Idézve magamat, új nap új remény, úgyhogy legyen így. Mondjuk az új nap, új sebek is igaz, megint foghúzáson voltam, borzalmas. Szörnyű. Fáj. Áú.
-V
Ui.: HALLOTTÁTOK AZ INFINITYT? JÉZUSOM ÚÚÚ!!!
Milyen buták ezek a fiúk. Attól még hogy becsukják az ajtót, nem lesz hangszigetelt. De mindegy, így mindent hallottam, miközben a kólába kortyoltam néha.
-Harry nincs meg-mondta Zayn.
-Mi az hogy nincs meg?-kérdezte Niall hat oktávval magasabb hangon, mint ahogy annak kellett volna lennie. Ilyen hangot még egy síp sem tud kiadni, nemhogy egy 16éves srác. De ezek szerint mégis.
-Összevesztek Gemmával, és eltűnt, Gemma sem tudja hol van. Hova mehetne..?-aggódott a kreolgyerek. Jaj gyerekek, Harry 15éves, nem fog elveszni. Miben fogadunk hogy estére..este van. Akkor reggelre előkerül, valamelyik faházból és nyög egy bocsit. Csak mert muszály.
-Liamék keresik?
-Ja. Bár Sophiával lehet hogy nem éppe..au-nyögött egyet. He? Most egymást pöckölgetik, vagy keresik a haverjukat? Ühm..kamasz fiúk...
-Amúgy Harry bedurcizott mert Louis azt mondta hogy nem ment oda Emeliahoz-elképzeltem ahogy Zayn karba tette a kezeit, és felhúzta fél szemöldökét "ez várható volt" stílusban.
-Cssss halkabban te idióta-szólt rá Niall.
-Jóójóó. Csak mondom. Lehet ezért tűnt el. Mert a csaj éppen a szobánkban van-motyogta, majd benyitott. Úgy tettem mintha nagyon gondolkoznék valamin, majd a mosolygó fejre néztem.-Visszavihetlek a házadba?
-Ühüm-keltem fel, majd elkerekedett szemekkel ittam a kólából. Szédültem, nem csodálkoztam volna ha megint elesek.
-Jól vagy?-ugrott mellém Niall.
-Igen-indultam el magabiztosan. A magabiztosságom a padlóba zuhant mikor megláttam hogy a három szőke lánnyal három barna srác is van a házunkban.-Szerintetek lehet új házat kérni?-néztem a fiúkra. Mármint Zaynre és Niallre.
-Ha egyedül akarsz lakni, a büntiházba mehetsz-rántott vállat Niall.-Nem más ám semmiben a hely, csak max összezárnak egy sráccal.
-Itt hárommal-fintorogtam a barnákra.
-Kibírod? Ha nem akkor ha gondolod aludhatsz nálunk..-dadogott Zayn.
-Nem, köszi-mosolyogtam.-Menjetek csak, sziasztok!-köszöntem el, beléptem a szobába ahol kanszag volt. Fúj. Tiszta fiúdezodor és izzadtságszag. Nyami, a tini'bicsek' kedvence.
Leültem az ágyamra. Nem volt kedvem jópofizni, de az egyikük leült mellém. A francba már, a nyugalom, az ami itt nem lehetséges!
-Josh vagyok-nyújtotta a kezét. Lenéztem a kezére, majd felhúzott szemöldökkel meredtem a szemeibe.
-Emelia Flores.
-Bocsi, Josh Devine. Szabadidőmben dobolok, és nem kedvelem Claudiát-biccentett a szőke lány felé. Ez hihetetlen.
-Ezért inkább átültél ide, hogy engem idegesíts-bólogattam.
-Meg sem fordult a fejemben, elnézést hercegnő-tette fel a kezeit félve. Làtva az arcát elnevettem magam, ő pedig újra elmosolyodott.
-Joshyy-nyögte Claudia.-Miért nem vagy itt velem?-nézett kiskutyaszemekkel. Nem. Ez egyértelműen nem az ő reszortja, inkább Liamé. Neki vannak bociszemei, de olyanok hogy ránéz valakire és elolvad.
-Mert szegényem egyedül van-mutatott rám. Csípőre tett kézzel löktem rajta egyet, aminek következtében eldőltem az àgyon, majd a cuccaim után kutattam.-Mit csinálsz?-hajolt oda Josh.
-Elmegyek fürdeni-mondtam, azzal a lendülettel pedig ki is mentem. Mikor visszamentem, még mindig ott volt. Az àgyamon. Ugh.-Jóéjt-dugtam be a fülembe a fülesem.
-Nemàr-rázta a fejét a srác hitetlenül.
-Mondom jóéjt-rántottam a takarómon, ami hirtelen kicsúszott Josh alól, így beverve a fejét az ágy szélébe. Hurrá.
