FaceTime | luke h (Hungarian translate)

34-kávé és csókok

Már négy hete.

Négy hét telt el és azóta nem beszéltünk Luke-kal. Egyszer sem.

Beszéltem párszor a fiúkkal. Megértették, hogy nem szeretnék Luke-ról beszélni és ezt meg is értették.

Ő visszajött Ausztráliába és most van neki egy kis szünete. Nagyon hiányzik nekem, de kétlem, hogy én hiányoznék neki.

Abbahagytam a gondokozást és nagyot sóajtottam. Eldöntöttem, hogy elmegyek abba a kávézóba, amibe mindig Luke-kal szoktam menni. Kedves egy kis hely és korán reggel általában teljesen üres szokott lenni.

Felvettem telefonomat, kulcsaimat és kiléptem a lakásból.

Mikor a kávézóhoz értem gyorsan kinyitottam az ajtót. Ahogy felnéztem, megláttam egy nagyon ismerős szőke hajú, kék szemű alakot, ahogy ő is felém nézett. Lábim a földbe gyökereztek, amikor észrevettem, hogy nincs egyedül. Éppen egy csinos kis barna társaságát élvezte.

Szája egy kicsit résnyire nyílt. Vettem egy mély lélegzetet, tudván, hogy ugysem tehetek semmit. Bár, már többé ugysem vagyunk együtt, ő továbblépett és azzal randizik akivel csak akar. Nem érdekel.

Beljebb mentem a kávézóban s leültem a pulthoz.

-Jó reggelt, egy kávét kérek két cukorral és tej nélkül.- mosolyogtam az idős hölgyre.

-Máris, kedveském. Egy perc és már hozom is.- mosolygott vissza. Udvariasan biccentettem és vártam kávémra. Amikor megérkezett, rámosolyogtam ismét a hölgyre és leültem egy asztalhoz.

Leültem egy másik asztalhoz, egyensen Luke-kal szemben, elővettem telefonomat és nem törődtem azzal, hogy ő egyenesen engem bámult.

A Twittert nyomogadtam, amikor kaptam egy üzenetet. Luke-tól.

Luke: ez nem az, aminek látszik Aviana

Figyelmen kívül hagytam. Miért nem tudja az arcomba mondani és befejezni a hazudozást?

Kaptam egy másik üzenetet.

Luke: Aviana kérlek, ne csinálj úgy mintha nem láttad volna, mert tudom, hogy láttad. Kérlek beszélj velem.

Újra figyelmen kívül hagytam, de ő nem adta fel, míg végül meguntam és kisétáltam a kávézóból.

-Aviana, kérlek várj meg!- hallottam kiabálni.

Továbbra is sétáltam megállás nélkül, amikor egyszer csak valakinek a kezeit éreztem meg karomon s magával szembe fordított.

-Akit láttál, ő Calum barátnője, Dana, oké? A többiek késöbb jönnek. Ő már itt volt, amikor megérkeztem.
Lenéztem a földre.

-Beszélj hozzám. A hangodat akarom hallani.- könyörgött.

-Rendben.- feleltem nyersen.

-Sajnálom. Kérlek bocsáss meg.- sóhajtott s kezei közé fogta kezemet.

-Megbocsátok, te idióta.- mosolyogtam.

-Tényleg.

-Igen.

Fülig érő vigyor terült el arcán.

-Ez azt jelenti, hogy most megcsókolhatlak? Vagy nem? Ha nem akkor simcs semmi baj, megértem é...- szakítottam félbe csókommal. Éreztem, ahogyan belemosolygott csókunkba.

Szétváltunk és egymásra mosolyogtunk.

-Soha nem hagylak el újra.