Which way?

12.

A másnap reggelem ugyanolyan unalmasra sikeredett, mint a többi,szóval azt nem is részletezem. Ez után jöhetett a szokásos suliba menet Leilával és immáron Logan is csatlakozott hozzánk. Amit nem is bántam, addig míg el nem kezdték egymást falni. Csodás. Gondoltam magamban, majd inkább bedugtam a fülhallgatómat, és a legmagasabb hangerőn hallgattam kedvenc számaimat,kizárva a külvilágot.

A suli halál unalmasan telt, ma is. Mindenkin látszott a szokásos hétfői hangulata, és karikás szemeik hada. Mint a zombik valami ultra elcseszett filmben.

Hazaérve arról a szörnyű helyről, felfutottam a szobámba bepakoltam egy sporttáskába és indultam is edzeni. Már évek óta boxolok, de igazából csak mint hobbi. Amit komolyabban veszek az a foci. A box csak levezeti a bennem felemésztett feszültséget, amit ma nem is bánok. A foci pedig, hát az teljesen kikapcsol.

Már vagy 2 órája edzhettem, és üthettem azt a zsákot amikor egy kezet éreztem a vállamon. Mikor hátra fordultam, Thomas nagy barna szemeivel találtam szembe magam.
-Tudtam,hogy itt talállak. - mondta egy félmosoly kiséretében. - Anyukád már aggódot érted, hogy csupán csak egy táskával kiviharzottál a házból szó nélkül.
-Anya és az aggodalom. Persze. - forgattam meg a szemeimet, majd kitértem Thomas útjából, és az öltöző felé vettem az irányt. -Elmegyek fürdeni, és átöltözni. Sietek. - szóltam
még neki egy utolsót, majd már dobtam is le magamról box kesztyűimet.

Miután hazaértünk, Thomassal neki álltunk filmezni. Valami horror szerűt idnított el, de szerintem egyáltalán nem volt ilyesztő. Vagyis eddig.
Már vagy a film felénél járhattunk mikor kezeinket összekulcsolta, és magához húzott. Vagyis csak próbált, mivel én nem hagytam magam.
-Nemár Thomas. Miért akarsz mindig minden alkalommal magadba csábítani valamivel? - néztem rá kissé idegesen.
-Szóval elcsábítalak? - húzott szája sarkára egy huncut mosolyt.
-Egyáltalán nem ezt mondtam. - fordultam el tőle, majd össze fontam karjaimat.
-Szóval tudni akarod miért közeledem mindig hozzád? - fogta meg a kezemet majd akaratom ellenére is rá néztem.
-Igen.
-Mert kurvára beléd szerettem El. Ilyen aranyos, és szép lánnyal mint te soha nem találkoztam még. Az egész lényed megbolondít. - mondta ki végül, majd elemgedte a kezemet, de én újra megfogtam az övéit és közelebb húztam magamhoz. Nem tudtam mit csinálok, csak ajkaira tapadtam. Gondolkodás nélkül vezette a számba nyelvét majd azok együtt mozogtak.
Egyszer csak ajtónyitódást hallottam, és amikor oda néztem már késő volt.
Scott állt az ajtómban, mindent látott.
Azzal a lendülettel löktem el magamtól Thomast, majd rohantam is a fiú után, aki már rég rohant ki a házból. A kertünk végében végre utolértem, és megállítottam.
-Scott kérlek, had magyarázzam meg.
-Igen? Szóval megtudod magyarázni,hogy annak a pöcsnek miért volt a nyelve a szádban? Valami kurva jó indoknak kell akkor lennie.
-Én...én csak nem..nem gondolkodtam. Nem tudtam mit csinálok. Véletlen volt az egész. Sajnálom, egyszerűen csak rám vetette magát és valamiért nem löktem el magamtól. - hazudtam, én csókoltam meg őt.
-Jajj ne hazudj már. Tisztán láttam ahogy rá vetetted magad, mint valami éhes tigris a zsákmányára. Egy hülye ribanc lett belőled is mint a többi lányből. Mi ezek után végeztünk, és nem szeretném ha keresnél vagy írnál. Mostantól kezdve nekem nem vagy senkim se! - mondta ki ezeket a szörnyű mondatokat, majd elment. Ott hagyott. Egyedül maradtam.
Nem tudtam elmenni a házig se, csak térdre rogytam a fűben,és utat engedtem a könnyeimnek.
Nem érdekelt,hogy le ribancozott. Valamilyen szinten igaza volt.
Utolsó szavai hatottak úgy rám, mintha szíven szúrt volna.
"...nem vagy senkim se!"
Ismételgettem ezeket a szavakat folyamatosan,mígnem eleredt az eső. Nem érdekelt, csak ültem ott tovább és bőgtem.