Mosoly •hood• ✔️

Egy

Mióta az eszemet tudom, erre a napra várok.
Izgatottan léptem be a fürdőszobába. Letusoltam, hajat mostam, beszárítottam, és mindent elkövettem azért, hogy ez az este legyen életem legjobbja. Térdnél szakadt farmert húztam, pólót, és vékony kardigánt. Elégedetten szemléltem magam a tükörben, majd egy vézna sálat is a nyakamba hintettem.

 - Pamela! - anyu hangját hallottam a földszintről. - Itt van érted Patty apukája.

 - Megyek. - kiáltottam vissza. Mi már csak ilyen kiáltozós család vagyunk. Felkaptam a táskám, és leszaladtam a lépcsőn. Még egyszer ellenőriztem szolid sminkemet, és ruházatomat, majd elköszöntem anyuéktól, ami nem volt egy könnyű feladat.

 - Semmiképp sem váltok el, egymás mellett maradtok. - rágta a szavakat a számba anyu.

 - Igen, persze.

 - Pénz?

 - Itt van. - böktem rá a zsebre.

 - Nincs alkoholilázás, senkitől nem fogadtok el semmit.

 - Lynn, a gyerek 19 éves, nem hülye. - mentett ki apu, amit egy hálás pillantással díjaztam. - Jó szórakozást. - mondta, majd nyomott a homlokomra egy puszit, és útnak engedett. Visongva borultam Patty nyakába,aki ugyanolyan lelkesedéssel viszonozta ölelésemet.

 - Úristen Pam, el sem hiszem. - szólalt meg a kocsiban zötykölődve, és újra lelkesedtünk egy sort. Az út jó fél órán át tartott, de így is egy bő órával kapunyitás előtt érkeztünk meg a koncert helyszínére. Patty apukája pár jó tanács kíséretében engedett el minket. Sikerült egy kicsit előrenyomakodnunk, hogy jó helyünk legyen, de ezt is nagy nehézségek árán. Örültem, hogy végül nem a vászon, hanem a tornacipő mellett döntöttem, mert a lábam már most össze volt taposva.

 - Basszus, pisilnem kell. - Patty a legjobbkor szólalt meg.

 - Nem tudtad volna előbb mondani? - néztem rá.

 - De hát ha most jött a kényszer. - tárta szét a kezét, majd bocsánatot kért a mellette álló lánytól, akit majdem orrba vágott.

 - Jó. Gyere. - ragadtam meg a karját, majd kivonszoltam a tömegből, így lemondva a jó helyről. Haha, azt én csak gondoltam. - Valahol kell lennie egy mosdónak. - tűnődtem félhangosan. Csendben megjegyzem, kijutni a tömegből sokkal könnyebb volt, előszeretettel toltak ki minket.

 - Ja, jó lenne. - ugrált mellettem a barátnőm. Elindultam az aréna mellett jobbra, közben a nyakamat nyújtogatva, néhol ugrálva, vagy éppen embereket arrébb taszajtva kerestem az illemhelyet.

 - Pam! Az ott mosdójel. - kiáltott fel diadalmasan Patty.

 - Mosdójel? - nevettem el magam.

 - Jobb nem jutott eszembe. - vigyorgott. - Gyere. - ragadott csuklón, és a mosdó felé húzott.

 - Hé, Patty, várj. - döbbentem le. A távolban egy fekete buszt láttam, amiről libasorban kászálódott le négy alak. Patty meredten nézte őket, majd megszólalt.

 - Basszameg. - mindössze ennyi volt a reakciója, szaladni kezdtünk. Persze, ebben a pillanatban nem számítottam egy nagy, macis, fekete öltönyös pasasra, akinek kábé a hasáig értem, így belerohantam.

 - Öhm, elnézést - meresztgettem bociszemeimet, és fetettem a lehető legbájosabb mosolyomat. - Tovább engedne? - ó, én naiv. Eközben az egyik alak felénk fordult, és megállította társait. Patty és én kidüllett szemmel bámultuk őket, amint elindutak felénk. Calum Hood, Ashton Irwin, Luke Hemmings, és Michael Clifford teljes életnagyságban álltak előttem, engem pedig az ájulás kerülgetett.