Which way?

6.

Miután elment, felbaktattam a szomámba. Próbáltam elaludni, de nem ment. Csak a csókunk járt a fejemben,hogy milyen érzéki volt. Bár kissé haragszom magamra,hogy ennyire nem tudtam tűrtőztetni az érzéseimet.
Még egészen sokáig fetrengetem így, gondolkozva, majd végre álomba merültem.
Reggel holdkórosan ébredtem,mintha még csak 1 perce csuktam volna le szemeim. Hosszasan készülődtem,de végül csak el indultam. Fura módon ma egyedül mentem suliba. Meglepett,hogy Leila nem írt, de nem bántam. Így legalább ki tudtam szellőztetni a fejemet. Mikor beértem a suliba azonnal a szekrényem felé vettem az irányt. Scott már várt rám. Zavarba jöttem mikor az egész iskola előtt megcsókolt,de nem bántam. Inkább kiélveztem a helyzetet.
-Mit művelsz? Nem járunk! - vetettem felé kérdésemet őt idézve.
-Vicces vagy El. - nézett rám gúnyosan.
-Figyelj..beszélnünk kell. Még mindig nem tartom helyesnek azt ami kettőnk közt folyik.
-Jajj ne csináld már. Azt hittem ezt este megbeszéltük. Kicsit engedd el magad. - fogta meg a kezem,miközben élesen a szemembe nézett.
-Igen de...
-Nincs de! - kiáltott fel. - Szeretlek és más nem érdekel.
-Szóval szeretsz? - mosolyodtam el.
-Igen szeretlek. Az a helyzet,hogy kibaszottul.
-Én is szeretlek. - mondtam majd egy puszit nyomtam a szájára. Ezek után kéz a kézben sétáltunk a termünk felé. Érdekes volt a helyzet, és az,hogy mindenki minket nézett,de egy idő után megszoktam. Nem érdekeltek a kiváncsiskodó,megvető pillantások.
Egész délelőtt együtt voltunk, Scott egy lépést sem tett nélkülem. A menzán is együtt ebédeltünk. Én a szokásos helyemen, ő pedig velem szemben.
Leilát ma nem sokat láttam,de ha pár pillanatra mégis akkor tuti,hogy Logannal volt. Fura volt,hogy nem érdeklődik mi van velem és Scottal,de hagytam had élje a saját kis világát.
-Hé bébi,ma ott aludhatok nálad? - zökkentett ki Scott az elmélkedésemből.
-Persze. - mosolyogtam rá majd fel fogtam,hogy is becézett. "Bébi", még soha nem nevezett így egy lányt sem.
Ezek után észrevettem,hogy az egész menza minket bámul. Éreztem,hogy elpirulok.
Miután megettük az ebédünket, Scott kivezetett a menzáról, és elindultunk haza fele. Nem sokat beszélgettünk az úton,inkább csak ömlengtünk. A házunk elé érve gondolkodás nélkül bejött hozzánk.
-Szia kicsim! - hallottam anya hangját a konyhából.
-Szia. - köszöntem vissza,majd Scott is.
-Figyelj Elena - folytatta majd kijött a konyhából - arra szeretnélek megkérni,hogy kicsit pakolj össze a szobádban,és készítsd elő a vendégszobát. A nővéredék szabadnapot kaptak, és eljönnek pár napra.
-Mi? Már megint?
-Igen, de igazán örülhetnél neki!
-Én örülök csak....csak meglepett. - motyogtam - Viszont a szobámat miért kell kitakarítanom? Oda úgysem jönnek be.
-Ők nem csak hogy lesz egy vendéged...Stefan öccse Thomas.
-Mii? Ez most komoly? És nálam kell laknia? - értetlenkedtem.
-Nincs több felesleges szobánk drágám,sajnálom.
-Ahhjj - kedztem bele dühöngésembe majd felviharzottam a szobámba Scottal a nyomomban.
-Most komolyan? Egy másik pasival fogsz aludni napokig? - kezdett bele Sott amint felértümk.
-Tudom, sajnálom. De ki tudja,lehet 6 éves. - próbáltam viccelődni.
-Nagyon remélem. - és ezzel lezártuk a beszélgetésünket. Csendben pakolásztunk,mikor anya ordítozott,hogy menjünk le. Carolinék már a nappaliban vártak ránk. Thomas kellemes meglepetés volt. Bár az tuti,hogy nem 6 éves. Olyan én korombeli lehet,amit persze Scott észre is vett arckifejezéseiből.
Miután meg volt a hosszas köszönés és stb.,bemutatták Thomast. Kicsit gengszter srácnak tűnt,de aranyosnak is. A hirtelen családi idil miatt sajnos Scottnak haza kellett mennie. Váratlanul ért mikor csókkal köszönt el. Értem én,hogy valószínűleg járunk,de akkor is fura. A családom előtt? Meglepett,de végülis egyáltalán nem bántam. Tetszett a helyzet.
