Gud áftörnún pípöl, háv ár jú?
Csak annyi, hogy tele vagyok ihletekkel mostanàban. Nem tudom honnan jönnek, és főleg ennyi, de tetszik hogy nem vagyok teljesen béna. Úgyis szomorkás a hangulatom amiért eddig elég latyakos volt a sztori, szóval íme, eme mű.
Lehet hogy nem tetszik, de légyszi tetsszen.
Ez volt a mai okosságom,
Byebye:::::::Vivi
A leghosszabb pálya után elmentünk quadozni, aztán gokartozni, majd végül egy étterembe mentünk, mivel rájöttünk hogy nagyjából semmit sem ettünk egész nap. Utána siettünk a stadionba, ahol a fiúk adtak egy remek koncertet, és visszautaztunk a hotelbe. A fiúk filmet akartak nézni bulizás helyett, amit nem értettem.
-Te sose jössz bulizni, most meg veled akarunk lenni-magyarázott Louis, én pedig mosolyogva bólogattam.
A lehetetlen-t választottuk, aminek a végefelé elsírtam magam, Niall pedig a pulcsija alá fogadott.
-Ki fogja nekem így mondani hogy 'szeretlek'?'-szipogtam a tévé felé intve.
-Én-mondta Harry le sem véve a tekintetét a képernyőről, a fiúk pedig elmosolyodtak. Olyan mintha nem külön lennének. Hanem egy agy. Egy agy, négy testben. Mert mindig ugyanarra gondolnak.
Miután vége lett a filmnek, és visszamentünk a saját szobánkba, nem is csodálkoztam rajta hogy Dylan nincs ott. Őszintén, bűntudatom van amiatt hogy mindig Lou vigyáz a gyerekekre, sokszor vigyázhatnék én is, de akkor Lou mindig leszól hogy maradjak a seggemen, és hagyjam rá.
Mindegy is, szóval visszaérve a szobánkba letusoltam, majd Harry is, aztán a villanykapcsolóhoz sétált.
-Jóéjt-néztem rá amíg még világos volt, ő pedig nem szólt semmit. Vállat vonva a hátamra fordultam, majd meglepődtem mikor Harry az én oldalamról mászott az ágyra. Elkezdtem nevetni, mert teljesen rámtehénkedett, ő is nevetett, végül leszállt rólam. De éreztem a jelenlétét, csak nem mellettem, hanem a füleim mellett a karjait, felettem a testét, aztán a számon a száját. Minden egyes csók után elmondta, hogy "Szeretlek", amitől a szívem elolvadt.
Mikor befejezte, nem fordultam el tőle mint tegnap, hanem a mellkasának döntöttem a homlokom.
-Én is szeretlek Harold-mondtam, ő pedig szorosabban húzott magához, és adott a homlokomra egy puszit.
***
Niall elvitte Harryt golfozni, úgyhogy úgy döntöttem, Liloval töltöm el a délutánom. Végre elraboltam a gyerekeket Loutól, aztán a fiúk elvittek egy meglepi helyre, ahol kis istállók sorakoztak.
Dylan és Lux megtanultak nagyjából lovagolni (pónin), aztán Lilo alámerőszakolt egy lovat, akiben első ránézésre bíztam. Arany volt-ugyanis a lovaknak a barna az arany-, az orrán egy fehér bóbitával. Én régen már lovagoltam, nem is keveset, úgyhogy könnyen fel tudtam ülni rá.
-Jól áll a lovaglás-kacsintott Louis, én megforgattam a szemeim, Liam pedig kiröhögött. Louis még nem adta fel, elvitt enni, fagyizni, ahol megemlítette hogy jól nyalok, elmentünk sétálni, ahol emlékeztette magàt rá hogy nehezen fáradok el, aztán játszótérre mentünk ahol azt mondta hogy szépen nyúlik a lábam, úgyhogy amíg Liamet két oldalt Lux és Dylan rángatta, addig én Louist.
-Neked mi a bajod?-kérdeztem tőle.
