Which way?

8.

Viszonoztam a csókját. Bármennyire is nem tartottam helyesnek,viszonoztam.
Annyira érzéki volt, ahogy lágy ajkaival az enyémet maszírozta. Szinte már egy emberré forrtunk össze, majd ekkor ébredtem rá,nem tehetem ezt Scottal. Meg amúgy is őt szeretem. Ellöktem magamtól Thomast mire kérdőn nézett rám.
-Én...én ezt nem..nem tehetem ezt Scottal. - motyogtam majd felugrottam az ágyról.
-De hát azthittem te is..tudod mit igazad van. Nem is tudom mit gondoltam. Sajnálom El.
-Nem semmi baj. Viszont én azt hiszem inkább a nappaliban aludnék ha nem bánod.
-Ne,kérlek. Csak maradj itt velem.
-Nem bírok Thomas. Ha most veled kell aludnom biztos lehetek benne,hogy rád fogok mozdulni és..már mondtam. Scottot szeretem.
-Mégis vissza csókoltál. - nézett rám. Tekintete üres volt, nem tudom mi járhatott a fejében. - Ha annyira szereted miért tetted? - folytatta.
-Hirtelen fellángolás volt Thomas! Nem jelentett semmit! - emeltem fel a hangomat.
-És mégsem tudsz velem aludni. Valamit nagyon jól csinálok. - nézett rám önelégült mosollyal.
-Kabbe. - mondtam és felkaptam az ágyneműmet majd leviharzottam a nappaliba. Meglepett,hogy Tyler ül a TV-t bámulva,de mintha egyáltalán nem figyelne arra, hogy mit is adnak.
-Szia hugi. - köszönt rám - Hát te? Mit csinálsz itt és miért van nálad a takaród és a párnád? - kérdezősködőtt.
-Hosszú. - sóhajtottam majd lehuppant mellé.
-Van időm.
-Ahj Ty. Olyan keveset vagy itthon és alig látlak. Amikor együtt vagyunk, azt a kevés időt nem azzal szeretném tölteni,hogy a problémáimat ecseteljük.
-Jaj El, csak az a helyzet, hogy engem itthon már csak az az egyetlen dolog érdekel,hogy mi van veled. - mondta majd megfogta a kezemet - szóval mi a baj?
-Ahh..hát tudod Thomas..velem alszik és hát tök jóba lettünk meg minden,de az előbb volt egy pillanatunk. Megcsókolt,én pedig viszonoztam. - magyarázkodtam - De közben ott van Scott akit szeretek. Össze vagyok zavarodba Ty.
-Ez most komoly? Az a takony tudja,hogy van barátod erre kihasználja a helyzetet és lekap? - dühöngött.
-Nem csak az ő hibája. Én hagytam magam.
-De ő kedzett el nyomulni nem? - bólintottam - Na hát akkor de,kurvára az ő sara.
Szerettem a bátyámmal lenni. Ő mindig megértett bármi is volt. Vagy hajnali 1-ig beszélgettünk, majd felajánlotta,hogy aludjak vele. Annyira jól esett a tőrődése. Jelen pillanatban Tyler volt az egyetlen férfi akiben megbíztam,és igazán számíthattam rá.
Reggel túlságosan is korán keltem. Fél 6-kor riadtam fel egy rémálomra.
-Szuper - morogtam magamban. Visszalaudni persze már nem tudtam,hát miért is.
Nem akartam felkelteni Tylert,így inkább lementem a nappaliba hátha van valami jó műsor ilyen korán. Semmi értelmeset nem találtam,így hát a Viván hagytam. Ott legalább valami tűrhető zene ment. Már vagy fél órája hallgathattam mikor lépteket hallottam a lépcsőn. Nem ért meglepetés,Thomas volt az.
-Hol voltál? Éjszaka lejöttem és nem találtalak itt! - vágott kissé dühös arcot.
-Tylerrel aludtam.
-Ja így már mindjárt más. - sóhajtott - Aggódtam. Nem tudtam aludni.
-Ahaa. - válaszoltam unottan.
-Nem értelek El. Mégis mi bajod van? Tegnap este óta alig szólsz hozzám,vagy ha igen csak bunkózol. - ült le mellém - Kedvellek Elena. Nem tudnám elviselni,hogy haragudj rám bármiért is.
-Nem haragszom. - morogtam még mindig a TV-t bámulva.
-Nézz már rám a francba is! - kiáltott fel.
-Te meg maradj már kussba. Mindenki alszik rajtunk kívül.
-Leszarom. Addig semmi nem érdekel míg el nem mondod mi a bajod.
-Ugye tudod, hogy ha a bátyámat felkelted agyonver? - néztem rá majd kissé el röhögtem magam. Olyan aranyos volt így, összeborzolt hajjal, kómás fejjel.
-Most meg min nevetsz? - kérdezte kellő komolysággal.
-Cuki vagy így fáradtan. - mosolyogtam rá,mire elpirult.
-Kösz..asszem. De még mindig nem mondtad el, mi bajod volt az este?
-Semmi csak én..nekem tényleg nem jelentett semmit az a csók, de - még be se fejeztem mikor közbe szólt.
-Tudod mit? Nekem se jelentett semmit! - jelentette ki határozottan. - Csak egy csók volt a sok közül.
-Rohadj meg. - mondtam majd felrohantam a szobámba. Mégis mi az, hogy nem jelentett neki semmit? Tudom, hogy hazudik és én nem csak egy lány vagyok a sok közül.
Fura érzés töltött el. Sírni szerettem volna de nem tudtam. Így inkább fogtam magam és elkészülődtem. Több mint 20 perccel hamarabb kész lettem mint álltalában,így volt időm nyugodtan meg reggelizni. Szerencsére anyáék még aludtak, így csak mi voltunk ébren Thomassal.
-Most már igazán nem értelek. Azt mondom amit hallani szeretnél,erre bevágod a durvát. - szólalt meg mögülem miközben reggelimet majszoltam.
-Nem is kell hogy megérts. - vágtam rá semlegesen.
-De én meg akarlak. Kérlek mond el.
-Nemtudom Thomas érted? Én...össze vagyok zavarodva. - mondtam majd arcomat a kezeimbe temettem. Lassan legugolt elém, így pont szemeimbe nézhetett.
-Nekem te nem csak egy lány vagy El.  Különleges vagy számomra. Mikor megláttalak már akkor tudtam,hogy van benned valami ami kell nekem. Te kellesz. - valotta be, majd erősen megszorította a kezemet. Könnyek kezdtek potyogni szemeimből, szinte már kissebb zápor tört elő.
Ezek után már nem sokat beszélgettünk,csak oda hajolt és szorosan magához ölelt. Jól esett, hisz csak ennyi kellett.

