Public Relation [ONE DIRECTION FF. !L.S!]

3.

"But you're strong, for you it's just an easy turn."

[De te erős vagy, ez neked egy könnyű fordulat.]

Amikor tegnap azt mondtam Harrynek, hogy nem fogok tudni aludni, ezt úgy képzeltem, hogy végig forgolódom az ágyamban azt a jó néhány órát. És nem arra, hogy hajnalig dalszövegeket fogok írni, több pohárnyi kávé elfogyasztása mellett. Pedig ez történt, és bár az alig 4 óra alvás után enyhén nyúzottan ébredtem, megérte, mert így már három teljes számmal tudtam a One Direction elé állni. Amit pedig sose fogok Harrynek elmondani, hogy ebből kettőt ráadasul az ő és Louis kapcsolata ihletett.

Szinte fájt szombaton nyolckor lecsapni az ébresztő órát, mégis egyből kipattantam, hogy tökéletesen álljak készen Harry érkezésére. Igen, két órára van szükségem ehhez. És a nagy megfelelési kényszerem természetesen csak rontott az egészen. Fogalmam sem volt, miért izgulok ennyire, attól, hogy találkozok ezzel a pár sráccal, hiszen nem voltam soha akkora fanjuk, hogy visítozva ugráljam körül őket. Ha pedig ők Harry legjobb barátai, akkor nyilván nem lehetnek képmutató terroristák. Louistól viszont különösen féltem, mert hát Harryt elvakítja a szerelem, de én tisztán látok az ügyben, és az elmeséléseiből nem lett valami szimpatikus számomra a fazon.

Mikor rábólintottam minden mindegy alapon a külsőmre, úgy döntöttem bele hallgatok a srácok néhány zenéjébe, mert ugyan a rádióban, vagy a tévében hallottam már néhányszor őket, nem sok maradt meg belőlük. Ez viszont csak arra volt jó, hogy újra totálisan elbizonytalanítsam magam. Az én írásaim ezekhez képest viccnek is rosszak, és sejtettem, hogy a normális, nem depressziós, ehhez értő emberek - értem ez alatt a másik három banda tagot - végig olvasni se fogják őket.

Ekkor csengetett Harry, úgyhogy ajtót nyitottam neki, bár erősen elgondolkodtam azon, hogy talán inkább nem is teszem, és akkor le van tudva a probléma.

- Hallottam ám, hogy a zenéinket játszottad - vigyorgott kintről, bármiféle köszönés nélkül.

- Ne gondold, hogy ez olyan nagyszám - forgattam a szemeim.

- Inkább öltözz, te directioner - szólt, és bentebb lépett a házba. Gúnyosan felnevettem. Azért elég messze álltam ettől a megnevezéstől.

- Igazad van, még csak 10 perce késünk - néztem az órára. - Ezért most már én siessek, ha te nem tetted.

- Így van - bólintott. - Na - tapsolt kettőt. - Bár igazából, nem hinném, hogy jobbra számítanak tőlem, szóvaaaal - gondolkodott el -, mindegy - legyintett, azzal levágta magát az előszobai székünk egyikébe, és nyomkodni kezdte a telefonját.

- Miattad lesz rossz rólam az első benyomásuk - mondtam, miközben másodperceken belül felkaptam a holmijaimat.

- Még engem se csaptak ki, szóval ez nem mérvadó - vonta meg a vállát. -Amúgy meg nem kell paráznod. Van egy nagy aduászod.

- Tényleg? És mi lenne az? - húztam fel a félszemöldököm.

- Én - villantott egy óriási mosolyt.

- Oké, nem komentálom az egoizmusodat. Viszont, én a teljesítményemmel szeretném őket megnyerni és nem protekcióval - csóváltam a fejem. - Harry tovább vigyorgott, majd kisétáltunk az autójához. - És egyébként, hol találkozunk velük? - kérdeztem, mikor beültünk.

- Niallhez megyünk - felelte. - Itt lakik a közelben, alig pár perc - tette hozzá.

- Neked miért nincs itt lakásod, ha nekik van? - érdeklődtem döbbenten.

- Mielőtt szétmentünk Louisval, együtt laktunk, és utána kiköltöztem. Még nem találtam újat, nem mintha mondjuk annyira kerestem volna... - vonta meg a vállát.