Nexur I.: Törhetetlenek

Ötödik

Végre elkészült az új rész is, és bár rövidebb, mint az előző kettő, azt hiszem, legalább ugyan olyan tartalmas maradt. :) Jó olvasást!

Péntek. Végre péntek - sóhajtott Aphra, és megdörzsölte a szemeit. Odakint még csak kéken sötétlett az ég, a Nap pedig még fel se kelt. A kötelező jellegű ébresztő, mely az első pár napban valósággal kiugrasztotta az ágyból, ma egészen biztos ébren találja majd őket. Rengeteg minden történt az elmúlt napokban, melyek közül főleg az utolsó felmérésre való felkészülés keserítette meg az életét. Szerencsére ezen már túlestek pár napja, az eredmény pedig csak a rajokba osztás miatt volt fontos. Az ezer újoncból és 100 veteránból ötvenfős, kisebb csapatokat választottak szét, és elküldték őket az ország húsz másik katonai támaszpontjára, többek között Ascotba is. Kérvényezhette volna, hogy áthelyezzék a szülővárosába, de nem tette. Úgy érezte, el kell szakadnia otthonról, hogy új, független életet kezdjen, és bár ezt először édesanyja személyes sértésnek vette, később megbékélt a döntésével. A rajokat illetően, nem kifejezetten volt boldog. Minden, egyébként tízfős rajban voltak gyengébb, átlagos és erősebb képességű újoncok is, élükre pedig a szakaszhoz kiosztott gyakorlott katonák választottak szakaszvezetőt. Ez a felosztás önmagában tökéletes, hisz ha van is sebezhető pontja a csapatnak, vannak, akik fedezik azt - persze mondani sem kell, hogy az ő rajából ki lett a leggyengébb láncszem, hát persze, hogy ő.

A probléma éppenséggel a csapat többi tagjával, vagyis inkább a szakaszvezetővel volt. Szerencsére ő és Amy egy rajba kerültek, Reylik pedig egy másik szakasz vezetője lett, és mikor már épp fellélegzett volna, szembesült a ténnyel, hogy nem kellett volna elhamarkodva azt kérnie az égiektől, hogy „Bárkit, csak Reyliket ne!". A sors fintoraként maga Elysia lett a vezetőjük, ami Aphra számára egyenlő volt a túlhajszolással, hisz egyértelművé vált - egyébként Amy számára is hasonlóképpen -, hogy nem tudják majd tartani vele a lépést, a lányt ismerve pedig, nem fog lentebb adni az elvárásaiból, főleg nem miattuk. A többiekkel egyébként nem volt első ránézésre sok probléma, bár úgy döntött, inkább hagy időt magának, hogy megismerje őket, mielőtt elhamarkodott következetést von le.

Elképesztőnek találta egyébként, hogy az emberi szervezet két hét kemény terhelés hatására már képes átállni egy teljesen új rendszerre. Korán kelés, egész napos kiképzés, alvás. Az első napok voltak a legnehezebbek, mert akármikor is feküdt le az izomláz forró, sajgó ölelésében, másnap olyan kimerültnek érezte magát, mintha éjjel is gyakorlatoztak volna. A bioritmusa hamarosan megszokta az új helyzetet, nem úgy a teste, a kemény munka pedig valójában még el se kezdődött. Minden este befáslizta a lábát, és a lehető legtöbbet pihentette, másképp ugyanis elviselhetetlen fájdalom cikázott tagjaiban.

Pénteken azonban ez a fájdalom is elviselhetővé, sőt, édessé vált. Bár a rendet most sem törhette meg, az istálló felé tartva szinte futni lett volna kedve. Mélyen beleégtek az első nap emlékei. Amy a szokásos érdektelenséggel fogadta az eseményeket, legalábbis úgy tűnt, de Aphra esküdni mert volna, hogy látja a szemében az izgatott csillogást olykor-olykor, ahogy közeledtek a hatalmas téglaépület felé. Külsőre hasonlított az átlagos istállókhoz, csak magasabb és hosszabb építmény volt, ám már a vastag acélajtó is arról árulkodott, hogy nem egyszerű hátas állatok élnek a falak mögött. Az ajtó egyébként napközben mindig nyitva volt, így már száz méterrel odébb is jól érezhető volt a kénszag, mely a sárkányok jellegzetes kísérőszaga volt.

- Az istálló lesz a második otthonuk - jelentette ki már akkor Ryker százados lágy, mégis határozott hangján, ahogy kinyitotta előttük a szárnyas ajtót.