Which way?

4.

Mikor felébredtem Scott már nem volt mellettem. Kérdőn néztem a mellettem lévő üres helyre, majd lesétáltam az emeletről egyenesen a kohyába. Megláttam egy cetlit a hűtőn, miszerint anyaék, nővérem és Stefan elmentek boltba, Tyler pedig a haverjánál aludt, rögtön megértettem, hogy Scott miért ácsorog egy szál alsóban a gáz előtt, éppen palacsintát forgatva. Zenére tombolt így hát nem hallotta meg osonásom. Kihasználtam az alkalmat. Mikor már mögé kerültem szorosan atöleltem hátulról.
-Jóreggelt álomszuszék. - hallatta megnyugtató hangját.
-Jóreggelt. - válaszoltam majd folytattam. - Mi az istent csinálsz amúgy?
-Reggelit.
-Mi történt veled? Olyan házias lettél. - vigyorogtam rá.
-Ezt most rögtön verd ki a fejedből El. Ugye tudod, hogy még egy lánynak sem csináltam reggelit?
-Megtisztelő. - hajoltam meg előtte viccesen mire megbotlottam de szerencsére elkapott.
-Vigyázzon hölgyem. A végén még össze kócolódik a haja,amit szerintem egyikőnk sem szeretne. - mondta teljesen komoly arccal.
-Vicces vagy. Inkább adj valamit enni. - gúnyolódtam.
-Máris. - majd azzal a lendülettel elő vett két tányért, az asztalra helyezte, a palacsintákat pedig a két tányér közé.
-Hmm, jól néznek ki. - csorgattam a nyálam.
-És még milyen finom. - nagyképűsködott.
-Ugye most csináltál először? - nevettem el magam.
-Neem, egyszer már csináltam anyával.
-Ohh szóval rajtam teszteled magad, ez egyre megtisztelőbb lesz. - mondtam majd rá pakoltam a tányéromra két palacsintát. Meglepő módon tényleg finom volt, amit Scott észre is vehetett rajtam és így szólt.
-Ugye mondtam én, hogy finom. - egyenesedett ki büszkén.
-Tényleg az. - kacsintottam rá, majd miután mindketten megettük elmosogattam, és felmentünk a szobámba.
Scott még mindig boxerben libegtette magát előttem. Alig tudtam le venni a szemem izmos hasáról, és a kezén kidülledő erekről. Valahogy beindító érzés fogott el, miközben már vagy 20 perce tökéletes testét bámultam.
-Ne ilyen feltűnően. - szólalt meg.
-Mit? - kérdeztem vissza meglepődve.
-Azt hiszed nem vettem észre, hogy mióta feljöttünk engem bámulsz. Jobban mondva a seggem, a hasam, vagy a karom. Ennyire jól nézek ki? - kuncogott magában.
-Azért ennyire ne szálj el magadtól. - ütöttem válba, majd elkapta a karom és magára rántott.
-Tessék most már érezheted is milyen izmos vagyok. - büszkélkedett.
-Kösz. Igazi gyökér vagy. - nevettem el magam, de még mindig rajta feküdtem.
Egyszer csak ajtó nyitódást hallottam lentről.
-Megjöttünk kicsim! - hallottam anya hangját.
-Oké! - kiabáltam vissza.
-Hát akkor szerintem én lassan megyek is haza, had' legyetek csak együtt. - mosolygott rám Scott.
Miután felöltöztünk, lementünk majd Scott nemsokára haza is ment.
-Akkor szia Scott, hétfőn találkozunk. - köszöntem el majd megöleltem.
-Szia El. - és ezzel a mondatával megfordult, aztán pedig haza ment.
Egész délután beszélgettünk Carolinékkal, családi fotókat néztünk, és végre Tyler is haza ért. Nagyon élveztem ezt a kis időt amit a családommal tölthettem, de sajnos nővéremék másnap már mentek is vissza Londonba, mivel Stefant sürgeti a munkája. Közösen vacsoráztunk, majd mindenki bement a saját szobájába. Lezuhanyoztam, utána pedig telefonomat kezdtem nyomkodni. Egyszer csak jött egy üzenetem Leilától.
Leila: Reggel 7:15?
Elena: Aha
Ezzel le is tudtuk a beszélgetést. Még telefonoztam kicsit, és megint üzenetem jött.
Scott: Jó éjszakát El.❤️
Elena: Neked is❤️
Nagyot mosolyogtam üzenetén,majd ezzel a mosollyal álomba merültem.
Reggel még a szokotnál is lassabban készültem el. Nővéremmel hosszasan ölelkeztem mikor indultak, majd Stefant is megöleltem. Nagyon megkedveltem tegnap.
Ezek után gyorsan meg reggeliztem, és úgy 7:18-kor ki is léptem a lakásból. Persze Leila már várt rám, és gúnyolódni kezdett, hogy sose tudok elkészülni időben.
