Mosoly •hood• ✔️

Három

Reggel a földön ébredtem. Ebben még nem lett volna semmi meglepő, mert sokszor végzek tornagyakorlatokat alvás közben, de most be is volt takarva. Ez fura. Az ágyam üresen tátongott, mire én konkrétan frászt kaptam. Azonnal kipattant a szemem, és felugrottam a földről. Gyorsan fogat mostam, mivel a "nem büdös reggel a lehelletem" elmélet csak a filmekben működik. Lesiettem a földszintre, majd elöntött a nyugalom. Calum egy bárszéken ült a konyhában, egyik kezében a telefonja, másikban kávéval teli bögre. Fekete famert viselt, kék MAINE feliratú pólóval.

 - Jó reggelt, napfény. - köszöntött mosolyogva.

 - Napfény? - fintorogtam kedvesen.

 - A hajadról jutott eszembe. - pillantott újra a képernyőre. - Ami egyébként egy szénakazal. - ilyedten kaptam szőke loboncomhoz, aminek fürtjeit véletlenül kontyban maradtak, így beleillettem volna az Oroszlánkirályba. Jobbnak láttam, ha kibontom, és szabadon szállingóznak az arcom körül. - Elmegyünk ma valahova? Beszéltem már a srácokkal, csak a tied vagyok. - széttárta a karjait, és magához ölelt. A pulzusom, azt hiszem átlépte a maximumot. - Arra gondoltam, megmutatom neked a bandaházat.

 - Jó. - csillant fel a szemem.

 - Akkor nyomás, öltözz. - intett az emelet felé.

 - A-a, előbb kávé. - szegeztem a tekintetem a bögréjére.

 - Itt van. - nyomta a kezembe a sajátomat, én pedig mohón belekortyoltam. Köszönetképpen bólintottam egyet, majd a bögrével együtt eltűntem a lépcsőn.

Hosszan meredtem a gardróbomra. Nincs egy rongyom. Két szett között variáltam. Gondterheltem vakargattam a fejem, mire hirtelen Calum szólalt meg mögöttem.

 - Rózsaszín póló, fekete szoknya. - megtámaszkodott az ajtófélfán.

 - Mióta vagy itt?

 - Épp elég ideje, hogy vagy tízszer átgondolhassam azt, amin te kerek hét perce problémázol, és még a kávémat is megihassam. - mutatta fel a bögréjét.

 - Jól van már. - nevettem el magam, és bevonultam a fürdőmbe. Neki könnyű, a fiúk egy perc alatt kiválasztják, mit vegyenek fel. Felkaptam egy másik melltartót, rá pedig az ujjatlan, rózsaszín pólót, majd a fekete szoknyát. Kisminkeltem magam, a hajamat oldalra fontam, majd kitártam az ajtót. Belebújtam a sarumba, és Calum felé fordultam.

 - Gyönyörű vagy. - még mindig az ajtófélfának támaszkodott, fejét nekidöntve. Pír öntötte el az arcom, végül feltettem a kedvenc nyakláncom, amin a 5SOS logója díszelgett. Kerek fél évbe tartott ezt megszereznem, annyit kajtattam utána, így két éve nagy becsben tartom. A kávém után nyúltam, és belekortyoltam. Kiittam a bögre tartalmát, és Calumra mosolyogtam.

 - Indulhatunk? - pillantott újra rám.

 -Persze. - kaptam fel a táskám.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A bandaház a kertvárosban fekszik. Egy halványsárgára festett, elég nagy házat neveztek ki a négy fiú otthonának. A bejárati ajtón belépve tágas előszobában találtam magam, ahonnan a nappali nyílt. Kihajthatós, L alakú kanapé terpeszkedett a szőnyeg közepén, vele szemben pedig a tévé. Persze mindenhol konzolok, videójátékok hevertek szerte-szét, igazi fiús módon. A kanapé előtt takaros dohányzóasztal, tele zoknikkal, és egyéb személyes holmikkal. A nappalit az ebédlőtől gyakorlatilag semmi nem választotta el. Egy négyszemélyes asztal állt a kanapé mögött nem sokkal. A konyhában egy pult helyezkedett el, előtte bárszékekkel, mögötte pedig a mosogatógép, a tűzhely és a többi. A földszinten csak egy mosdó, és egy kisebb zuhany volt. Az emeleten voltak a fiúk hálószobái, egy óriási fürdőszoba, és egy szintén hatalmas gardrób. És az utolsó szoba, ami a legnagyobb kedvencem, az úgynevezett Próbaszoba. Ide belépve nemhogy a lélegzetem elállt, de még a szívem is elfelejett dobogni. A falakon gitárok lógtak, mind akusztikus, vagy éppen basszus. Ashton dobfelszerelése a sarokban csücsült, három helyen pedig mikrofonállványok sorakoztak. Különböző szekrények, fiókok tárolták a dobverőket, gitárpengetőket, és a hasonló felszereléseket. Ez az a hely, ahol a kedvenc bandám évek óta gyakorol, zenél, csiszolja a tudását. Ezen a helyen keszültek fel a koncertekre, amiket éveken át néztem a szobámban a laptopomon, és talán itt írták meg a dalokat, melyeket négy év óta töretlenül hallgatok. Talán ez volt az a szoba, ahol minden elkezdődött. Ahol először eljátszották az első számukat, ahol először értesültek sikereikről, ahol az első felkérést kapták. Ahol a kedvenceim lettek.

