Halálos Szerelem. [Szünetel]

21.

Fel tettem a szemüveget a szememre. Kicsit furán láttam,de hát mit vártam? Nem valószinű,hogy a környéken bárhol is elő fordul egy Decathlon.
Vártam,hogy mond-e valamit Evan.

-Mehetünk Hercegnő?

-Persze!-válaszoltam.

Biztatóan rám mosolygott majd elindult az öböl kijárata felé.
Követtem. A szemüveget végül inkább visszatoltam a fejemre mert nem láttam benne valami jól és nem úgy tűnt,hogy szükség lenne rá.

Egyre mélyebbre gázoltunk végül a lábunk elhagyta a talajt.
Kijutottunk az öböl kijáratán. Ott egy ideig a nyílt víz felé úsztunk majd Evan balra fordult.

Beljebb mentünk ennek ellenére tisztán látható volt,hogy a kiálló sziklafalakat kerülgetjük.

Kb tíz perc úszás után kint a nyílt tengeren megérkeztünk egy kis sziget közelébe.

Evan megállt.

-Megérkeztünk.-nézett rám.

-Ezt akartad mutatni? Ezt a szigetet?

-Részben! Tedd föl a szemüveget. Lemerülünk!

Csodálkozva néztem rá,de azért felvettem a szemüveget.

-Gyere!-mondta és nyújtotta a kezét,hogy fogjam meg.

Lassan a tenyerébe helyeztem sajátomat.

-Kalimpáljál ha elfogy a levegőd mert akkor feljövünk!

Rámosolyogtam.

-Rendben.

-Mehetünk?

Bólintottam.

-Akkor nagy levegő és egy,kettő,há-rom.

Azzal lemerültünk.

Lent hihetetlen volt a látvány.
Egy egész korall zátony terült el alattunk. Mindenfelé piros,zöld és azúr kék korallok hajlongtak a lágy hullamokkal.

Evannal lassan kézenfogva úsztunk át felettük.
A korallok között kisebb és nagyobb halak úsztak egyedül vagy rajokban.
A rengeteg szín és forma annyira a hatása alá vont,hogy azon kaptam magamat,hogy a tüdöm mindjárt szét pattan.

Elengedtem Evan kezét majd gyors tempóban elkezdtem úszni fölfelé.
Végül kiemelkedtem a vízből és kapkodva kezdtem szívni magamba az éltető oxigént.

Kisvártatva Evan bukkant föl mellettem. Nem tudom ő,hogy birja,de még csak nem is szedte gyorsabban a levegőt. Szépen és szabályosan lélegzet.

-Ezt,hogy csinálod?-kérdeztem.

-Mit?

-Hogy tök szabályosan veszed a levegőt!

-Gyakorlat.-mosolyodott el.-Na,hogy tetszik?

-Elképesztő!-kezdtem el áradozni.-Valami hihetetlen szép!

-Örülök,hogy tetszik! Na mehetünk?

-Igen!-mondtam azzal szinte rögtön le is buktam annyira lent szerettem volna már lenni.

A látvány most is elképesztő volt.
Eddig is gondoltam,hogy biztos nem lehet rossz,de most hirtelen megértettem,hogy miért lehet jó sellőnek lenni.
Leképzeltem,hogy milyen lehet ezt akkor és annyi ideig látni amikor csak akarod. Lassan elkezdtem úszni azzal a tipikus sellős mozgással.