Which way?

15.

Napjaim elég unalmasan telnek,mivel egyre bunkóbb vagyok mindenkivel, barátaim se igen vannak. Igazából a 2 legjobb barátomat egyszerre vesztettem el,a többiekez meg úgy alapjáraton nincs kedvem.

1 hét elteltével

Szokásos unalmas napomra készülődök,mikor egyszer csak valaki be ront a szobámba.
-Kicsim pakolj! Költözünk! - kiáltja nekem anya kissé idegesen.
-Mivan? Reggel 7 van anya,éppen suliba készülődök. Meg mi az,hogy költözünk? - akadtam ki, aztán miután jobban bele gondoltam,arra a következtetésre jutottam,hogy így sokkal jobb lesz. Végre elfelejthetem Scottot,és Leilát. Sőt, az egész itteni életemet.
-Csak pakolj! Van másfél órád!
-Másfél órám?? Most komolyan? Másfél óra arra,hogy egy egész kibaszott szobát összepakoljak! Ezt te sem gondoltad komolyan! - ordibáltam szinte,mire anya nem szólt semmit csak kiment a szobámból.
Ez után nem sokat ácsorogtam, fogtam magam majd elő halásztam a bőröndjeimet, és az összes táskámat. Kinyitottam fekete bőröndjeimet majd a ruháimat kezdtem el dobálni beléjük. Ez után jöhettek a plüssök és hasonló cuccok. Egyszer csak egy képet találtam,amin én és Scott vagyunk az általános iskolás ballagásunkon,ahogy éppen ölelkezünk. Miközben ezt a képet néztem egy könnycsepp csordult ki szemeimből,majd azt is bőröndömbe raktam egy lassú mozdulattal. Meg is teltek óriás bőröndjeim,így az egyik utazó táskámat kaptam elő,majd abba kezdtem el pakolni a fürdő szobai cuccaimat, a cipőket és ami még a kezem ügyébe akadt. Utolsóként pedig a tan cuccaimat dobáltam be egy kisebb táskámba,majd elégedetten néztem végig mostanra már kissé üres szobámon. Lehet,hogy most látom utoljára.
-Kész vagy már Elena? - zavart meg egy hang az elmélkedésemből.
-Igen! - majd már fogtam is cuccaimat, és próbáltam elindulni lefele,ami nem teljesen ment,így Tylert hívtam segítségül. Így ketten nem is vagyunk valami rossz csapat, egész jól leküzdöttuk hatalmas táskáimat és bőrőndjeimet az emeletről. Majd mikor teljesen készen álltunk az ajtó előtt oda súgtam Tylernek.
-Te tudod hova megyünk, és hogy miért?
-Csak azt hogy hova. Azt hiszem, San Fransiscoba.
-Legalább el innen...- motyogtam már inkább magamnak. Meg amúgy is,San Fransisco jó hely. Szerintem szeretni fogom.

3 óra múlva

Már az új házunk előtt állunk. Mivel a repülőút rövid volt,így hamar ide értünk. Bár kicsit csodálkoztam,hogyan lehet ilyen hamar új házunk, de mivel apám ingatlanos, ezt is gyorsan el intézték. Mikor beléptem új házunkba, teljesen elakadt a szavam. Már kintről is látszott,hogy sokkal nagyobb a régi házunknál de belülről...meseszép.
-Anya, tök jó ez a hely meg minden, a ház is szép,de valaki elárulná nekem,hogy mégis miért vagyunk itt?! És mi lesz a sulival? Ki irattatok a régiből vagy mi? És itt,hova fogok járni? - rohamoztam le szüleimet, épp hogy lepakoltuk holmijainkat.
-Kicsim, nem hiszem hogy most az iskola lenne a legnagyobb problémád de igen, ki irattunk apáddal. És itt már be is irattunk ugyan abba az iskolába ahova Thomas is jár. - mosolygott rám anya kedvesen.
-Hogy...mi..MIVAN? Thomas? - kérdeztem vissza egyre hangosabban. Teljesen le fagytam. Szóval ez volt ez a nagy hirtelen költözés. Nyilván Carolinék közelébe költöztünk.
-Igen drágám. Már biztosan le esett,hogy Carolinék miatt költöztünk el. És hogy pontosabban miért, azt majd ma elmondják nektek is,mivel megyünk hozzájuk vacsorázni.
-Teljesen őrült ez a család. - motyogtam majd egyik táskámat felkapva az emelet felé vettem az irányt,ahol név táblák jelezték kinek melyik a szobája. Besétáltam abba aminek az ajtaján a saját nevemet véltem felfedezni,majd szintén egy meglepetés tárult elém. A szoba teljesen be volt rendezni,ráadásul úgy ahogy mindig is akartam. Szürkés,kissé elkenődöttes hatást keltő fal, egy teljes szürke színű padlószőnyeg, egyik sarokban egy álló tükör, a ruhás szekrények ajtaján pedig egy nagy tükör. Kissé a szoba közepén az egyik falnál egy francia ágy, és egy másik sarokban pedig egy író asztal. Egyszerű,de mégis szép.