Public Relation [ONE DIRECTION FF. !L.S!]

11.

Ami azt illeti, a 11. a kedvenc számom, és ráadasul ez az egyik kedvenc részem a törtenetben. Remélem, nektek is tetszeni, fog! Nagyon örülök minden vote-nak, véleménynek, kommentnek.

Jó olvasást! 💕

"And then I see you on the street in his arms, I get weak."

[És amikor meglátlak az utcán, az ő karjaiban, gyenge leszek.]

- Nem megyünk el enni? Tökre megkívántam a Nando'st - szólt Niall, és csillogószemmel nézett rám.

- Öhm, messze van? - kérdeztem a számat húzva. A francnak se volt kedve ebben a hidegben, a buli közepén kilométereket sétálni.

- Nem, de mindegy, ha úgyis kocsival megyünk - rántotta meg a vállát.

- Nem ittál? - ráncoltam a szemöldököm.

- Egy kortyot sem - esküdözött, humorosan még a kezét is a szívére téve. Bólintottam.

- Csak üzenek Harrynek - mondtam, és már húztam is elő a telefonom a táskámból, és elküldtem Harrynek egy "Elmegyünk a Nando'sba, nem soká jövünk." üzenetet, miközben már Niall autója felé indultunk. De még el sem értük, Harry máris válaszolt. - Azt írja, hogy várjunk, csomó felkiáltójellel - szóltam Niallnek, és megálltam.

- Ahh, mi az isten van már? - nyögött fel hátravetett fejjel, majd karbatette a kezét, és visszalépett hozzám. Alig pár másodperc telt el megint, Harry óriási ajtó csapással tört ki az épületből, és rohamosan tartott felénk. Megijesztett, nem kicsit, és Niall is homlokráncolva figyelte.

- Mi történt? - kérdeztem, még mielőtt megszólalhatott volna. Leginkább úgy festett, mint aki mindjárt felrobban, vagy szétver valamit. Nem, ezt továbbra se volt biztató. Harry a tenyerébe temette az arcát.

- Luihozzss - dünnyögte, amit az automatikus fordítóm egyből átkonvertált Louisba.

- Mit csinált? - morogtam, és ami azt illeti egyáltalan nem lepett meg, hogy már megint ő generálja a feszültséget.
- Brianaval jött - pillantott fel, szikrákat szóró szemmel. - Brianaval - nyomatékosította. - Kézenfogva. És totál figyelmen kívül hagyott engem - mondta, és láttam rajta, hogy mindjárt elbőgi magát. Niall mellettem fújtatott.

- Óóó - szóltam tágranyílt szemekkel. - Ó - bigyeszteettem le a számat.

- Vigyetek haza - suttogta elfordított fejjel. - Légyszi - tette hozzá.

- Biztos? - kérdeztem, mire egyszerűen bólintott. Így hát mi teljesítettük a vágyát. Istenem milyen jó fotókat készíthettek a kis szappanoperánkról...

Azt hittem elsírja magát, vagy őrjöngeni kezd, esetleg együtt a kettő. De ezzel szemben az egész úton végig meg sem szólalt. Csak az öklén támaszkodott, és az ablakon nézett kifelé. És ez nekem talán még rosszabb volt. Aggódtam érte, és sajnáltam. Ezekben a pillanatokban nagyon utáltam Louist. Nagyon.

És mikor az ideiglenes házához értünk, egy puccos bérházi albérlethez, egy egyszerű "Kössz" elmondása után szinte kiugrott a kocsiból és már be is csapta ránk az ajtót. Pár pillanatig meredten bámultunk utána mielőtt Niall tovább indult. Feltűnően ugyanazon az útvonalon, miközben állítása szerint nem arra fele van a Nando's.

- Hova megyünk? - ráncoltam a szemöldököm értetlenül.

- Vissza.