Public Relation [ONE DIRECTION FF. !L.S!]

7.

ÚJ RÉÉÉSZ 😄
Köszönök mindenegyes csillagot, és kommentet. Várom a visszajelzéseket, és jó olvasást! 💕

"Oh I will carry you over fire and water for your love."

[Át foglak vinni téged tűzön, vízen a szerelmedért.]

- Valóban? - kényeskedett Sue, és büszkén fészkelődni kezdett, hogy végre rátalált a témára. Pff, én annyira nem voltam oda érte. - Hát, ennek nagyon örülök! Sok boldogságot nektek! - vigyorgott lelkesen, mire nekem visszatért a jó barátom, a hányinger.

- Köszönjük - sütötte le a szemét Harry mosolyogva, és elpirult.

- És mit kell tudni erről a lányról? - feszegette tovább, amit nem kellett volna. Harry nem reagált, így egy ideig beállt egyfajta kínos csend, mire Niall mentette ki a helyzetből.

- Azon kívül, hogy szép, és jófej? Tehetséges. Nem véletlenül fog több számunk is a nevéhez fűződni - mondta szerényen, majd elmosolyodott, és egy egészen rövid pillanatra felém fordult. Oké, ez furcsa volt.

- Ó, csak nem egy kis dalszövegíró? - biccentette az oldalra a fejét Sue.

- Igen, az ám, de még milyen! - mondta Harry élénken, és valami féle büszkeséget próbált magára ölteni.

- Van neve ennek a lánynak? - kérdezte kíváncsian a szőke nő. A srácok egyrugóra pillantottak rám - Louisn kívül, persze. Megfontoltam, mennyire jó ötlet ez, végül biccentettem.

- Sashanak hívják - mosolygott szerényen Harry.

- Szóval, Sasha, aki egy új munkatársatok - bólintott. - Talán nem ő az egyetlen új arc a munkálatokban? Többen is leváltásra kerültek? - állt át az album témára. Ideje volt már.

- Erről szó sincs. Csupán az utóbbi egy, másfél évben nekünk sem volt minden olyan könnyű, mint máskor, és ez a dalszerzésnél is meglátszott. Mi nem tudunk olyan szinten normálisat alkotni, mint ezelőtt, és a munkatársaink sok próbálkozásását is elvetettük. Ez egyfajta kis mélypont volt, vagy hasonló. Így elég lassan haladtunk, és már kezdtünk kétségbe esni. És aztan jött Sasha - biccentett Liam.

- Szóval, Sasha a ti kis megmentőtök - mosolygott leereszkedően Sue, majd Louis felé fordult, aki, mintha fáradt lett volna, továbbra is lecsúszva ült a kanapén, a karfán támasztva a könyökét. - Louis, olyan csendes vagy. Talán nem kedveled Sashat? - vigyorodott el Sue, afféle "kapás van" módon. Ismét hatásszünyetnyi csönd állt be, mintha megfagyott volna a levegő a stúdióban. Majd Louis megmozdult, és jelentőség teljesen felém pillantott.

- Nem, erről szó sincs - krágokta, miközben fentebb ült. - Sokkal inkább, az az igazság, hogy egyáltalán nem ismerem - mondta. És igen, tudtam, hogy ez nem kicsit fog durván hangzani egy olyan számára, akik nem tudják, hogy ez így igaz, és Harryék kapcsolatáról sem tudnak, szóval furcsálni fogják, hogy Harry nem mutatott be engem az egyik legjobb haverjának. Még ha ilyen egyszerű lenne minden.

- Oh - döbbent le most bármilyen színészkedés nélkül. - Vagy úgy - mondta, és érdeklődve Harryre pillantott, aki erre lesütötte a szemét.

- Khm, igen ez eddig elmaradt, de hamar bepótoljuk - szólt közbe halkan.

- Alig várom - felelte Louis, olyan éllel és gúnnyal a hangjában, na meg a tekintetében, mert persze felém fordult, hogy azt hittem ott nyomban elsüllyedek.

- Oké, rendben, szünet emberek! - kiáltott be most újra az ember. Harry még végig sem hallgatta a bekiáltást, olyan gyorsan pattant fel, és jött oda hozzám, mint a villám, hogy a könyökömnél fogva elráncigáljon valahová, ahol már csak ketten voltunk.