Mosoly •hood• ✔️

Négy

Este hét felé még verőfényesen sütött a nap. A bandaház felé tartottam éppen Riverstone csendes utcáin. Anyának azt mondtam, Patty-nál alszom, majd írtam is egy sms-t a barátnőmnek, hogy tartsa értem a hátát. Mióta Calum-mal együtt vagyunk, minden gyökeresen megváltozott. A napjaim nagy részét a fiúkkal töltöm, igen, mind a néggyel. Calum és én nem sokszor vagyunk kettesben, viszont akkor minden alkalmat kihasználunk. Michael-el elég jól összehaverkodunk, ő a legbolondabb, és a legszimpatikusabb nekem a bandából. Persze Calum-on kívül. Az elmúlt napokban a fiúk bebizonyították nekem, hogy mindennél nagyobb szívük van. Luke nem az a felszínes szépfiú, akinek a világ nézi. Belülről (is) aranyat ér, és bármit megtenne a barátaiért. Tud szeretni, igazán szeretni. Michael tényleg olyan, amilyennek a világ ismeri. Vicces, a társaság oszlopos tagja, aki a humorával mindenhol a középpontban áll. Rettenetesen jó barát, mellesleg borzasztóan hülye. De pszt. Ashton egy fantasztikus ember, de mint mindenkinek, neki is van rossz szokása. Utálja levágni a lábkörmét, és ha le is vágja, ott hagyja vagy a dohányzóasztalon, vagy különböző helyeken a házban. Pechemre mindig belefutok. Calum persze más tészta. Nem azért, mert elfogult vagyok, vagy azért, mert túlságosan is szeretem, de Cal-nak sok mindent köszönhetek. Például, a legfontosabb, megtanított szeretni, és önzetlennek lenni. Megtanította azt, hogy lehetek én bármekkora világsztár, attól még elszállhatok. És ez a négy fiú remek példa arra, hogy nem muszáj elszállnod.

-    Héé, Pam. – köszöntött Calum fülig érő mosollyal, majd szenvedélyes csókot nyomott a számra. Belefúrtam a fejem a vállába, és mélyen beszívtam az illatát.

-    Gerlepár, szétrebbenni. – jelent meg Ash. Szorosan megölelt, majd a társaság többi tagja is megnyomorgatott. Calum mosolyogva nézte végig a jelenetet, majd kézen ragadott, és fölvonszolt az emeletre. A szobájában kötöttünk ki. Leültetett az ágyára, majd a komódjához ment, és egy dobozt vett ki. A királykék, puha anyag hozzá illő, kék szalaggal volt átkötve, és az összhatás nagyon impozáns volt. Az ölébe ültetett, majd felém nyújtotta a dobozt.

-    Boldog névnapott, Napfény. – megismerkedésük estéje óta rengetegszer szólított ezen a becenéven, amit mára meg is szerettem.

-    De.. Honnan tudtad? – széles mosoly terült szét az arcomon, és óvatosan kivettem a kezéből a dobozt.

-    Tudod, van egy olyan dolog, hogy naptár. Sok információt meg lehet találni a neveket illetően. Meg hát, van egy barátnőd. – magyarázta kedvesen. – Rajta, nyisd ki. – bökött a doboz felé. Óvatosan leoldoztam a szalagot, és az ujjamat a szájához illesztettem. Felnéztem Calum-ra, mielőtt kinyitottam volna, aki elégedetten szemlélte a lassúságomat. Felnyomtam a tetejét, majd a szám elé kaptam a kezem. A dobozban egy gyönyörű lánc nyugodott. A medál egy gyűrű volt, amin szépséges minták kanyarogtak.

-    Calum. – néztem folyamatosan az ékszerre, és köpni-nyelni nem tudtam. – Ezt nem kellett volna.

-    Nem tetszik? – ráncolta össze a homlokát aggodalmasan.

-    Dehogynem tetszik, te buta. – hajoltam oda hozzá, és hevesen megcsókoltam. – Köszönöm. – nyögtem ki miután ajkaink elszakadtak.

-    Nagyon szívesen. – óvatosan kivettem a helyéről a láncot, és Calum felé tartottam. Félresöpörte szőke hajamat, és a nyakamba csatolta az ékszert. – Visszamegyünk?

-    Persze. – a lépcsőn kézen fogva siklottunk le, majd megálltunk a nappaliban.

-    Szép a nyakláncod, Pam. – pillantott fel a videójátékból Ash.

-    Kösz. – vigyorogtam rá, majd szeretetteljesen Calum-ra néztem.

-    Nézünk valami filmet? – állapodott meg az ajtóban Luke. – Meg rendelhetnénk pizzát. – egészítette ki mondandóját, mire felcsillant a szemem.