Mikor beértünk a suliba Scott már a kapunál várt ránk.
-Sziasztok. - köszöntött minket, majd átkarolta a vállamat és úgy sétáltunk tovább. Leila megvető pillantásokat vetett ránk, és egyből tudtam, hogy majd magyarázkodhatok neki a hétvégémről. Bár ezeket a pillantásait hamar félbeszakította Logan az új srác érkezése, akihez egyből oda is ment. Meglepően figyeltem,hogy hosszas ölelkezéssel köszöntik egymást. Azt hiszem nem csak nekem kell majd magyarázkodnom a hévégémről..
Scottal nem túl sokat beszélgettünk. Feltűnően csendes volt. Nem tudom mi lehet az oka, hisz' este még jóéjt üzeneteket küldözgetett. Nem akartam faggatni, inkább ráhagytam. Kivéve akkor mikor egy kis szöszinek a seggét stírölte, majd flörtölésbe kezdtek.
A hányinger kerülgetett.
Ez nem Scottra vall. Ő nem ez a tipikus nőcsábász macsó.
Mostanában olyan mint egy tini akinek éppen tombolnak a hormonjai. Egyik nap még jó kedvű és vidám, másnap már bunkó.
De ezek ellenére ma is együtt mentünk haza, mivel Leila elment Logannal sétálni. Egy ideig kínos csendben sétáltunk, de ezt muszáj volt megtörnöm.
-Mi a bajod már megint Scott? Napról napra változnak az érzéseid. És ki volt az a lány akivel enyelegtél na a suliban? Ez nem te vagy! - zúdítottam rá minden dühöm.
-Honnan tudod te, hogy ez nem én vagyok? Mi vagy te az anyám,hogy felelned kell értem? - válaszolta haragosan.
-Nem Scott csak..csak féltelek. Nem akarom,hogy rosszba keveredj és bajod essen. És nem úgy mint az anyád,hanem mint a legjobb barátod. - kezdtem lágyabban. Mikor a házunk elé értünk Scott egyszer csak térdre rogyott.
-Nemtudom mi van velem. A hangulatom ingadoznak. Ezt rá foghatnánk arra is,hogy a nagymamám még kórházban van de igazából nem. Az csak hab a tortán. Az igazi baj te vagy El. Mostanában annyira összemelegettünk. Nem tudok kiigazodni rajtad,nem tudom mit akarsz, nem tudom,hogy engem akarsz vagy sem. Néha úgy teszel mintha akarnál, de tudom,hogy ez nem igaz. Te csak barátként tekintessz rám. - ezzel végzett monológjával, de még mindig térdelt.
Le térdeltem elé, két kezem közé fogtam az arcát, majd megszólaltam. -Scott én...igazad van nem tudom mit érzek irántad. De ebben a pár napban nekem kezdtél több lenni mint barát. Ezt én sem értem,hogy lehet de...egyre komolyabbak az érzéseim feléd. Szeretlek Scott.
-Teljesen megőrjítesz Elena, ugye tudod?
-Tudom, de hidd el te is engem. - majd halvány mosolyra húztam a számat mire ő is elmosolyodott. Egyszerre feláltunk, és elköszöntünk egymástól.
Mikor be mentem a lakásba, szintén nem volt otthon senki. Csak egy cetlit találtam a konyha pulton.
"Apáddal elmentünk nosztalgiázni kicsit, Tyler pedig Jake-nel alszik. Későn érünk haza ne várj meg. Vacsi a hűtőben. Szeretlek,anya."
Ahogy anya megírta a levelében is, a hűtő tényleg tele volt kajával. Kivettem azt ami a legjobban nézett ki, majd falatoznin kezdtem. Negyed óra múlva már a TV előtt ültem és valami sorozatot néztem. Sokáig ültem így, de egyszer csak arra lettem figyelmes,hogy sötét van. Kikapcsoltam a TV-t, felmentem a szobámba és lezuhanyoztam. Az órán már 22:01 volt. Egész sokáig el tévéztem.
Mikor már majdnem álomba merültem, egyszer csak kopogást hallottam a teraszon felől. Oda léptem, elhúztam a függyönyt és egyenesen Scott égetően barna szemébe néztem. Meglepett. Kinyitottam a terasz ajtómat, majd belépett a szobámba. A látványa szörnyű volt. Szeme dagadt volt a sírástól, haja pedig kócos.
-Mi történt veled? - kérdeztem halkan.
-Semmi,csak had' aludjak veled. Érezni akarlak. Érezni akarom a közelséged. - meg se várva válaszomat az ágy felé húzott és bebújtunk a takaró alá. Fejemet mellkasára tettem, kezemmel átfogtam a derekát,majd egyik kezét a kezemre helyezte, másikkal pedig cirógatott.
Jól esett a közelsége. Most igazán biztonságban tudhattam magam. És tudtam,hogy ő is hasonlóan érez.