Which way?

9.

Már az út felénél járhattunk,mikor Scott megszólalt,hogy innentől nem nézhetem hova megyünk. Bekötözte a szemem és így haladtunk tovább.
Úgy fél óra múlva oda is értünk ahoz a titokzatos helyhez. Mikor kiszálltam egy patak parton találtam magam. Ez az a hely ahova kis korunkbán jártunk. Egy kisebb dobm,alatta a patakkal. A dombtetőn egy pokróc volt leterítve. Semmi több,csak egy pokróc.
-Ez csodálatos! - kiáltottam majd át öleltem Scottot.
-Szóval tetszik? Ide jártunk kis korunkba. Gondoltam jó meglepetés lenne. - suttogta a hajamba.
-Igen. Köszönöm.
Miután hosszasan ölelkeztünk, felsétáltunk a dombra, és elfeküdtünk a pokrócon. Fejemet mellkasára temettem,majd egyik kezével átkarolt. A csillagokat fürkésztük,és beszélgetni kezdtünk. Annyira meghitt volt ez az egész, többre nem is vágytam. Tökéletes volt.
-Elena.
-Igen? - súgtam bele a mellkasába. Állam alá nyúlt az újjával majd kissé fel emelte a fejem,hogy pont szemébe nézhessek.
-Szeretlek. Ha reggel úgy kelek fel,hogy nem vagy mellettem üresnek érzem magam. Akkor jövök rá igazán,hogy mennyire szükségem van rád. Veled akarom le élni az életem El. - mondta határozottan, mire egy könnycsepp gördült le a szememen. Boldog voltam,és egyben biztonságban éreztem magam. Ekkor jöttem rá igazán,hogy tényleg szerelmes vagyok Scottba. Nem tudnám elengedni.
-Én is szeretlek. Minden percben egyre jobban. Köszönöm ezt a 13 évet, még ha csak most jöttünk is össze. Te voltál az aki mindig itt volt nekem. A menstváram. - böktem ki ezeket a szavakat,majd határozottan megcsókoltam.
-Örülök,hogy végre csak az enyém vagy. - húzta önelégült mosolyra a száját mire megcsókolt.
Már percek óta egymást falhattuk,mikor levegő hiánya miatt ellöktem magamtól. Leraktam a fejem mellkasára és újra a csillagokat kezdtük el nézni. Ez volt a tökéletes este. Bár ne jutott volna eszembe Thomas..és a csókunk. A testembe a melegség helyére most hirtelen bűntudat költözött. El kell mondanom Scottnak. Nem tehetem ezt vele.
Már nyitottam volna mondandómra a szám mikor inkább elfojtottam magamban. Nem voltam rá képes. Az érzelmek csak úgy kavarogtak bennem,kezdtem egyre bizonytalanabb lenni. Ott volt velem a tökéletes fiú Scott, de otthon pedig várt rám Thomas,aki lehet a változást jelenti számomra. De várjunk csak. Én miért us gondolkodok Thomason? Hisz' semmit sem jelent számomra. Csak egy fiú aki a vágytól túlfűtve megcsókolt. Semmi több. Ettől a sok gondolat menettől halkan elkezdtem pityeregni,amit Scott minden bizonyra észre is vett.
-Mi a baj? - kérdezte halkan, lágy hangán.
-Ja semmi csak..csak nagyon megható ez az egész. Köszönöm, hogy itt vagy velem. - kamuztam. Persze örültem,hogy itt van velem de egyáltalán nem ezért sírtam. Hogy mi volt az oka? Azt biztosra én sem tudnám megmondani. Bűntudatom volt,amiért csókolóztam Thomassal,miközben Scottal járok. Boldog voltam, amiért Scottal együtt vagyok. De egyben bizonytalan és szomorú, mert volt Thomasban valami, ami kell nekem.
Mi? Jézusom Elena nem gondolhaszt ilyenekre. Most azonnal verd ki a fejedből Thomast,hisz itt van veled a tökéletes pasi számodra!
Próbáltam magam meggyőzni ezekkel a gondolatokkal, és minden figyelmemet Scottra irányítottam, de nem ment teljes mértékben. El kellett terelnen a figyelmem. Hirtelen felindulástól fűtve felpattantam, és rohanni keztdem a patak felé.
-Mit művelsz? - kiáltott utánam Scott.
-Kicsit feldobom a bulit.
Hátra néztem,és Scottot láttam utánam rohanni. A víz előtt megálltam, ledobtam magamról a cipőmet, a nadrágomat felhajtottam addig ameddig csak bírtam, és befutottam a vízbe. Scott követte a példámat és utánam eredt a vízbe. Nem volt magas a víz szintje, már vagy a közepénél tarthattam, de még térdig sem ért. Megálltam, és mikor Scott utolért szembe fordultam vele, és elkezdtem fröcskölni a vízzel mire felnevetett. Én is így tettem, majd mikor mondhatott volna valamit egy újjab adagot fröcsköltem rá. Tudtam mi vár rám, így nagy kacagva elkezdtem futni előle a vízben. Egyszer csak nedvességet éreztem hátul a pólómon,majd két kar fonódott a derekam köré.
-Most megvagy. - suttogta a fülembe Scott, majd egy aprót harapott a fülcimpámba. Szembe fordultam vele, és gyönyörű barna szemeibe bámultam. Nem tudom,hogy lehet egy barna szem szép, de ez az volt. A legszebb mind közül. - Emlékszel az első csókunkra? - szólalt meg újra.
-Felejthetetlen volt ahogy...
-Nekem estél. - fejezte be helyettem a mondatot, majd huncut mosolyra húzta a száját. Éreztem ahogy elpirulok. Szemem az ajkai és szemei közt cikáztak majd rá tapadtam az ajkaira. Teljesen összhangban voltunk,majd egy pillanat múlva elkezdett szakadni az eső. Nem zavart minket, tovább csókolóztunk. Így esőbe még meghitteb volt. Nem érdekelt,hogy holnapra tüdő gyulladásom lesz vagy bármi ilyesmi. Most csak az számított,hogy vele lehetek. Megszűnt körülöttünk a világ.

Határozottan kijelenthetem,hogy nem érdekel Thomas.

Hát gyerekek, bocsi ezért az űber nyálas részért,most valahogy ez jött.😃 És a késésért is bocsánat, meg, hogy rövid lett. Megpróbálok több izgalmat bele vinni.
Hatalmas köszönet a több mint 1000 megtekintésért, a sok voteért és a kommentekért.❤️