Football Girl

Félreértés (7. fejezet)

-Tudjuk, hogy te voltál.-mentem oda Mollyhoz.

-Mi van?-kérdezte meglepődötten-Nem tudom miről beszéltek.

-Tudjuk, hogy téged kért meg Susan és te beszéltél Mr. Silvermannel, hogy rabolja el Kittyt!-mondta Teddy. Susan pont belépett az ajtón és felnevetett.

-Most meg mi van?-kérdeztem unottan.

-Semmi...-röhögött, én meg csak legyintettem egyet.

-De tegnap elmondtam, hogy nem én voltam! Miért csináltam volna? Semmi bajom nincs Kittyvel!-védte magát Molly.

-Akkor miért voltál olyan frusztrált?-kérdezte Kitty.

-Úristen!-mondta csodálkozva-Talán azért, mert következő órában matek dogát írtunk és ha szarul sikerül három hónapig nem mehetek körmöshöz!-nézett ránk, úgy mintha ez akkora tragédia lenne. Komolyan, sose fogom megérteni őket.

-Ne már! Ez most komoly?!-kérdeztem.

-Igen, ez komolyan így van.-mondta.

-Hát akkor ez most nagyon kínos...-mondtam és lesütöttem a szemem.

-Fú basszus, sajnáljuk.-szólt Kitty is.

-Hát FBI-osnak ne menjetek ha lehet!-röhögött Roy.

-Tényleg bocsi..

-Mindegy, csak hagyjatok mostmár békén.-mondta, majd elfordult.

-De akkor kit kért meg Susan?-kérdeztem gondolkodva. Végignéztem az osztályon, de Claren megakadt a szemem, aki végig csak ült a padban lehajtott fejjel.-Clare?

-Igen?-felnézett, de nem a szemembe.

-Te voltál?-kérdeztem.

-Igen...-mondta és nem is próbált mentegetőzni-Nagyon sajnálom...

-Annyira reménykedtem benne, hogy nem te voltál...-sírta el magát Kitty, majd kiszaladt a mosdóba. Indultam volna utána, de Teddy mondta, hogy hagyjam, majd ő megy. Ugyanis tudni kell, hogy Clare és Kitty szülei nagyon jóba vannak és egész kiskoruk óta ismeri egymást a két lány. Csak aztán Kitty szülei egyre többet veszekedtek, ugye most el is váltak, és így kevesebbet is foglalkoztak a barátaikkel, mint például Clare szüleivel, szóval a két lány már nem lógott annyit együtt sulin kívül sem és az lett a vége, hogy eltávolodtak egymástól.

Délután átmentem Lizzyvel és Teddyvel Kittyhez, hátha meg tudjuk vigasztalni. Sokat beszélgettünk, sőt mindig, ha Austin is ott volt a nappali környékén, Lizzy tök furán kezdett el viselkedni. Aztán amikor úgy döntöttünk felmegyünk inkább Kitty szobájába, mondta, hogy minjárt megy csak elmegy WCre. Felmentünk és megkérdeztem, hogy a többiek is látták-e Lizzyn, hogy valami nem okés, ha Austin ott van. Kinyitottuk az ajtót és hallgatóztunk, hátha Lizzy nem is a mosdóba ment.

-Szia!-hallottuk, ahogy Lizzy furán elvékonyítja a hangját és köszön.

-Hali..

-Mit csinálsz?-kérdezte érdeklődve.

-Hm..játszok, amint látod.

-Beszállhatok?

-Hát...oké.-mondta nem túl nagy lelkesedéssel Aus. Játék közben kérdezett egy olyat Lizzy amire nem számítottunk.

-Van barátnőd?-kérdezte.

-Ez most, hogy jön ide?-mondta meglepődve Austin.

-Csak kérdeztem...-mondta Lizzy és egy kis csend után megint megszólalt-Akkor most nem is fogsz válaszolni?

-Miért olyan lényeges ez neked?

-Én kérdeztem előbb.-mondta Lizzy-Ha válaszolsz, én is válaszolok.

-Nincs barátnőm. Most örülsz?-kérdezte.

-Igen!-mondta boldogan Lizzy.

-Most te jössz! Neked kell válaszolnod!-szólt Aus.

-Oké-oké. Jár az osztályunkba egy lány és tetszel neki. Ennél többet nem mondhatok.

-Mi?-kérdeztem suttogva-Kiről beszél ez?

-Szerintem magáról.-világosított fel Teddy. Hallottuk, ahogy elindul felfelé a lépcsőn, mi pedig gyorsan berohantunk a szobába és ugyanúgy leültünk.

-Nem találtad a WCt vagy mi?-kérdezte Teddy nevetve.

-Jaa nem, csak kicsit fájt a hasam és azt hittem, menni is fog.

-Ahha...-mosolyodtunk el.

-Most mi van?-kérdezte.

-Semmi...-legyintett Kitty.

Még rengeteget beszélgettünk, aztán amikor már későre járt lementünk, hogy elköszönjünk Kittytől és a bátyjától. Figyeltük Lizzyt és Austint miközben elmennek egymás mellett. Lizzy mosolygott, Austin pedig minket vizslatott. Gondolom rá akart jönni, hogy melyikőnknem jön be, mert csak mi ismerjük őt az osztályból. Jól összezavarta szerencsétlent most Lizzy.

°°°

Másnap öcsi előbb kész volt, mint én és már várt kint a rollerével.
Lizzy és Laura jöttek kicsit késve.

-Hol voltatok?-kérdeztem.

-Laura még a haját csinálta.-mondta Lizzy unottan.

-Ja, jó!-nevettem.

Később szokás szerint csatlakozott Kitty és Teddy, de nem egyedül jöttek, velük volt Adam is.

Amikor már bent voltunk a suliban. Laura és Jordan jöttek át a termünkbe.

-Kitty, ő itt Jordan az új osztálytársam.-mutatta be Jordant Laura.

-Szia!-köszönt Kitty mosolyogva és kezet nyújtott Jordannek. Mi csak néztük őket reménykedve, hogy hátha lesz valami.

-Tudom, hogy nem kéne erről beszélni, de nem esett bajod amikor elraboltak?-kérdezte Jordan és látszott rajta, hogy tényleg érdekli.

-Köszi, nem.-mondta Kitty és száját még szélesebbre húzta.

-Annak nagyon örülök. Ma délután ráérsz?-kérdezte.

-Hát...-vette elő naptárát Kitty, majd a mai naphoz lapozott-Szerintem be tudok zsúfolni 6 órára valamit.-mondta gondkodva, majd felénk fordította a teljesen üres oldalt.

-Dehát nincs is semmi beírva.-szólt Lizzy.

-Mert nem fogom beírni mindenhova, hogy alvás.-nevette el magát.

-Akkor most ez mit jelent?-úgy látom egy kicsit összezavarodott Jordan.

-Életem sincs, nem hogy programom, szóval mehetünk bármikor.-válaszolt Kitty, majd megbeszélték, hogy mikor, hol, majd Jordan és Laura visszamentek a termükbe.

-Juujj!!!-ugrott Teddy Kitty nyakába-Mondd, hogy tetszik!

-Hát nem rossz..-mosolygott. Hirtelen Roy állt fel a padjából és kiment a teremből, maga mögött becsapva az ajtót.