Kisajátítva |H.S.| *BEFEJEZETTLEN*

1.

Reggel arra ébredtem fel, hogy az American Idiot ordít a telefonomból. Boldogan keltem fel, de amikor megláttam a dátumot a sikítani tudtam volna. Szeptember elseje van, és reggel öt óra. Kikeltem nagy fáradtan az ágyból, és a fürdőszobába másztam, ahol egy jól eső zuhany ébresztett fel. Még volt két és fél órám körülbelül elkészülni a buszom indulásáig, így nem annyira siettem el a készülődést. Miután felöltöztem, a hajamat is kivasaltam, a konyhában összedobtam egy kis reggelit. Mivel anyáéknak el kellett utazniuk a munkájuk miatt (anya divattervező, apa pedig modell), így egész nap csak gyümölcsöt eszek, és kaját rendelek. Mindig ez van igazából.

Mikor elfogyasztottam a reggelimet, meghallottam a csengőhangomat. Valaki hívott. Egyből felrohantam a szobámba a telefonomért, miután megláttam a nevet a telefonom kijelzőjén elmosolyodtam. Niall hívott.

-Szia Ruth. - köszönt eléggé fáradtan, most kelt még csak fel?!

-Szia, mit szeretnél? - kérdeztem kicsit hangosabban a kelleténél. Épp a rádiót hallgattam, amely eléggé hangos volt, így át kellett ordítanom.

-Figyu, ne vigyelek el? Legalább nem kéne várakoznod buszra. - Tette fel a kérdést, mire egyből elfogadtam az ajánlatát. - Oké, hétre legyél a kaputoknál. Amúgy ne ijedj meg, ha nem egyedül megyek, de még valakit felveszek előtted. - Nevette el magát.

-Ha Harryt hozod, akkor én inkább megyek busszal. - Forgattam szemeimet.

- Nyugi nem őt hozom. - Hallottam, hogy valaki kuncog egyet a hátsó ülésről. Tudtam, hogy hazudik. Eléggé jól ismerem, sose tudott jól hazudni. Kínomban elnevettem magamat, és letettem.

Ránéztem az órára, hogy körülbelül még hány percem van hét óráig. 8 perc. Nem húztam inkább az időt, felrohantam a szobámba a táskámért, és a kacataimért, utána még berohantam a fürdőbe egy gyors pillantást vetni az öltözékemre és a sminkemre. Meg voltam magammal elégedve, így leszaladtam a lépcsőn, felvettem a cipőmet, a kardigánomat, és kiindultam az ajtónkon. Mikor bezártam az ajtót duda hangot hallottam, így tudtam, hogy Niall itt van.
Mikor kinyitottam az autó ajtaját elkerekedett a szemem. négyen ültek az autóban. Azt hittem a szokásos srácok, de nem. Egy lány is volt velük. Harry mellett ült hátul. Harry volt középen, a lány a jobb oldalán, Liam (Az iskola macsói csoport tagja) pedig a bal oldalán. Liam és Niall egy öleléssel köszöntött, a lány csak odanyögött egy sziát, Harry arcán pedig egy vigyor volt található.

-Sziasztok. - köszöntem mosolyogva.

-Deszka életem, de rég láttalak! - Viccelődött Harry, mire a lány mellette oldalba vágta. Harry kérdőn nézett rá.

-Te inkább hagyj békén. - Forgattam szemeimet. Viszont meglepődtem a lány reakcióján. Nem tudtam hova tenni a történteket.
Miután kiejtettem a számon a mondatot, mindenki elhallgatott, és néztünk ki inkább az ablakon.

Niall törte meg a csendet zenével, így mint a négyen torkunk szakadtából "énekeltük" a dalokat. Szegény lány inkább hallgatott, elég kínosan érezte magát.
Egyszer csak Niall megállt egy iskola előtt, de nem a miénk volt. Furcsáltam, de miután a lány elköszönt mindenkitől, értettem mindent. De ami azután történt, az egy életre bennem maradt. A lány odahajolt Harryhez, és megcsókolta. A szemeim kétszer tágabbra nyíltak, mint ahogy szokott lenni. Barátnője van. Az egész úton csöndben voltam, még akkor sem szólaltam meg, amikor szóltak nekem a srácok. Mikor a suli közelében voltunk, éreztem, hogy a szemeim könnybe lábadnak. Egyből letöröltem, de Niall észrevette a jelenetet, így a srácok is odafordultak.

