másodpercre Niall is leült velem szembe, és nekiállt enni.
-Miért nem eszel?-kérdezte teli szájjal.
-Mert nem tudom mi ez-mutattam a zöld darabokkal teli narancssárga trutyira, és a mellette levő barnás-pirosas turmixolt valamire.
-Az ott édesburgonyapüré zöldborsóval, és darálthús paradicsommal-húzta el a száját.
-Fúj-nevettem kínosan-edd meg-toltam át az ő tálcájára.
-Te mit fogsz enni?-lepődött meg.-Megint be fogsz ájulni.
-Nyugi, itt a narancslé. Meg van automata, szoktam venni csokit-mondtam nemtörődve magammal.
-Dehát..jézusom alig két hét ment el a táborból, de te elig ettél, hogy bírod?-akadt ki.
-Fejezd már be Nienie!-csaptam gyengéden az asztalra.
-Nehéz ha a csajom nem eszik-ràzta a fejét, én meg felnevettem.
***
-Hát pff! Mi az hogy Niallel lógsz?-Yvette már egy órája nem száll le a témáról.
-Barátok vagyunk-ásítottam egy hatalmasat.
-Álmos vagy? Ne legyél. Bulizni viszlek-fogta meg a kezem.
-Már annyiszor próbáltál bulizni vinni Yvette. Nem megyek-dőltem az ágyamra szerencsétlenül.
-Na! Claudia meg Monica meg a barátnőd, Sophia is ott vannak. Meg Harry-kacsintott.
-Nem jön be Harry.
-Egy szóval nem mondtam-mosolygott ravaszul. Utálom mikor ezt csinálja!
-Nem megyeek-mondtam véglegesen és teljesen lezárva, de ő mintha meg sem hallotta volna, rám dobott egy pólót.
-Vedd fel-parancsolta, én pedig engedelmeskedtem.-Mehetünk-húzott a kezemnél fogva.
-De nem akarook Yvette!-nyafogtam. Nyafogtam, pedig nem szoktam. Miért nyafogtam? Neeeee!
-De akarsz drágám, csak félsz attól, hogy összefutsz Harryvel. Ha összefutsz vele, elfutsz vagy valami-húzott még mindig, sajnos sikeresen. Bezárta az ajtót, elindultunk, aztán megtorpantam.-Mi van?
-Nem akarok menni oda, azokkal akik már seggrészegek-magyaráztam felelősségteljesen.-Egyáltalán hova megyünk?
-Oda ahova általában menni szoktunk.
-Az hol van? Nem tudom feltűnt-e, de nem vagyok a bulizós féle..
-Nyugi már Emelia!
-Lia-szóltam közbe.
-Nekem mindegy, de ne félj már! Buli lesz!-mosolygott, majd áthúzott egy hídon. Átmentünk valami csatorna felett, aztán egy ösvényen, és ott voltunk. Tábortűz, és zene, pia minden mennyiségben, a tábor legmenőbb arcaival, és..
Harryvel. De miért őt szúrtam ki először? Soha nem tudom meg. Talán belefúrta az agyamba az, amit Yvette mondott.
Összefutottam Harryvel, elfuthatok?
-Eszedbe se jusson-lökött a tömeg felé Yvette. Ez a gondolataimat olvasta, vagy hangosan kimondtam? Jézusom, lehet hogy hangosan kimondtam, erről le kéne szoknom!
Legjobb barátom, akiben a szöszit találtam meg a földön terpesztett egy üveg sörrel a kezében, majd mikor meglátott, mosolyra húzódott a szája.
