Which way?

16.

-Hiányoztál El. - suttogta fülembe Thomas. - Olyan jó újra látni.
-Te is hiányoztál. - mondtam majd elengedtük egymást.
-Jól nézel ki. - mért végig majd folytatta - Gyere be. - mosolygott, mire beléptem a hatalmas házba. Amint megláttam nővéremet, szinte nyakába ugrottam.
-Szia hugi. - köszönt végül egy óriási mosoly kíséretében, majd utána Stefanhoz is oda léptem egy ölelésre.

Az ebéd eddig elég csendesen telt. Nem sok értelmes és egyben izgalmas témáról lehet beszélni. Nővérem már épp a desszertet tálalt, s mikor mindenki előtt ott volt már a finomság Stefannal felálltak, át karolták egymást majd Caroline beszélni kezdett.
-Nos,lenne egy kis bejelentenivalónk Stefannal. Anya és apa már tudja,nagyrészt ezért is költöztetek ide. - hagyott egy kis szünetet majd anyára pillantott, aki már könnyeit törölgette. Kezdtem össze zavarodni,mikor nővérem újra megszólalt. - Szóval, Stefannal..gyermeket várunk. - mondta ki egy óriási mosollyal a száján.
-Jézusom Caroline ez szuper! - örjöngtem, majd oda rohantam hozzá,hogy megöleljem. - Gratulálok! - néztem rá a büszke párra. Tyler is a példámat követte, és megölelte nővérünket.
-Köszönjük. És lenne itt még valami,amiről még anyáék se tudnak.
-Hogy még valami? - mosolyogtam egyre jobban - Na, ki vele!
-Hát, Stefan pár napja meg kérte a kezem, így a kicsi születése előtt még össze házasodunk. - mutatta fel ujjait büszkén,amin szemmel jól láthatóan ott virított a gyémánt gyűrű.
-Ez nagyszerű kicsim! - ujjongott anya,majd mindenki áldását adta rájuk.

Miután ki örömködtük magunkat, és desszertjeinket is elfogyasztottuk, még beszélgettünk, majd haza fele indultunk.
Most pedig már az ágyamban fekszek, gondolkodva,hogy mit is akarok én az élettől. Anya bejelentette,hogy már holnap megyek az új sulimba,amitől nem is tudom mit várjak. Az egy szerencsém az,hogy Thomas ott lesz velem, és az osztálytársa leszek.
Gondolkodtam ezeken, majd elnyomott az álom.

Reggel ébresztő órám hangos zajára keltem fel. Már vagy 5 perce folyamatos monoton hangján szólhatott mikor enyhén dühösen kinyomtam, majd morogtam egyet párnámba. Semmi kedvem suliba menni. Nagy nehezen kimásztam az ágyamból,majd fürdőm felé kezdtem el sétálni. Szokásos reggeli tevékenységeimen kívül,most egy kicsit sminkeltem is. Álltalában nem szoktam,de mosg valahogy szükségesnek éreztem. Ezek után a már este kikészített ruháim felé vettem az irányt.

Miután minden ruha darabomat magamra rángattam, elégedetten álltam a tükör elé. Végig mértem magam,majd táskámat a vállamra kapva elindultam le az emeletről. Ott táskámat ledobtam a kanapéra és a konyhába vettem az irányt. Az egész családomat ott találtam,akiknek motyogam egy "jó reggelt"-et majd elkészítettem a szokásos kávémat.
Mikor megittam azt,megkérdeztem anyát hogy el tud-e vinni suliba, hisz' én még azt sem tudom merre kell menni.
-Persze kicsim. - válaszolt mosolyogva majd elindult cipője felé. Miután felvette, elköszöntem apától és Tytól majd indultunk is.
Az autó út csendesen telt, épp kifele bámultam az autóból,mikor anya leparkolt egy hatalmas épület előtt. Kívülről egész szépnek tűnt.
Anya felé fordultam,hogy adjak neki egy puszit ami sikerült is majd megszólalt.
-Ha be értél,menj fel egyenesen az igazgatóiba bejelentkezni,hogy te lennél az új diák.
-Vettem. - szálltam ki az autóból.
-Legyen szép napod. - kiáltott még utánam anya,mire csak rá mosolyogtam, majd intetten egyet. Befelé vettem az irányt a hatalmas épületbe. Mikor beléptem a kapun Thomassal találtam szembe magam.
-Szia. - mosolyogtam rá kedvesen.
-Szia. Rád vártam. Gyere utánam,körbe vezetlek. - mosolygotz vissza rám majd a kezemnél fogva be rángatott az iskolába. Ahogy anya utasított engem, először az igazgatói felé vettük az irányt. Miután bejelentkeztem,és minden cuccomat megkaptam elindultunk a termünk felé. Mikor beléptünk mindenki engem nézett.
-Srácok,ő itt az új diák, Elena. - jelentette ki Thomas. Ezek után kaptam összhangban egy sziát egyszerre mindenkitől majd leültem Thomas mellé.
-Na izgulsz még? - kérdezte majd megfogta a kezemet a pad alatt.
-Már nem. - mosolyogtam rá,majd egy puszit nyomtam az arcára.

