Halálos Szerelem. [Szünetel]

20.

,,Föl az ismerősen ragyogó kék szempárra."

Síkitva ugrok fel és azzal a mozdulattal újra eltűnök a vízben ami kicsit mélyebb mint amire számítottam.

Levegőért kapkodva jövök föl a víz alól,de nem látok semmit a szemembe hulló vörös hajamtól.
Sóhajtva merülök vissza majd arccal fölfelé jelenek újra meg,hogy a hajam még véletlenül se legyen útba.

-Evan!-prüszkölök és áldom a szerencsémet amiért a fehérneműmet nem vettem le.

Evan éppen hogy nem terül el a vízben úgy nevet rajtam.
Kedves,nem mondom. Sértődötten nézek rá.

-Normális vagy?-kérdezem mérgesen.

-Nyugi Hercegnő!-néz rám még mindig nevetve.

-1.Ne rajtam szórakozz, nagyon szépen kérlek!
2.Mi az,hogy Hercegnő?

Evan vigyorogva nézett vissza.

-A múltkor nem voltál ennyire morci!

Ezen kicsit elszégyeltem magamat.

-Jó! Bocs csak...nem szoktam meg,hogy fiúk fehérneműben lássanak!-gondoltam magamban a végét.

Bár most,hogy jobban megnéztem Evan-on is csak egy alsónadrág szerűség volt. Bár ez nem is volt annyira rossz. Sőt! Kifejezetten megdöbbentem.

Evan valamivel magasabb nálam,úgyhogy a víz neki csak combközépig ért.
Gondolom az itteni éghajlatt miatt  gyönyörűen levolt barnulva. Bőre,majdhogynem csoki barna színe,jól kiemelte kockás hasát és hihetetlenül izmos karját. Kidolgozott mellkasán pedig lassan végig csorogott egy vízcsepp.
A nap megvilágítása miatt szőkének tetsző haja vízesen meredezett mindenfelé és kecsesen keretezte barna arcát. Szája még mindig mosolygott,szeme pedig a nevetéstől csillogott.
Elképesztően helyes volt ahogy a nap pont rávilágított és ahogy a hullámok lassan simogatták a combját.

-Tetszik?-kérdezte majdhogynem pervez vigyorral.

Akkor esett le,hogy lassan már egy perce bámulom őt csendben.
Piros arccal,zavartan kaptam félre a fejemet.

-Nem zavar!-vigyorgot tovább majd ő is végig mért lassan,nagyon lassan.

-Hülye!-mondom majd nyakig belemerülők az óceánba,hogy ne lásson.

Evan csak nevet rajtam,de nem érdekel. Csak nevessen.

-Fordulj el!-mondom neki.-Ki akarok menni!

Evan mostmár szabályosan beledől a vízbe úgy nevett.

-Nem feküdtél 3 percig a kezemen. Biztos akkor is becsuktam a szememet.-mondja pukkadozva az elfolytott nevetéstől.

-Nem baj! Akkor is fordulj el!

-Ha neked ettől jobb!-mondja és elfordul.

-Köszönöm!-remélem hallja a szarkazmust a hangomban.

Lassan tempózok kifelé ám amikor mellé érek váratlanul megragadta a lábam és magához rántott. Nekicsapódtam a hasának.
Elég hülyén nézhettem rá mert megint elkezdett nevetni.

-Evan?-vontam föl a szemöldököm.

-Mi az?

-Elengedsz?

-Nem!-válaszolta lazán.

Na ezen kicsit ledöbbentem.

-Miért nem?

-Mert nem akarom,hogy már is kimenj!

-De...-kezdtem bele,de nemtudtam befejezni mert fölemelt és eldobott.

Vízet köpködve jöttem föl.
-Na jól van!-gondoltam és gyors tempóban elkezdtem kifelé menekülni. Mivel több mint 5 méterre állt tőlem gondoltam ezzel nem lesz gond.
Mekkorát tévedtem.
Egy delfin ugrás szerűséggel alámerült majd kisvártatva mögöttem fölbukkant.

Hátulról elkapott és magához szorított.
Megfordultam és a kezemet rátámasztottam izmos mellkasára.

-Mit akarsz?-kérdeztem.

-Kimegyek a holmimhoz valamiért. Ha szépen megkérlek itt maradsz és nem mész el?-nézett rám ártatlan kis kutya szemekkel.

-Miért mész ki?

-Meglátod. Megvársz?

Kicsit ezen elgondolkodtam. De hisz a múltkor is megmentett! Nem kéne tőle félnem!
Akkor mégis mitől repkednek a hasamban pillangók.

-Meg!-mondtam végül.

Evan elmosolyodott. Elengedett és belevetette magát a vízbe.
Néztem ahogy úszik kifele. Piszok jól és gyorsan haladt.

Amíg vártam,hogy visszaérjen megfordultam és a távolba meredtem. Mit csinálnék ha most jönne egy hajó? Jeleznék neki vagy nyugton maradnék?
Nem voltam benne biztos.

Mielőtt nagyon belemerültem volna a gondolataimba váratlanul valaki hátulról megfogta a derekamat.
Nem! Most biztos hagynék elmenni egy hajót.
Később biztos megbánnám,de most nem.

Kiléptem az ölelő karok közül majd mosolyogva szembe fordultam Evannal.

-Mit hoztál?-kérdeztem kiváncsian.

Evan föl emelte a bal kezét amiben egy úszószemüveg szerűség volt látható.

-Ez minek?-kérdeztem gyanakodva.

-Szeretnék mutatni valamit,de ahozz látni kell a vízben. Az én szemem már megszokta,de a te szemedet csípné valószínűleg.-mondta majd felém nyújtotta a szemüveget.

Elmosolyodtam. Milyen figyelmes. Elvettem tőle és ráhúztam a fejemre. A szememre még nem mert akartam még valamit kérdezni.

-Mit akarsz nekem mutatni?

-Valami különlegeset és szépet.

-Nem mondod el?-kérdeztem reménykedve.

-Bízz bennem!-mosolygott.-Jössz?

Lassan bólintottam. Miért is ne? Bajom úgy sem lehet tőle!

Akkor még nem is sejtettem,hogy ezzel a bólintással kezdődtek a bonyodalmak.

Kicsit elmaradtam ezzel a résszel szóval bocsika!♡
Remélem ez tetszik mindenkinek!
Most is mindenkit bíztatok arra,hogy csillagozzon és kommik is jöhetnek bőven!
És ha valakinek van kedve olvassa el a Star Wars- és a Star Wars 7 tények című blogomat.
Jó nyarat mindenkinek!
Csók!♥