Football Girl

Pizsiparti a medvével (11. fejezet)

-Basszus, ez egy medve!-mondtam félve.

-Hallod nem jöttem volna rá magamtól...-válaszolta Susan.

-Fogd már be, most nincs idő az ilyen kis óvodás beszólogatásokra. Fussunk!
A medve egy hatalmasat ordított, mi pedig felálltunk és elkezdtünk futni, a medve pedig csak jött utánunk.

Elbújtunk egy szikla mögé és mikor már azt hittük leráztuk, a hátunk mögött egy hatalmas ordítást hallottunk megint.

-Futás!-mondtam. Megfogtam Susan kezét és felrántottam, de a medve suhintott egyet kezével és közben megkarmolta Susan karját.

-Áúú!-sikított fel. Én arrébb mentem és elkezdtem kövekkel dobálni, hogy eltereljem a figyelmét a földön ülő Susanről, mire az elkezdett felém jönni. Észrevettem, hogy hegy oldalán van egy farönk, amit már csak egy nagy kő támasztott meg. Elkezdtem hátrálni, majd még mindig a kövekkel dobálva lassan felmentem a rönkhöz. Meglöktem de túl nehéz volt.

-Nem megy!-mondtam erőlködve.

-De, menni fog!-szólt Susan, aki épp a vérző kezét kötötte be a pulcsijával. Próbálkoztam még, de a kő túl nehéz volt.

-Susan! Ez egyedül nem fog menni! Segíts, kérlek!-mondtam és már majdnem sírtam, ahogy láttam, hogy a medve egyre csak közelít felém.-Susan, vegyél erőt magadon és gyere ide!-emeltem fel egy kicsit a hangom, mire Susan felállt és felszaladt.

-Ülj le, nem kell a kezedet használni, a lábunkkal megtoljuk háromra!-utasítottam-Egy, kettő, három!-meglöktük a lábunkkal és fa már megmozdult, de még mindig nem eléggé.

-Utolsó esély, mert mindjárt ideér a medve! Egy, kettő, három!-mondtam és meglöktük a rönköt, mire az elkezdett lefelé gurulni egyenesen a medvének és lelökte őt a mögötte lévő hegyoldalon. Mindketten hátradőltünk.

-Azért sajnálom egy kicsit azt a medvét...-mondtam.

-Sajnálod? Te hülye vagy? Majdnem megölt minket!

-Amúgy jól vagy?-kérdeztem.

-Nagyon fáj a kezem és nem igazán akar elállni a vérzés.-mondta Susan. Oda akartam menni a táskánkhoz, de ahogy felálltam visszaestem.

-Mi történt?-kérdezte.

-Nagyon fáj a bokám. Azt hiszem meghúzódott.

-Várj, majd én idehozom.-mondta és felállt.

-Köszi.-odaadta a táskát, én pedig megpróbáltam felhívni Petert.-Francba, nincs térerő!

-Akkor ez az jelenti, hogy itt kell töltenünk az éjszakát?

-Vagy elkezdünk még barangolni és jobban eltévedük, miközben nagyobb az esélye annak, hogy még összetalálkozunk másik medvékkel.

-Oké, inkább maradjunk itt.-egyezett bele abba, hogy maradunk és megpróbálunk aludni.

°°°

Reggel a madarak csicsergésére ébredtem. Susan még aludt. Elővettem a táskámban megmaradt innivalót és ittam belőle egy kicsit. Közben Susan is felébredt.

-Szia! Hogy van a kezed?-kérdeztem.

-Köszi, jobban. Fáj, de már nem vérzik. És a te bokád?

-Hát nem a legjobb.-válaszoltam, majd összeszedtük a cuccunkat és elindultunk. Világosban teljesen máshogy nézett ki az egész és fel is ismertük az elágazást, ami pár méterre volt tőlünk.