Football Girl

Szerelem mindenhol (8. fejezet)

Hirtelen Roy állt fel a padjából és kiment a teremből, maga mögött becsapva az ajtót. Mindenki csak nézett meglepődötten, de senki nem értette ez most miért volt, még a haverjai sem.

-Majd megnyugszik..-törte meg a csendet Brian.

Földrajz következett és a tanár szokásos unottságával lépett be az ajtón.

45 perc beszélgetős és unalmas óra után már nem ez volt a helyzet, ugyanis fizika jött. Ott álltunk az ajtó előtt gyomorgörccsel és vártuk, hogy megszólaljon a csengő.

Pár perc múlva már a padok mögött álltunk.

-Üljenek le!-mondta a tanár. Tettük amit mondott, majd síri csend keletkezett a teremben, már csak a fülem zúgását hallotam. Ez az a pillanat, amikor eldönti magában, hogy dogát írunk vagy inkább vesszük tovább az anyagot, ami nekünk kissé ilyen élet-halál kérdés. Majd megszólalt.-Na akkor...-lehunytam a szemem-...a mai óra anyaga...-folytatta mondatát és mostmár biztosak voltunk abban, hogy nem írunk. Ilyenkor kisebb bulit tudnánk csapni, felállni a padokra, kibontani egy pezsgőt és körbelocsolni, de ehelyett csak ülünk ugyanolyan rezdüléstelen arccal, amíg a tábla felé nem fordul a tanár, mert olyankor viszont mindeki összenéz és sugárzik a mosolyokból, hogy "nem fogok megbukni".

Délután Tommyval a nappaliban megtanultunk, segítettem neki a háziban, közben beszélgettünk. Mesélt az új osztálytársáról, Elizaról, de olyan sokat és olyan aranyos dolgokat, hogy mondom ennek tuti bejön. Akkor azért volt ennyire fura ezekben a napokban! Ha szóltam neki akkor mindig visszakérdezett, hogy "mi? mit mondtál? tessék?". Teljesen máshol járt az agya, de mostmár rájöttem legalább, hogy Susan húgán, ami így kimondva elég rosszul hangzik, szóval maradjunk az Elizanál.

Fél 6-ra elmentem fociedzésre, ahol Roy nem jelent meg.

-Roy?-kérdeztem Adamtől.

-Nem tudom, csak nem volt kedve jönni, kivan egy kicsit.-mondta.

-Hát jó...majd beszélek vele vagy nem tudom.

Edzés után Peter mondta, hogy egy darabig elkísér, mert nincs kedve hallgatni a húga sírását.

Végül az lett belőle, hogy teljesen a kapuig kísért és amikor elköszönt egy cetlit ejtett el. Utánaszóltam, de ő csak egy mosolyt villantot felém, amitől majdnem összeestem. Felvettem és elolvastam.

'Ma este a patak hídján találkozzunk éjfélkor. Remélem eljössz!'

Mi az isten?! Most ez tényleg megtörténik vagy mindjárt csörög az ébresztő és csak megint szomorú leszek egy Peterös álom után. Álltam kint még egy percet, majd amikor rájöttem, hogy ez a valóság, bementem és nyúltam a telefonomért, hogy felhívjam Laurat, de eszembejutott, hogy mi van ha csak átver. De miért csinálna ilyet? Nem vágom, hogy most mi történik! Végül a telefonomat hagytam az asztalomon, meglátjuk mi lesz ennek a vége és inkább holnap élőben mondom el. Kerestem valami ruhát, vacsoráztam egyet Tommyval, majd bementem a szobámba, lefeküdni az ágyamra.

Két óra elteltével is ugyanúgy feküdtem és percenként néztem az órára, miközben kb hatszázféleképpen elképzeltem ennek az egésznek a végkimenetelét.

Fél óra múlva benéztem Tommyhoz, aki békésen aludt. Írtam egy cetlit az ajtómra, hogy mindjárt jövök ha esetleg felkelne, majd lementem inni egy kávét.