Mikor visszaléptem a házba,anya megkért,hogy vezessem körbe Thomast és ágyazzak be neki. Megmutattam neki a ház minden kis zugát. A szomámban beszélgetni kezdtünk.
-Ő a barátod volt? - kérdezte kedvesen.
-Hát ő...mondhatni. Már 3 éves korunk óta legjobb barátok vagyunk. Most valahogy változott a helyzet. - magyarázkodtam. Nem is értem miért próbálom neki megmagyarázni. - És neked van barátnőd? - törtem meg a kínos csendet.
-Nem,nincs. - mondta miközben beletúrt dús szőke hajába. Ujjatlan pólójában csak úgy feszültek karjain az izmok. -17 vagy ugye? - kérdezett újra.
-Igen. Te is?
-Aha. - adott laza választ.
-És hogy hogy te is jöttél a nővéremékkel? - érdeklődtem.
-Hát azt akarták,hogy ismerjelek meg téged és a szüleidet. Meg persze a bátyádat. Eleinte én sem értettem,és nem akartam jönni. De ha tudom,hogy ilyen jó csaj vagy habozás nélkül elkezdek pakolni. - mondta majd végig mért tetőtöl talpig.
-Tuskó. - mondtam majd hozzá vágtam egy párnát.
-Most mivan? Ezt bóknak szántam ne sértődj már meg. - nézett rám édesen. - Mi lenne ha jobban megismerkednénk? Nem is tudok rólad semmit. - próbálta oldani a feszültséget.
-Mire vagy kiváncsi? - vetettem oda majd leültem az ágyra. Ő is így tett és mellém ült.
-Mondjuk mi a kedvenc színed?
-Hát ez elég béna kérdés. - gúnyolodtam - De amúgy fekete fehér és piros. Neked?
-Kék. Pontosabban tenger kék. - érdekes beszélgetésnek igérkezik...gondoltam magamban.
-Szép szín. - válaszoltam percekkel később.
-Ja. - mondta - Na és szűzvagy?
-Nem,skorpió. - vetettem neki egy gúnyos megjegyzést.
-Vicces vagy. Na de most komolyan,tudod mire gondolok. És nem a csillagjegyedre.
-Mit érdekel?
-Nem tudtam mit kérdezni. - mosolygott rám.
-Ha annyira tudni akarod,igen az vagyok. Na és te? Tuti nem. - nevettem el magam.
-Tévedsz. Az vagyok. Miből gondoltad,hogy nem? - vette komolyra a formát.
-Hát..nézz magadra. Tökéletes test. Tökéletes arc...a lányok biztos rajtad lógnak. - motyogtam miközben gyönyörű kék szemeibe bámultam.
-Szóval tökéletesnek tartassz? - kuncogott.
-Nem. Egyáltalán nem ezt mondtam. Nem is ismerlek. - csattantam fel.
-Hát ezen könnyen változtathatunk. - mondta - Főleg ha folytatom a kérdezősködést. Mi szoktál csinálni a szabad idődbeb? - tett fel egy az előzőnél már izgibb kérdést.
Órákig elbeszélgettünk. Rájöttem,hogy nem is az a macsós szépfiú akinek mutatja magát. Sokkal inkább érzékeny. Azthiszem kezdem megkedvelni.
Vacsoránál egymás mellett ültünk és folyamatosan röhögcséltünk. Szerintem anyáékat meg is leptük ezzel a hirtelen összebarátkozásunkal. Mint két kisgyerek. Olyan volt mintha már évek óta ismernénk egymást. Nagyon egy hullámhosszon voltunk.
Vacsora után mindketten lezuhanyoztunk,majd bebújtam az ágyba.
-Nem zavar,hogy egy ágyban kell aludnunk? Aludhatok a földön is. - kérdezte mielőtt még befeküdt volna mellém.
-Viccelsz? A vendégünk vagy,nehogy már a földön csöveskedj. Meg szerinted zavarba jövök attól,hogy egy fiúval alszom? Nem emlékszel arra a részre mikor arról beszéltünk,hogy Scott már 14 éve a legjobb barátom? - röhögtem el magam miközben engem bámult.
-Jó értem. Nem tudlak ilyen könnyen zavarba hozni. - mondta majd azzal a lendülettel levette a pólóját. A teste valóban tökéletes volt. Kellően izmos. Kezein lüktetett az erek. Valljuk be,tetszett amit láttam. Egy szál alsógatyában feküdt be mellém. - Vagy talán ez sok egyszerre? - kacsintott rám. Nem válaszoltam csak el nevettem magam. Szerintem még így sötétbe is látta mennyire zavarba hozott az igazán tökéletes testével.