Nexur I.: Törhetetlenek

Tizenhatodik

- Most tulajdonképpen mit is csinálunk? - nézett át Emery vállai fölött Aphra, miközben a lány vadul kutatott egy nagy ruhásszekrényben. A szoba, ahol álltak, egyébként tele volt fogasokkal, állványokkal és más ruhatárolásra alkalmas, méregdrága és díszes bútorokkal. Valószínűleg egyetlen célja a ruhák elhelyezésére szolgált, illetve a tükrökből ítélve öltözködésre. Ám a tény, hogy csak férfiakra szabott ruhadarabokat látott eddig a helyiségben, ami nagyobb volt, mint az Amyvel közös szobájuk a laktanyában, arra a következtetésre jutott, hogy ez egyedül a Shellford család fejének tulajdona.

- Keresünk valamit Dravennek apám cuccai között, esőben nem akarok odakint állni az erdőben és cseverészni – magyarázta Emery kicsit frusztráltan, láthatóan nem igazán találta, amit keresett.

- Apád a legkedvesebb ember, akivel valaha találkoztam – horkantott fel elégedetlenül Elysia, miközben a résnyire nyitott ajtón át leste, hogy jön-e valaki a folyosón –, és mi tényleg meg fogjuk lopni?

- Lopni? Ugyan már, ez, ehm... - vett ki egy egy díszes zubbonyt a szekrényből Emery, de amint megpillantotta, hogy egy jókora lyuk tátong a zsebénél, vissza is tette, mielőtt befejezte volna a mondatát – Ez nem lopás, csak kölcsönvesszük. Legalábbis ha az a semmirekellő nem adja majd vissza, akkor ráküldöm Razielt.

- Ne nevezd így – morogta Aphra, miközben odalépett mellé, hogy segítsen a keresésben – Megtehette volna, hogy megöl, vagy hogy egyszerűen csak tovább áll, miután kijutottunk, ehelyett segít nekünk.

- Bosszút akar állni – vágta rá egyből Elysia kissé talán mogorván – Különben is, mióta véded ennyire? Csak nem történt valami Phogosban, amiről nem tudunk...? - a százados helyettesének arcán széles, sunyi mosoly jelent meg, a szőke lány pedig érezte, hogy elvörösödik.

- Nem...! - sikkantott fel halkan, és ahogy másik kettő kuncogásba kezdett, Aphra inkább átment egy másik szekrényhez, hátha ott talál valamit Draven részére – Apád nem fogja észrevenni, hogy az ő ruhái vannak rajta?

- Hogy akarod egyáltalán felvezetni? „Nézd apuci, hoztam egy vadidegen jól öltözött pasast, akivel most elzárkózunk beszélgetni négyesben?" - fordult felé Elysia is.

- Igazából, apám egyáltalán nem csinálna ebből bajt. Anyám lenne az, aki sikítozva tessékelné ki az illetőt egy seprűvel, ha nincs elég pénze. A ruhák miatt meg nem kell aggódni. Apám nem fog emlékezni a régi ruháira, amikor még nem a saját szabóságunk varrta a ruháinkat. Azóta egyébként is pocakosodott... Megvan! - emelte meg a hangját örömében Emery, és előhúzott egy elegáns, de egészen laza tematikájú öltönyt, diadalittasan meg is lóbálva azt örömében – Csak kell valami zsák, hogy ne ázzon meg. Majd az istállóban átöltözik.

- Várjunk, ő már lehet odakint van az erdőben a birtok mögött, nem? - fordult a kérdéses irányba néző ablak felé Aphra.

- Igen...? - Emery ugyan pontosan tudta, miért aggódik emiatt a szőke, de mivel őt ez egyáltalán nem izgatta, nem tulajdonított különösebb jelentőséget a dolognak.

- Szegény, biztos megázott.

- A farkasokat sem sajnálja senki, mikor esik az eső. Nagyfiú, megoldja – kapaszkodott bele a két alacsonyabb lány karjába Elysia, és kihúzta őket a szobából, ugyanis közelgő léptek zajára lett figyelmes.

****

Az eső, ami reggel még dühödten zuhogott, délhez közeledve békés szitálásra váltott. A birtok mögött húzódó ritkás erdő az időjárás ellen aligha biztosított védelmet, így Aphra félelme, miszerint Draven valószínűleg testközelből is megtapasztalhatta a nexuri időjárás szeszélyességét, teljesen megalapozott volt.