Calum megszorította a kezem.

 - Ez a hely.. - kerestem a szavakat. - eszméletlen.

 - Örülök hogy tetszik. - mosolygott szerényen. Ebben a pillanatban ajtó csapódott.

 - Calum? - szólalt meg egy hang, én pedig biztosra vettem, hogy Luke az.

 - Fent vagyok. - feltrappolt a lépcsőn, majd Luke szőke feje kukkantott be a szoba ajtaján.

 - Hello, Pamela. - jött be teljesen, én pedig még mindig nem hittem el, hogy ez velem történik.

 - Hol vannak Ashtonék? - kérdezte Cal.

 - Beültünk pizzázni, de annyit esznek, hogy nem bírom kivárni. - közölte Luke, mire elnevetem magam. - Szerintem most tartanak vagy a hatodik pizzánál. Nekem meg kéne pár cucc, gondoltam elugrok a plázába. Jöttök?

 - Van kedved? - nézett rám rögtön Calum.

 - Persze. - bólintottam. Felkaptam a táskám, Calum bezárta az ajtót, majd bepattantunk a kocsiba. Calum vezetett, Luke vállalta, hogy hátraül, így én kerültem az anyósülésre. A rádiót kapcsolgattam, miközben halkan dúdoltam az egyik számot. Megállapodtam egy adón, ami a legújabb 5SOS számot játszotta. Luke és Calum bekapcsolódtak a dalba, én pedig elvarázsolva hallgattam a hangjukat. A szám után valami gigasláger kövtkezett, így mindannyian egyetértettünk abban, hogy tovább keresgéljek. Az út a plázához mindössze tíz percig tartott, így mire találtam valami hallgathatót, Calum le is parkolt. Szombathoz képest csak kevesen lézengtek a bevásárlóközpontban. Úgy láttam, hogy a fiúk nem mozognak valami otthonosan itt, és ez a gyanúm be is igazolódott.

 - Nem sűrűn jártok ide, ugye?

 - Nem igazán. Mindenféle cég küldözget nekünk ruhákat, meg ilyen promóciós cuccokat. A legtöbb ruhát megkapjuk a fotózásokról, meg hasonló eseményekről. - felelte Luke.

 - Értem. - motyogtam maga elé nézve. Ide-oda vitorláztunk az üzletek között már vagy egy órája, mikor az egyik kirakatban megláttam egy ruhát. Spagettipántos, mellrésznél szűkebb, virágos mintázatú. Deréknál bővül, térd felett érő. Bővebb jellemzést nem tudok adni, de ahogy megláttam, beleszerettem.

 - Menjünk be. - biccentett mosolyogva Calum. Lekapta  ruhát a fogasról, és a próbafülkék felé tuszkolt. Leültek a fülkékkel szemben lévő kanapéra, én pedig behúztam a függönyt. Lekaptam a ruháimat, és felvettem a ruhát. Persze egy hálivúdi filmben kilibbenek, Calum-nak eláll a  lélegzete, a ruha tökéletesen áll rajtam, a gitáros pedig megcsókol. Hát persze. A ruha enyén nagy volt, így kikukkantottam, kiadtam Calum-nak a ruhadarabot, és megbíztam, hozzon egy kisebbet. Két perc múlva már hozta is, én pedig gyorsan felpróbáltam, és elhúztam a függönyt. Haladunk, Calum-nak tényleg elállt a lélegzete. Hahh. Felállt, és lassan felém indult. Szája félmosolyra húzódott, mire odaért hozzám, mosolya már teljes volt.

 - Szerintem meg kéne venni ezt  ruhát. - súgta, mire beharaptam a szám.

 - Ja, lehet. - alig tudtam elfojtani a vigyoromat.

 - És ezen is változtatni kéne. - mutatott előbb rám, majd magára. Bólintottam, a szívem pedig kiugrani készült a helyéről.

Calum közelebb hajolt, és megcsókolt.