Halálos Szerelem. [Szünetel]

9

A törzs összes tagja meglepetten nézett rám amikor fölnevettem.

-Ez egy rubik kocka!-mondtam mosolyogva.

-Milyen kocka?-kérdezte értetlenül Eltu.

-Egy rubik kocka!-válaszoltam.

-És az mire jó?-kérdezte az egyik öreg.

-Játékszer! Játszani lehet vele.

-De hogyan?

-Így-mondtam azzal elkezdtem kirakni.
A törzs tagjai kerekre tágult,csodálkozó szemmel nézték,hogy mit csinálok.
Régen kitudtam rakni,de most kellett vagy 4 perc mire sikerült.
Amikor készen lettem,hatalmas taps vihar tört ki.

-Hát ez hihetetlen!-mondta Eltu és kinyújtotta a kezét a kocka felé.-Hogyan kell?

-Az a lényeg,hogy úgy kell forgatni a sorokat,hogy minden oldalon csak egy szín legyen!

Eltu bólintott majd elkezdte csavargatni a sorokat.
A kocka kézről-kézre járt,mindenki megpróbálta.
Végül Eltu magához vette a kockát és mindenkit elküldött a dolgára azzal,hogy:,,majd tovább adja!"

-És most hova?-kérdeztem Syulangtól amikor egy pár asszonnyal és lánnyal elindultunk valahová.

-Most elkészítjük a vacsorát!

-Minden nap te csinálod?-kérdeztem csodálkozva.

-Dehogy is! Mindig minden napra be van osztva!

Kiértünk egy homokos kis térre amit egy keskeny facsoport választott el a parttól.
Az utánunk érkező 3 lány hozta a halakkal teli kosarakat.

Syulang egy kis kaparó szerűséggel üreget vájt a földbe,majd száraz leveleket és ágakat tett a gödörbe, és meggyújtotta. A többi lány is így tett.

-Gyere-szólt Syulang-megtisztítjuk a halakat!

Syulang adott egy éles követ, majd megmutatta,hogyan kell kivül és belül megtisztítani a halakat.

Az egyik lány körbe járt és ellenőrízte a tűzeket. Mikor készen lettünk a halakkal a tűz már csak parázslott.
Legnagyobb döbbenetemre Syulang és a többiek három-három lapos követ helyeztek mindegyik izzó parázs.

-Így nem eloltjátok?-kérdeztem döbbenten.

-Dehogy!-nevetett Syulang-A parázs átforrósítja majd a köveket,azon pedig megpuhul a hús.

Ezek szerint nem mindegy,hogyan tesszük a köveket a parázsra,attól függ,oltani vagy sütni akarunk-e.

Mikor minden hal elkészült,Syulang tiszta banánleveleket hozott,és megmutatta,hogyan kell a hús bele csomagolni.

Mikor a kövek már melegek voltak a csomagokat szépen egymás mellé rájuk helyeztük.

-Ne egymásra,mert úgy nem sül át-mondta az egyik lány.

Amikor a halak a helyükön voltak,legnagyobb megdöbbenésemre Syulang,az imént kiemelt földet szépen visszakotorta az üregbe,eltemetve a köveket,halakat,mindent.

-Amig megsülnek gyere szedjünk leveleket meg ágakat,hogy a holnapiaknak is legyen itt mint nekünk!-mondta Syulang és elindult az erdő felé.

A nap most már nyugatról nézett minket ahogy leveleket kerestünk.
Kiértünk egy kis tisztásra aminek a közepén mintha valaki direkt ágakat és leveleket hordott volna össze.

-Oda nézz-mondtam Syulangnak és elkezdtem futni. Ám amikor rá léptem a levelekre a föld hirtelen megnyílt alattam én pedig bele estem egy gödörbe.

Az erdőből erre vad kiáltás hangott,majd Syulang felsikoltott.

-Nem tudom mi ez de...-mondtam,de ekkor a kiáltások megszólaltak a közelben is majd mintha nyíllal lőnének,süvítés hangzott fel.

-Fuss Syulang!-kiáltottam.-Fuss,menj,menekülj!-ordítottam majd valaki beugrott mellém a gödörbe és ismét fejbe csaptak.

Megvan a 300!!!!! Köszi!!!
Kommenteket azért írhatnátok!
♥