A nap elég gyorsan el telt,mivel ma csak osztályfőnökink volt. Megbeszéltük Thomassal,hogy délután  átjön és megmutatja nekem a várost amennyir csak lehet. Nem időztünk azzal,hogy elmegyünk hozzájuk egyből felénk vettük az irányt. Ledobtuk a táskáinkat majd indultunk is.
Elvezetett egy Starbuckshoz ahol vettünk egy kávét,majd azzal a kezünkben indultunk tobább.
-Na és hova megyünk? - érdeklődtem.
-Megmutatom a kedvenc parkomat. - mosolygott rám majd össze kulcsolta ujjainkat.
Út közben beszélgettünk egy kicsit a suliról, az osztályról és,hogy mi van a szüleivel. Elmesélte,hogy mikor Stefannal kicsik voltak még autó balesetük volt és meghaltak , aztán bácsikájuknál laktak,majd mikor Stefan betöltötte a 18-at elköltöztek egy külön házba. Most pedig össze költöztek Caroline-al.
-Sajnálom. - nyögtem ki majd megszorítottam a kezét együtt érzően. - Köszönöm,hogy elmondtad.
-Köszönöm,hogy meghallgattál. Megjöttünk. - álltunk meg egy gyönyörűen kiépített park előtt,ahonnan rá lehetett látni a tengerre.
-Megértem miért szeretsz itt lenni hisz ez....ez gyönyörű.
-Van egy pad,kissé eldugva ami a tengerre néz. Gyere. - húzott maga után miközben még mindig fogta a kezem.
Leültünk szorosan egymás mellé,majd kémlelni kezdtük a lemenő napot és a tengert. Csodálatos látvány volt ez így együtt.
-Hiányoztál. - bökte ki hirtelen Thomas. - Miután haza jöttünk és ott hagytalak...csak rád tudtam gondolni és arra,hogy most biztos gyűlölsz.
-Soha sem gyűlöltelek. Csak is magamat hibáztathatom amiatt amiért ott hagytál szó nélkül.
-Utáltam magam akkor. - mondtuk teljesen egyszerre,mire összenéztünk. Egyikőnk sem szólalt meg csak néztük egymást a lemenő napban. Nem tudom lehettem e hozzá még ennél is közelebb de még így is távolinak éreztem. Arcunkat közelítettük egymáséhoz majd amikor akjaink össze értek szinte már a lehelletéből lélegeztem. Szemeimbe nézett mintha engedélyt szeretne kérni arra,hogy megcsókolhat-e. Aprót bólintottam mire lágyan rátapadt ajkaimra. Puhán falta azokat s közben nyelvével bejutásért könyörgött. Hamar megadtam azt neki,mire nyelveink közös táncot kezdtek járni. Percek múlva elváltunk egymástól és egymásnak döntöttük homlokunkat. Halványan egymásra mosolyogtunk mire apró puszit adtam a szájára. Kissé elhúzódtam tőle,hogy kényelmesen vállára hajthassam a fejem majd a vállamnál fogva átkarolt. Itt és most elfelejtettem minden problémámat. Scottot, Leilát  a csókukat a szemem láttára. Mindent ami fájt.