A suliban elég unott voltam,amit Scott észre is vett mert 10 percenként kérdezgetett,hogy jól vagyok-e? Nem,nem voltam jól. Ahogy már említettem Thomasnak is Tylernek is,össze voltam zavarodva. Thomas aranyos srác, de én Scottal vagyok együtt. Akit kicsi korom óta szeretek.
Egész nap Thomas és a csókunk járt a fejemben,így nem kifejezetten örültem annak,hogy otthon látnom kell.
-Szia drágám! - orditozott anya,szokásához híven a konyhából.
-Szia. - baktattam oda hozzá majd puszit nyomtam az arcára.
-Reggel minden oké volt? Kiabálást hallottunk lentről apáddal. Én le akartam jönni,hogy mi történik de apád megnyugtatott,hogy biztos semmiség. - mondta. Remek, anyáék hallották ahogy Thomas ordítozik.
-Öö..nem volt semmi baj csak..csak összevesztünk azon,hogy melyik csatornát nézzük. - Ez aztán a hazugság El, jobbat nem találtál? -gondoltam magamban - De már minden oké nyugi. - motyogtam.
-Rendben van. - mosolygott rám anyu. Elsem hiszem,hogy bevette ezt a kamut.
Sosem tudtam jól hazudni, főleg nem anyának. Baszki tuti nem vette be - ébredtem rá miközben kifele sétáltam a konyhából.
-Összeveszni, hogy melyik csatornát nézzük? Ez most komoly? - szegezte nekem a kérdést Thomas.
-De te mégis,hogy hallhattad? - értetlenkedtem.
-Mielőtt még azt hinnéd innen le hallok odáig, nem. Nem vagyok varázsló nyugi. Csak lementem,hogy iszok valamit és pont akkor hallottam meg. De visszafordultam mert nem akartam zavarni.
-Aha,oké. - válaszoltam kissé unottam mire rezgett a telefonom. Rápillantottam a képernyőre és láttam,hogy Scott az.
"Szia bébi! Ma alig beszéltünk suliban, szóval gondoltam tali? "