-Memorizálom az infókat-vont vállat hamisan, én pedig visszarántottam a pulcsijánál.
-Milyen infókat te hülye?
-Hát Harrynek csak elmondom..-vigyorgott, olyan Louisosan, én meg leesett állal bámultam.
-Komolyan, kezdem azt hinni hogy van valami olyan, amiről nem tudok.
***
-Louis tudod miket mondott nekem?-kérdezte Harry.
-Sejtésem sincs-mondtam felhúzva a szemöldököm.
-Mi az hogy jól lovagolsz, nyalsz, nyúlsz, nehezen fáradsz?-ráncilta a homlokát.
-Lovagoltunk. Aztán fagyiztunk, és sétáltunk, játszótéren voltunk, Louis pedig..teljesen máshol jàrt-közöltem vele, ő meg sóhajtott.
-Mindegy, azért tetszik-mosolygott, én meg kimentem a folyosóra Louval beszélni.
-Komolyan, nyolc óra van és elaludtak, köszönöm-tette össze a kezeit Lou, majd egy puszit dobott a tenyerén.
-Igazából..Liam és Louis cipeltek mindenfelé minket-rántottam meg a vállam, kicsit hàtranézve, pont mikor Harry ment el mögöttem. Végighúzta a kezét a fenekemen, majd a kezembe akasztotta az ujját, és elengedte. Mozdulatlan lettem, majd miutàn Louval megbeszéltük hogy most már tényleg nyugodjak le, visszamentem a szobába, ahol Harry póló nélkül volt. Oh.
-Te komolyan, TI szórakoztok velem, ez az egész tuti nem véletlen, ilyen nincs a vilàgon, hogy pont VÉLETLENÜL így mész el mögöttem, most már mondjatok valamit, mert teljesen begőzölök-akadtam ki vadul gesztikulálva, ő pedig miután ráérősen felkötötte a haját, felém lépkedett, elkapta a derekam, és BUMM.
Megint megcsókolt.
-Komolyan, mit mondjak még?-kérdezte a szemeimbe nézve, majd megölelt. Visszaöleltem, szorosan magánál tartott, mikor Niall bejött.
-Nem sokáig zava-állt meg egy pillanatra, majd folytatta.-rok, csak nálad maradt a telóm, jó szórakozást, hajrá fiatalok-hadarta, majd kiment.
Felnevettem, majd Harryvel együtt az ágyra dőltem.
***
-Miért ne?-kérdezte Louis.
-Hát a rajongóitok..-ingattam a fejem.
-Hát először gyűlölni fognak, aztán imádás lesz-veregette meg a vállam Liam.
-De egy vacsorába nem halsz bele. Juj, talán egymás mellé is ülhetnétek-viccelődött Niall.
-Dehogy! Az feltűnő!-vágta rá Louis.
-Jó, értem, be lehet fejezni. Hülye huszonéves szemtelen kölykök-ráztam a fejem, Harry pedig átkarolta a vállam.
-Te is az vagy.
-Tudom-mosolyogtam rá felhúzva az orrom, ő pedig gyorsan adott egy csókot.
-Fröcsög a nyálatok-fintorodott el Louis, ahogy magáról törölgette a 'nyálat'.
Igen, nagyon eredeti viccei vannak, ezt is tőlem szedte.
Elmentünk vacsorázni, és máris láttam a meglepett tekinteteket. Niall csettintése ébresztett fel a gondolkozásból.
-Föld hívja Emelit. Pedig nem is ittál sok bort-nézett a poharamra. Konkrétan nem is ittam belőle még.
-Ne gondolkozz rajta. Ne érdekeljen-kulcsolta össze az ujjainkat Harry, puszit adott rá, majd az ölébe tette.
-Nehéz-sóhajtottam.
-Nem az. Csak ne koncentrálj-mondta Liam.
-Ez nem megszokott szabály.
-Ugyan-rázta a fejét Louis.
-Ha velünk vagy nincsenek szabályok-tette hozzá Niall. Harryre néztem, valamiféle megerősítést várva.
-Pontosan-bólintott.
