Football Girl

Szülinap (14. fejezet)

~Április, vasárnap; SZÜLINAP~

Ebben az évben 17 lettem, ami nekem egy tök szimpatikus szám. Imádom a szülinapokat! Buli, család, barátok és sok-sok ajándék...

Ám most csak egy ajándékot kaptam, ami teljesen más volt mint az eddigiek.

Reggel már 7-kor fent voltam és azon gondolkoztam, vajon hogy fog telni ez a nap.

Egy óra múlva kipattantam az ágyból, majd felöltöztem, megmosakodtam, megfésülködtem és lementem a lépcsőn, hogy reggelizzek. Már leléptem az utolsó lépcsőfokról is, amikor vagy 600 ember (na jó nem csak hirtelen annyinak látszott) elémugrott azt kiabálva, hogy "BOLDOG SZÜLINAPOT!".

Na erre nem számítottam. Csak lestem és szólalni sem bírtam, majd amikor magamhoz tértem körbenéztem, hogy mégis kik vannak itt. Anya, apa, nevelőapum, Tommy, Peter, Sandy (Peter húga), Peter szülei, Laura és a szülei, Lizzy, Kitty, Jordan, Teddy, Adam, Brian, Roy, Dave, Susan és Eliza. Mindenkit körbe öleltem, miközben a szememet törölgettem az örömkönnyektől.

-Nem hiszem el, hogy mind itt vagytok. Köszönöm!-mondtam meghatódva-Ennél több nem is kell.

-Hát nem is fogsz többet kapni, csak felköszöntöttünk, aztán már megyünk is.-szólt Roy.

-Már vártam, hogy mikor szólalsz meg.-röhögtem, és csak aztán vettem észre, hogy fel van díszítve a lakás.

-De szép!

-Mivel én díszítettem!-dicsekedett Adam.

-Azt el tudom képzelni, fogadjunk, hogy te csak ültél és nézted, ahogy a többiek díszítenek.

-Mert jobb lett volna, ha ő díszíti fel a lakást?!-szólalt meg Teddy.

-Ott a pont!-mondta Peter, ugyanis mindenki nagyon jól tudja, hogy díszítésben Adamnek szörnyű ízlése van.

A délelőtt beszélgetéssel, sütizéssel, X-Box-ozással és társasjátékozással ment el, délben pedig megebédeltünk, majd jött a tortám, ami nagyon szépen nézett ki. Elfújtam a gyertyákat, kívántam és szokás szerint nekem kellett felvágnom. Amikor mindenki bekajált, néztünk pár részt a My wife and kids-ből, amin rengeteget röhögtünk.

5 óra körül volt, amikor ugyanis eljött a várva várt pillanat, az ajándékozás. De nem adták azt az ajándékot olyan könnyen! Meg kellett keresnem.

Vagy fél óráig kerestem, amikor a kuka alatt megtaláltam egy borítékot.

-Végre!-sóhajtottam.-Kinek az ötlete volt a kuka alá betenni?-röhögtem kínosan.

-Az enyém!-szólt Brian.

-Kösz...-mosolyogtam.

-Naaa! Bontsd ki!-mondta Laura.

-Oké-oké.-mondtam, majd kibontottam. Volt benne pénz, hát mondom jól van, biztos jól jöhet. Aztán észrevettem, hogy van benne még egy kisebb boríték, így azt is kinyitottam.

-Úristen!!!-kiáltottam, amikor megnéztem-Egy repülőjegy Barcelonaba május 28.-án és vissza júnis 2.-án.

-És ez még nem minden-szólt mosolyogva anyu. A repülőjegyes borítékba volt még egy kis papír.

-Te jó ég!-mondtam és teljesen elsápadtam.-Nem hiszem el, ez nem lehet a valóság!-hitetlenkedtem.

-Pedig az.-karolt át Peter-Örülsz?

-Hogyne örülnék?!-ugrottam a nyakába. Egy Barcelona-Atletico Madrid meccsre szóló jegyet tartottam a kezemben május 30.-ára foglalva. Annyira örültem, hogy elkezdtem kiabálni, rohangálni, mindenkit megölelni, miközben folyamatosan azt hajtogattam, hogy köszönöm.

Amikor lenyugottam annyira, hogy tudtam normálisan viselkedni, leültettek és én megkerestem a szememmel valakit.

-Susan...ugye nem fogod...-kezdtem el félve mondani az előző balhénkra célozva, de ő csak megrázta a fejét.-És egyedül megyek, vagy ez hogy lesz?-kérdeztem.

-Dehogy leszel egyedül!-vágta rá anyum aggodalmasan-Majd kiviszünk a repülőtérre és Barcelonaban pedig Thomas fog várni rád.

-Ki az a Thomas?

-Daniel (nevelőapum) egyik barátja, aki már évek óta ott él kint két gyerekével, a 8 éves lányával és a 18 éves fiával-magyarázta anyum.

-Alig akartalak elengedni.-szólt rosszallóan Peter, aki gondolom Thomas fiára gondolt.

-Nem lesz semmi, nyugi!-mondtam röhögve.

-Tudom, hisz bízok benned.-kacsintott egyet.

-Jajj én annyira nagyon szépen köszönöm, de tényleg nem kellett volna!-mondtam és megint bekönnyeztem.

-Hát ha tényleg nem kell, akkor inkább eladjuk!-szólt Daniel viccelődve.

Vacsoráztunk egyet, majd szépen lassan mindenki hazament, végül már csak Peter és én maradtunk, mert Tommy átment Davidhez.

Felmentünk a szobámba ahol félhomály volt, leült az ágyamra, én pedig az ölébe.

-Köszönöm!-suttogtam, miközben a homlokomat az övének támasztottam.

-Ez csak természetes.-mondta majd megcsókolt.

-Ja, hogy neked ez ilyen alap akkor, hogy focimeccs jegyeket veszel.-röhögtem el magam.

-Hát a barátnőmnek igen.-mosolyodott el és végül egymás karjaiban elaludtunk.

°°°

Annyira jól telnek a napok! Ilyen boldog még sosem voltam és azt hiszem, még mindig nem fogtam fel, hogy megyek egy Barcelona meccsre, ahol élőben láthatom majd Neymart!

Mindennap ezerrel pörgök, néha már az emberek agyára megyek, hogy túl sokat beszélek, de emellet mindenkivel extra kedves vagyok, mindent perfektül megtanulok, hibátlan dolgozatokat írok, foci edzéseken vagy tízszer olyan jól teljesítek, mint ahogy szoktam, amit az edző is észrevett. A többiek nem ismernek rám és még én se magamra!

~Május 21~

Már csak 7 nap és repülök ki Barcelonaba! Annyira izgulok! Este facetime-oltam Thomassal és a két gyerekével. A lányát Carlanak, a fiát pedig Adriannek hívják, aki valljuk be, nem is olyan csúnya. Thomas egyedül él a két gyerekkel. Komoly és szigorú arckifejezése mellett nagyon kedves és jószívű fickó. Végül még huszadjára is megköszöntem, hogy náluk lakhatok arra az időre, amíg kint vagyok, majd elköszöntünk egymástól és elaludtam.