Annyira rohadtul örülök hogy ilyen istenien okos és ötletful vagyok, hogy még kicsit büszke is vagyok magamra, de csak most.
Szovall nem akarok aludni de ugy dontottem hogy a tobbit meghagyom a het tobbi reszere, es hujujuj de izgulok, es mar izzitom a Badass Babysitter cimu konyvet is, de mielott abbol a tobbi reszt felrakom, kis szunetet tartok♥ hogy felfrissuljon az otlettaram, tudjatok.
Lenyeg a lenyeg, en majdnem sirtam mikozben irtam, aztan megse, mert nem ertek a siratashoz. Jo olvasast, jo ejszakat,
SZEP JANUARI VISSZATEREST AZ ISKOLABA, legyetek menok meg ganxtak,
Puszooo::::::::::Vivi
[Niall szemszöge]
Felmentem az emeletre, ami szintén szaglott. Harry kitett magáért, csak sajnos egy barom, szóval nem jó értelemben tett ki magáért. Az hogy elmegy a haverjaival inni jó, de a föld alá innia magát akkor van jól, ha nem ilyen állapotba kerül.
-Kelj fel-löktem meg a vállát. Semmi. Öt perce ébresztgetem. Komolyan gondolkozom egy mentőn.-Harry!-borítottam le az ágyról. Egyből felébredt, én pedig odasétáltam mellé, és világosságot teremtettem a szobában. Egy törött tükör. Pár fiók szanaszét, és papírok széttaposva. A földön fekve, hunyorogva nézett rám.-Te barom-ráztam a fejem csalódottan.
-Hozz..-kezdte. Ilyenkor nem jó ugráltatni, Styles.
-Lemész érte. A nappaliban várlak, beszélnünk kell-mondtam átugrálva a cuccokon. A folyosón is leesett képek vannak, komolyan úgy nézett ki mintha végigsöpörte volna egy hurrikán. Harry hurrikán.
Kerestem egy nagy táskát, amibe beleszedtem néhány kaját, hogy ne romoljanak meg, aztán fejcsóválva a lépcső felé néztem. Harry kullogott, érdeklődő, és csodálkozó arccal.
-Ezt én csináltam?-mutatott magára ijedten.
-Igen.
-Hol van Emeli?-kérdezte. Leült a kanapéra, én pedig mellé.
-Nálam.
-Haragszik?-kérdezte elcsukló hangon. Régen volt ennyire maga alatt, ezt meg kell mondanom.
-Nyilván nem boldog. Fogalmam sincs. Szerintem a házánál fontosabbnak tartotta Dylant-motyogtam, ő pedig a kettétörött kávézósztalt tanulmànyozta, rajta egy könyvvel.
-Szóval ne menjek oda-értelmezte a dolgokat Harry, én pedig aprót biccentettem.
-Hagyj neki egy kis időt, és ennyi. Csak azt bírdd ki-álltam fel, majd a hátsó ajtóhoz sétáltam. Nem volt felhőtlen a helyzet, sem időjárásban, sem a nappaliban.
-Elcsesztem-temette az arcát a tenyereibe, én pedig nagyon mélyet sóhajtottam. Tudtam hogy sír, és olyankor minden eszébe jut.
-Ne sírj. Meg fog békülni a dologgal, csak nyugodj meg.
-Jó-szipogott, nekem pedig eszembe jutott a tábor.
*Visszaemlékezés*
-Harry!-futottam oda hozzá. Ez a barom elfutott a kirándulás közepén, mikor Emeli elájult.-Mindenki téged keres te idióta-ültem mellé, mire rámpillantott. Pirosak voltak a szemei, és szipogott.
-Hozzá se merek szólni, ezt Louis is megmondta-nyökögte sírós hangon.-Ránéztem, és szeretem. Én úgy megijedtem hogy valami baja lesz. Nem tudom..nem bírtam volna ki-remegett.-Tök lúzer vagyok, hogy még nem is beszéltem vele, de gondolatban már háromszor feleségül vettem-borult ki. Nekem pedig még a szavam is elállt. Pár percig gondolkoztam, majd "miért ne?" alapon bemutattam az ötletem.
