Nexur I.: Törhetetlenek

Harmadik

Egy kis magyarázkodás :D Kicsit hosszabbra nyúlt, mint terveztem, de nálam egyébként nagyjából ekkora egy fejezet, ha nem hosszabb... :D Igény szerint a következőket tagolhatom kisebb részekre, de akkor azt írjátok meg kérlek kommentben :)

Szeptember elejéhez képest, a szél erősen fújt, meglobogtatva az épületek tetején feszítő zászlókat, melyeken színes címerek hirdették a leggazdagabb családok múltját. Borongós, szürke napra keltek a város lakói, hideg azonban mégsem volt, így az unatkozó idősek meg is kezdték hadjáratukat a piac felé a keskeny macskaköves úton. Pompás lovak ügetve húzták fiákerjeiket, szállítva sietős gazdag utasaikat, tőlük lemaradva pedig konflisok trappoltak ráérősen a köznéppel.

Az ébredező Ascot városkáját lassacskán megtöltötték az emberi hangok, kiáltások, és beszéd hangjai is. A kis, kanyargós utcák végén magasodott a pályaudvar kupolás épülete, tiszteletet parancsolva minden járókelőben, aki elsétált alatta. Az utakat a fiákerek és konflisok mellett itt már gőzautók is koptatták, időnként hangosan dudálva és pöfékelve.

Aphra most vegyes érzésekkel tekintett fel a két, szinte már csipkés toronyra, melyeket egy vékony, ágaskodó és vágtató, márvány ló szobrokkal díszített betonfolyosó választott el egymástól. Ritkán utazott bárhová is, és akkor sem ment messzire, legfeljebb 10-20 kilométerrel arrébb, a távolabb élő rokonokhoz. Ascot utcái rendszerint békések voltak egy átlagos városhoz képest, a pályaudvar előtt azonban már ilyenkor is egész nagy volt a sürgés-forgás. Elegáns hölgyek és férfiak, nemesek, polgárok és a szegényebb réteg képviselői is egyaránt megfordultak az épület előtti nagy, üres téren, melyen egyébként ünnepnapokon a polgármester szokott beszédet tartani, és ez volt a helyszíne minden nagyobb rendezvénynek is.

Ha rajta múlik, akár még le is ült volna valamelyik padra, hogy lerajzolhassa a csodás építészeti remekművet, ám az izgatottság sokszorosan járta át a tudatát. Nem telik majd bele fél óra sem, már a fővárosba tart majd, a pompás Nexurba, ahol majd szembe kell néznie a következő kihívással. Már csak a fizikai felmérés gondolatára is gombóc nőtt a torkában. A kétségek az álmatlan éjszakája után tovább nőttek benne, mostanra másra nem is igen tudott már gondolni. Ám a szánalmas vereség mellett megpróbált inkább a nem túl valószínű, ámde annál örömtelibb diadalra is gondolni. Az univerzum kifürkészhetetlen, van rá összesen 1% esély, hogy talán mindenki gyengébben teljesít majd, mint ő, vagy legalábbis elegen rontják el a felmérést ahhoz, hogy átférjen a rostán.

Időközben a lépcsők felé vette az irányt, hogy beléphessen az épületbe, és kénytelen volt felsóhajtani. Mégis mit érne el azzal, ha éppen csak felvennék? Akkor megint csak valaki olyantól venné el a lehetőséget, aki tényleg megérdemelné. Ő pedig útközben úgyis ki fog esni, ha előbb nem is, de legalábbis az első ütközetnél, nemde?

A peron, melyről a nexuri vonat indult, szerencsére a hatalmas pályaudvar elején volt, ő pedig már tegnap jegyet váltott, így már csak annyi dolga maradt, hogy felszálljon. Az épület előcsarnokának órájára tekintett. Negyed nyolc, azaz tizenöt perccel az indulás előtt ért ide. Belegondolva, hogy csak konflisra futotta, és a város másik végéből jött, ez elég szép teljesítmény, bár ilyenkor nem is voltak sokan az utakon. Az élet rendszerint nyolc és kilenc óra között indult el, ilyenkor nyitottak a boltok, kezdődött el a tanítás az iskolákban, és láttak neki az ügyintézésnek a bankban. A piac viszont már egy órája nyitva van - mosolyodott el magában a lány, miközben a sietve tipegő öregasszonyokra gondolt, akik elsőként akarták átnézni a bőséges reggeli választékot. Még a peron felé sétálva is találkozott pár gurulós bőröndöt húzó idős hölggyel, akik valószínűleg úgy látták jónak, ha még a pályaudvaron is átvágnak.