Football Girl

Mindig van remény (5. fejezet)

A plázából egyből szaladtunk Kittyékhez és becsöngettünk. Austin nyitott ajtót, Kitty bátyja. Megrémült a kisírt szemek, a rémült fejek és az ideges arcok láttán.

-Mi történt? Kitty hol van?-kérdezte és szemével húgát kereste köztünk.

-Hát..nem tudjuk pontosan..csak..lehet, hogy..elrabolták..-nyögte ki Teddy.

-Hogy mi?-kérdezte idegesen Austin-De hogy történt? Mi lett vele? Hol? Mikor?

-Elmentünk a plázába, hogy összehozzuk Jordannel, de mi előbb mentünk, hogy tudjunk vásárolni. Mindenki máshova akart menni, ezért szétváltunk, de Kitty a padon akart maradni. Mondtuk neki, hogy menjen valamelyikőnkkel de ő ragaszkodott ahhoz, hogy a padon marad. Aztán mondtuk, hogy vigyázzon magára és, hogy fél óra múlva menjen a kávézóba. Mondta, hogy oké. Aztán mindenki ott volt a kávézóban csak Kitty nem. Vártunk 20 percet aztán Teddy felhívta. Ki volt kapcsolva a telefonja, ezért úgy döntöttünk, szétválunk, hogy megkeressük. Senki nem találta. Aztán a járókelőknek elkezdtem mutogatni Kitty képét, hogy látták-e. Mondták, hogy nem. Végül egy idős nő azt mondta, hogy igen. Kérdeztem, hogy mit látott és elmondta, ahogy ül a padon és odamegy egy fura alak hozzá és elkezd beszélni. Kitty csak ült. Aztán kezénél fogva felrántotta Kittyt a padról és valamit a fülébe súgott. És elmentek. Még leírta, hogy hogy nézett ki a pasas. És most itt vagyunk nálad.-hadartam könnyes szemmel.

-Nem hiszem el! Ilyen nincs! Hívom a rendőrséget!-mondta. Felhívta és elmondta, hogy mi történt. Én odaadtam a lapot amire rá volt írva, hogy, hogy nézett ki a fickó és felolvasta. A rendőr azt mondta, hogy még nem telt el 24 óra, ezért nem kezdik el a nyomozást. Na itt Austin teljesen kiakadt és elkezdett veszekedni a telefon másik végén lévő rendőrrel. Végül idegesen letette a telefont és megbeszéltük, ha bármelyikőnk megtud valamit Kittyről, azonnal szólunk egymásnak.

Este amikor hazamentem Tommy a TV előtt ült és nézett valami mesét.

-Mi a baj?-kérdezte. Elmeséltem neki az egész sztorit és nagyon letört lett. Mondtam, hogy inkább aludjunk mindketten, amit ő is jó ötletnek talált.

Reggel eléggé idegesen ébredtem, ránéztem a telefonomra, de még senkitől se üzenet, se hívás nem érkezett. Felöltöztem, majd lementem reggelizni. Kicsit később lejött Tommy is. Úgy láttam ő sem a legjobb hangulatában volt. Kimentünk az udvarra és megvártuk Laurat és Lizzyt. Csöndben telt az út. Közben csatlakozott hozzánk Teddy is. Rossz volt, hogy egyedül jött.

Amikor felértünk a termünkbe Roy tipikusan rosszkor szól bele olyan dolgokba, amikbe nem kéne.

-Csá csajok! Mizu? Mi ez a nagy letörtség?-kérdezte Roy.

-Roy, ne most!-mondta Lizzy.

-Mondjátok már!-kíváncsiskodott Adam, majd adott egy puszit Teddynek.

-Nem akarunk róla beszélni.-mondtam kissé idegesen.

-Jól van na! Nem kell ennyire felkapni a vizet!-mondta Brian.

-Kittyt elrabolták!-ordította Teddy és elbőgte magát.

-Most boldogak vagytok?-kérdeztem és már én is üvöltöttem. Mindenkinek tátva maradt a szája csak Susannek nem. A megszokott gúnyos mosolya volt az arcán.

-Most mi ilyen vicces?-néztem rá és csak egy kicsi választott el attól, hogy felpofozzam.

-Csak az..-nevetett-, hogy 17 évesen ennyire nem tud magára vigyázni. És...-most már röhögött-, hogy ekkora cirkuszt csináltok ebből.

-Te most komolyan beszélsz? Te teljesen normális vagy? Vagy mióta egy srác engem szebbnek tartott nálad és inkább velem akart lenni, azóta tisztára bekattantál?

-Lehetséges..-forgatta meg a szemét. Én tovább nem foglalkoztam vele, mert amúgy is pont becsöngettek és bejött az ének tanár. Óra közben egy papírgalacsin landolt az asztalomon. Kinyitottam.

'Mondj el mindent az elejétől a végéig! Persze ha csak akarod. Suli után együtt megyünk haza. Bólints ha oké'

Bólintottam de körbenéztem, hogy ki írhatta a levelet. Peter nézett hátra és elmosolyodott és ő is bólintott egyet.

Délután Peter kint várt rám, hogy együtt menjünk haza.

Bementünk a házba és elmeséltem mindent Peternek elejétől a végéig. Aztán úgy döntöttünk játszunk egy kicsit az xboxal. Golfoztunk meg fociztunk. Aztán nagyon romantikusan focizás közben mellé léptem és már dőltem el, amikor Peter elkapott.

-Köszi!-mondtam mosolyogva.

-Huhh...ez durva volt!-mosolygott ő is.
Még kicsit játszottunk aztán megcsörrent a telefonom. Teddy volt.

-Mondd!-sürgettem.

-Austin felhívta a rendőröket, mivel a 24 óra már eltelt és nem is kellett sok idő, mert a telefonján volt valami app, amivel láthatják, hogy merre van. És ma este már otthon lesz.-mesélte boldogan. Ki volt hangosítva, ezért Peter és Tommy is hallotta és ők is elmosolyodtak.

-Úristen, ezt nagyon jó hallani!-mondtam.

Még beszégettünk egy kicsit Peterrel, miután leraktuk a telefont, majd mondta, hogy mostmár mennie kéne, mert otthon már biztos várják.

-Kikísérlek akkor az a kapuig.-mondtam.-Szia, jó éjt! Köszönöm, hogy érdeklődtél, meg hogy meghallgattál.

-Bármikor számíthatsz rám, Flora!-mondta és adott egy puszit a homlokomra.

-Ez mi volt?-kérdeztem meglepettem.

-Bocsi-mondta zavartan.

-Ja nem baj, nem azért mondtam!-ez már nekem is tök kínos volt, istenem miért kellett megkérdeznem, hogy ez most mi volt.

-Akkor szia!-mondta. Nekem már csak egy intésre volt energiám.

Hajnalban arra keltem, hogy a jött egy sms Teddytől. Azt írta benne, hogy már otthon van Kitty és jól van. Visszaírtam, hogy nagyon örülök neki és további jó éjszakát. Megírtam ezt az örömhírt Peternek is, aki inkább felhívott, ahelyett, hogy válaszolt volna.

-Na mostmár megkönnyebbültem akkor! A rendőrség jól végezte dolgát!-mondta nevetve-És sajnálom, nem akartalak este zavarba hozni, az csakúgy jött, egy jó éjt puszi volt.

-Ja jó, mindegy, akkor aludjunk szerintem tovább. Holnap találkozunk, jó éjt!-köszöntem el.

-Szia..-szólt még egy utolsót ő is, majd lerakta a telefont. Hát ez egy kissé lehangolt, mit ne mondjak..