-Na jó. Beszélek két sráccal. Megindítják a háborút, összebeszélünk a fiúkkal, neked pedig csak annyi dolgod lesz hogy belelököd a tóba magaddal együtt-hadartam, Harry pedig csodálkozva felàllt.
-Ez miért jó?
-Szigorúan tilos a tóban lenni. Ketten lesztek a büntiházban-magyaráztam, ő pedig elmosolyodott. Felálltam, mire megölelt
-Kösz Niall.
-Nincsmit Harold, menjünk vissza-vigyorogtam.
*Visszaemlékezés vége*
Mintha filmként pörgött volna előttem. El kellett mosolyodnom, mert ugyan azt a szerencsétlen Harryt láttam magam előtt, új csomagolásban.
-Tök lúzer vagyok hogy még nem is beszéltem vele, de gondolatban már háromszor feleségül vettem-idéztem a szavait kisfiús hangon, ő neg elmosolyodott, és elküldött a..francba.
-Ne is emlékeztess.
-Gyere, hazaviszlek, aztán szedd össze magad meg az életed-veregettem meg a vállát, majd felkapva a konyhában a táskát, kimentünk, és beültünk a kocsimba.
***
[Emeli szemszöge]
Nem is tudom. Mi az álláspontom? Aggódjak? Mérges legyek? Szerelmes legyek? Rohanjak hozzá? Várjam amíg ő jön? Két napja gondolkozok ezeken, miközben Niallt és Williet nézem, ahogy xboxoznak, és esznek. Végül mikor egyedül voltam..otthon..valaki kopogott. Otthoni ruhában az ajtóhoz toporogtam, majd dideregve kinyitottam. Hideg volt.
-Emeli beszélnünk kell-lépett be az ajtón Harry.
-Mi? Te mit csinálsz itt?-fagytam le egy pillanatra. Beállt a teljes zavar.
-Bocsánatot kérek. Kérlek bocsáss meg Emeli, csak.. nagyon elborult az agyam és nem emlékszem semmire, megcsináljuk a házad, és újrabútorozzuk, vagy eladjuk, és hozzàm költöztök-könyörgött, én pedig teljesen összezavarva álltam ott. Hm? Költözzünk össze? Tényleg sokáig ízlelgettem a szavait, átgondoltam a jelenlegi helyzetet, és a padlót bámultam.
-Nem-suttogtam a lábamat nézve. Ilyenkor mindig érdekes a zoknim, meg ilyenek.. bármi, csak ne kelljen a szép zöld szemeibe néznem, mert akkor összetörök.
-Emeli ne csináldd ezt-emelte fel az állam, így kényszerítve hogy ránézzek.-Tudom hogy nem így gondolod. Behunytam a szemeim, és tovább ráztam a fejem. Nem akartam látni a könnyeit. Elég volt érezni a sajátjaimat.
-Menj el-sírtam el magam, és megtörölve az arcom, kinyitottam a bejárati ajtót.
-Emeli-szólított meg. Felnéztem rá. Fájt, tényleg kurvára fájt hogy láttam a könnyektől ázott arcát, a sírástól piros szemeit és orrát, aztán becsuktam az ajtót.
Még mindig vacogva vettem magamra Niall egyik pulcsiját, majd nem törődve azzal hogy összekönnyezem, a kanapéra feküdtem, és órákon keresztül nem is mozdultam.
-Em mivan?-ébresztett fel Niall.
-Hm?-ráncoltam a homlokom. Össze voltam gömbölyödve, Niall ázott pulcsija volt rajtam..Harry..
-Mi történt?-hallottam hogy Niall kérdezi, de csak annyi jött ki a számon, hogy "elküldtem", Niall pedig kicsit meginogva fogadta az ölelésem.-Minden rendben lesz Emeli-csitítgatott, én pedig megráztam a fejem.
Ui.: Kendallt sajnos elragadta egy vizi leny az oceanban. Vigyazzatok vele, mindenkit megfolyt aki Harryre nez.
Neve: Louis Tomlinson.
Larry is real.