-Ruth, baj van? - kérdezte Niall aggódva. Pont megérkeztünk, így leállította a kocsit.

-Nincs semmi. - szálltam ki a kocsiból, és sietni próbáltam, de valaki elkapta a csuklómat. Szembefordított magával, de féltem a szemébe nézni, de az illatáról megállapítottam, hogy Harry az. -Hagyj békén Harry. Nincs kedvem szórakozni. - rántottam ki a keze közül a csuklómat, de hiába, mert a derekamnál fogva magához szorított. Mindenki szeme láttára. Mikor megláttam, hogy mindenki minket bámul, megijedtem. Ha eljut a barátnőjéhez az információ, nekem annyi.

-Nem engedlek el addig, ameddig elmondod, hogy mi a bajod. Láttam, hogy sírsz. Ha a barátnőm a bajod, akkor mondd meg. De ha tagadod még rosszabb lesz a helyzet. - Mondta nyugodt hangon. Egyből kitértem karjai közül és szembefordultam vele egy válasz erejéig.

-Harry hagyj békén. Nem érdekel hogy kivel vagy együtt, meg ilyenek. Nem érzek irántad semmi jót, mert mindig csak bántasz. Sohasem tudtál nekem egy kedves szót sem mondani. Sose. És tudod mennyire fáj ez? -engedtem ki a könnyeimet, amelyet mindig visszatartottam minden megjegyzésére - Mostantól nem érdekel, hogy utálsz, semmi sem fog érdekelni. Elfelejtelek téged és a srácokat is. Mert elegem van. Sohasem akarok beléd szeretni többé. - Megálltak bennem a szavak. Meglepődtem magamon, sohasem beszéltem az érzéseimről. Nem éreztem még sohasem, hogy én tényleg szeretném Harryt. Ránéztem Harryre, akin látszott a meglepődés. Inkább beszaladtam a termünkbe, nem akartam senkivel se beszélni, csak a legjobb barátnőmmel Dorothyval. De nem volt az iskolában. Egyedül éreztem magamat egész nap.

Mikor kicsöngettek óráról hazafelé indultam volna, amikor megláttam Niall autóját. Nem törődtem vele, de láttam, hogy követ, és egyfolytában dudál. egy idő után elegem lett, és hátrafordultam az autóhoz. Ordibálni kezdtem, amikor nyitódott a kocsi ajtaja.

-Niall egyedül akarok lenni, hagyj magamra kérlek. - Ordibáltam torkom szakadtából. Mikor megláttam a göndör fürtöket, a szívem is megállt. Közeledett hozzám lassan, el akartam menni, de annyira le voltam fagyva a láttán.

-Sohasem mondtam, hogy utállak. És nem akartalak megbántani sosem. Sajnálom. - fúrta bele arcát a nyakamba. Meleg leheletét éreztem nyakamon, amelytől megremegtem. Beletúrtam hosszú, göndör fürtjeibe, amikor felemelte fejét és a szemembe nézett. -Mikor reggel elkezdtél sírni, megbizonyosodtam róla, hogy mindennél fontosabb vagy nálam. És nem, nem vagyok együtt a lánnyal. Egy buliban ismerkedtünk meg, de nem jöttük össze. Sajnálok mindent, nem akartalak megbántani. Fontos vagy nekem. - Vallotta be, és a mondanivalójának igazságalapját egy könnycseppel fejezte ki. Letöröltem a könnycseppet az arcáról, és megcsókoltam. Meglepődött, de visszacsókolt, mire én belemosolyogtam a csókba. A több percig tartó élvezetet Liam és Niall törte meg.

-Srácok ha most nem ültök be, akkor esküszöm, hogy itt maradtok mindketten, és úgy mentek haza, ahogy akartok. - Nézett ránk a két srác komolyan. Pár másodperc csönd után felnevettünk mind a négyen, beszálltunk az autóba, és elindultunk Niallékhoz.

Épp 11 óra van, vasárnap. Azt hittem sose fejezem be ezt a részt:DDDD Remélem tetszett nektek, véleményeket szívesen várok!:)<3 xoxo - V.