Elmosolyodtam,majd nyomtam egy gyors választ.

"Persze, 10 perc és kész vagyok. Csók!"

-Scott volt az? - kérdezte Thomas aki ezzel visszazökkentett a való életbe.
-Igen,találkozunk. - válaszoltam miközben valami ruháért túrtam a szekrényemben. Nem tudtam,hogy valami kiöltözős helyre megyünk,vagy lazábbra így küldtem neki egy gyors üzenetet. Válaszul csak annyit kaptam, hogy "Valami kényelmeset vegyél fel, de közben csini is legyen."
Persze elárulni nem volt hajlandó,hogy mégis hova megyünk. Így hát újból a térdnél kiszakadt fekete nadrágomnál döntöttem - ami mellesleg már vagy 1 hete nem volt rajtam - és hozzá egy fekete fehér csíkos kissé feszülős hosszú újjúnál. Erre rá a farmer kabátom, a fekete fehér adidas cipőm,és kész a teljes szett.
Most jött a következő nagy kérdés,a smink. Nem akartam túlzásba vinni, így csak egy kis szempillaspirált tettem fel, szemceruzáztam, majd vörös rúzs. Barna hajamat hagytam,hogy vállamra omolhasson,majd szépen kifésültem. A végére csík egyenes lett,pedig nem is vasaltam. Igen,azt a hajat teljesen felesleges vasalni,így is-úgy is csík egyenes. Talán most éreztem először azt,hogy tetszett ami a tükörből vissza nézett rám. Mikor kiléptem a fürdőből Thomas szemei elkerekedtek.
-Ennyire szar? - kérdeztem tőle félve.
-Nem,dehogy. Gyönyörű vagy. - motyogta mire elmosolyodtam.
-Köszi. Viszont nekem mennem kell mert Scott már turi vár. - köszöntem Thomasnak aki hiretelen megragadta a csuklómat,és kicsit vissza rántott.
-Csak kérlek vigyázz magadra. - nézett mélyen a szemembe. Aranyos volt ahogy így aggódott. Végül nyomtam egy puszit az arcára,majd futottam is le. Anya meglepett arcal figyelt,de végül rám hagyta és elengedett.  Jól sejtettem,Scott már várt rám és vagy 6 üzenetet küldött.
-Bocsi,hogy késtem. - rohantam felé majd szájon csókoltam.
-Erre megérte várni. - mosolyodott el,majd újra megcsókoltam. - Ha így folytatjuk hamar le fog jönni a rúzsod.
-Lehet nem bánnám. - kuncogtam - De nem úszod meg mert van nálam. - húztam ki zsebemből az előbb említett vörös rúzst. Felnevettünk és így indultunk el a autója felé.
-Most már elárulod hova megyünk? - kérdeztem miközben szálltam be kocsiba.
-Majd meglátod. - kacsintott rám és a szabad kezét összefonta az enyémmel a combján.