I didn't see that coming [afi]

1.rész

Ismét egy újabb nap...Egyhangú és unalmas. Ugyan olyan, mint a többi, de nekem mégis nagyon sokat jelent. Május 13 - Ekkor engedtek ki az árvaházból. Pont egy hónapja. Mikor megszülettem, az anyám otthagyott a kórházban. Nem kellettem neki. Milyen anya az ilyen? Sosem láttam. Eszébe sem jutott meglátogatni. Mikor betöltöttem a 18 évet, felajánlották, hogy saját felelősségemre kiengednek. Nem törtem ezen az eszem sokat, mert minél előbb elszerettem volna onnan menni, erre a napra vártam egész életemben. Találtam magamnak egy albérletet, de mivel már a júniusit nem tudtam kifizetni, kidobtak a bőröndeimmel együtt. A sötét utcákon botorkálok céltalanul. Nem tudom, hogy hová mehetnék. Vagy mégis?Anne az utolsó reménységem. Anne Irwin a magántanárom, mivel nincs pénzem iskolába íratkozni, ezért felajánlotta, hogy segít nekem. Még az árvaházban ismerkedtünk meg, sokszor járt be, önkéntes munkát vállalt, és mindig bejött hozzám egy kicsit beszélgetni, hogy ne érezzem annyira egyedül magam. Senkivel sem beszéltem, még a nővérekkel sem, vagy hogy hívják őket?!

Épp kopogni akartam, mikor valaki kinyitotta az ajtót. Kicsit megijedtem, ezért hátra akartam lépni egyet, de a lábam a bőröndbe ütközött, és átestem rajta. Kicsit bevertem a fejem, de nem vészes. Ki volt ez az ökör?Lassan felnéztem, és egy kigyúrt, kicsit hosszabb barnás-szőkés hajú, 20 év körüli srác állt előttem. Ijedten nézett rám, majd leguggolt elém. Felállította a bőröndöm, és felém nyújtotta a kezét.

- Basszus! Ne haragudj! Jól vagy? - Vakarta a tarkóját, miközben kérdőn nézett rám. Nem akartam megfogni a kezét. Nem beszéltem még jóformán senkivel Annen kívül. Lassan feltápászkodtam valahogy. A fiú értetlenül nézett, biztos nem értette, hogy miért nem fogadtam el a segítségét. Amint felálltam éles fájdalom nyilalt a fejembe. Úgy éreztem, mindjárt kettőbe szakad. A srác is felállt, majd kiabált egyet.

- Anya gyere ki! - Ordította, mire szinte azonnal ott termett...Anne? Ő Anne fia? Miért nem mesélt róla eddig?

- Mi az Ash?-Kérdezte,majd,amikor meglátott,elmosolyodott,és megölelt.

-Szia Sky!

-Ti ismeritek egymást?-Vágott értetlen pofát,ezekszerint Ash.Az minek a becézése lehet?

-Igen!Ő az a lány,Skylar,akiről annyit meséltem.Őt tanítom.-Mosolygott.Ez az asszony mindig tud mosolyogni,akármilyen rossz is a helyzet.Ash csak tágra nyílt szemekkel nézett rám.Most meg mi van?Baja van velem?Miért néz?Hagyja már abba,mert zavarba hoz.

-Mit keresel itt ilyen este?11 óra!-Világosított fel.Biccentettem egyet a fejemmel,jelezvén,hogy majd bent négyszemközt elmesélem.-Baj van?-Kérdezte.Én csak bólintottam egyet.Tekintete hirtelen a bőröndömre szegeződött.-Gyere be!-Fogta meg a kezem,és a bőröndöm,majd letette a táskát,tovább húzott egy szobáig.

-Mi a baj?Mesélj!-Kérdezte,mikor leültünk egy ágyra.

-Kitettek az albérletből,és...arra gondoltam...

-Hogy lakhatsz-e nálam?-Vágott a szavamba.Én csak bólintottam egyet.

-Persze,hogy maradhatsz!-Ölelt meg.

-De csak,ha nem zavarok.-Mentem biztosra.

-Dehogy zavarsz!Van két fiam,amint már megtudhattad.Az egyiknek Ashton a neve,21 éves,a másiknak Harry.-Sorolta.-Meg van egy lányom Lauren,szerintem jól kijöttök majd egymással.Ő 20 éves,de barátságos lány.Beszélgettünk még egy darabig,majd elmondta,hogy a lány szobájában birok aludni.Ma nem aludt itthon Lauren,úgyhogy épp jól jött.Megmutatta a fürdőt,lezuhanyoztam,majd elmentem lefeküdni.

Sziasztok! ☺ Itt az első rész,lehet,hogy egy kicsit uncsi,de lesz ez még jobb is! ;) Nemrég regisztráltam wattpadre,de van már több blogom is blogspoton.Jelezzétek,ha tetszik,vagy ha nem tetszik légyszi! 

Wivi I.H.