Public Relation [ONE DIRECTION FF. !L.S!]

6.

Bár kicsit soká jött ez a rész, a sorozat szempontjából egy fontos pontról van szó. Nagyon remélem, hogy tetszeni fog nektek, és várom a visszajelzéseket!

"Midnight memories// Anywhere we go, never say no, Just do it."

[Éjféli emlékek// Bárhova megyünk, nem mondunk nemet, csak csináljuk.]

Reggel Harry zajoló telfonjára keltünk, amin mondjuk nem kellett volna meglepődnöm. A fejem hasogatott, amikor kinyitottam a szemeim, és ezen csöppet sem segített a fülsüketítő csengőhang. Harry felmorgott mellettem, majd nyögdécselve átfordult a hasára, de nem, nem nyúlt a retkes telefon után. Lassan abba maradt a csipogás, de csak alig pár másodperc és újra hívták.

- Mi a jó büdös ...? - horkant fel Harry, és hallottam csukott szemmel, ahogy csapkodni kezd az éjjeli szekrényén. - Hol a picsában van már ez a szar? - morgott, és felült. - Ott van melletted Sasha, add már ide! - mondta rekedt hangom, mire én is felültem sóhajtozva, és felvettem a csörgő telefont, majd átnyújtottam neki.
- Mi a franc van már? Hajnali tíz van. - hörgött a telefonba, mire kínomban felnevettem, és én is kezembe vettem inkább a sajátomat, de engem természetesen senki nem keresett az ég világon. - Ó, basszameg - csapott a homlokára, míg a túlsó végről beszélő egyént hallgatta. - Megyek - nyomta ki sóhajtva a hívást. - Elfelejtettem a kibaszott interjút - pattant fel az ágyról. - Jössz velem?

- Arghhh - nyöszörögtem a párnába. - Hát hogyne - vergődtem ki én is.

- Akkor siess. - Gúnyos pillantást vetettem rá, mert én már elő is vettem a cuccaim a táskámból, ő meg még mindig a telefonját nyomkodta az ágy mellett. Perceken belül elkészültem, aztán percekig vártam a szenvedő srácra. - Nesze, reggeli - nyomott a kezembe egy tablettát, meg egy pohár vizet.

- Mi ez? - ráncoltam a homlokom.

- Fejfájáscsillapító, jó esetben félórán belül kijózanít minket - mondta, és lenyelte a saját piruláját. - Na induljunk - sétált az ajtó felé, majd elfogyasztottam a "reggelim" és követtem.

Furcsa volt beülni Harry mellé az autójába, úgy, hogy mindkettőnknek fájt még a lélegzés is, ő meg vezetni készült, de hát nem volt mit tenni. Úgyhogy elvezetgetett, végig szitkozódva persze az egész 10 perces utat, én meg csak fogtam a fejem, hogy végre múljon már el ez a borzalmas érzés.

Aztán egy épület előtt leparkolt, és kiszállva már várt ránk egy nagy termetű férfi, akihez odasétálva Harry kezet rázott vele, majd elindultunk be. Egy nem túl nagy tömeg gyülekezett az ajtó mellett, akik Harryt meglátva visítozni, meg fényképeket lőni kezdtek, de egy pillanatra se álltunk le, mert úgy tűnt Harry eléggé késésben van.

Folyosókon sétálás után, egy kifejezetten tágas stúdióba léptünk be, ahol csak úgy zsongtak az emberek. Hát nem, nem volt kellemes így másnaposan.

Harryt egyből elkezdték körül ugrálni, kávét nyomtak a kezébe, majd sminkeshez ráncigálták. Feltűnés nélkül próbáltam a nyomában maradni, miközben a halántékomat masszíroztam.

- Ki ez... ez a lány? - pillantott le rám a székre, ahova leültem kínomban, egy nő, aki eddig Harry leordibálásával volt elfoglalva a késés miatt, meg azért mert láthatóan másnapos. Kezdtem megszokni mostanában, amiért furcsálják, hogy lány vagyok.

- Ó, tényleg - nézett felém Harry is. - Skacok, ő itt Sasha, egy nagyon jó barátom. Szóval legalább úgy szolgáljátok ki, mintha ő lenne most a nap sztárja. Például hozzatok neki kávét, látjátok, hogy szenved - legyintett felém vigyorogva, mire egyből mozgolódni kezdtek, és pár pillanat múlva már egy műanyag poharat tartottam a kezemben. Hálás pillantást vetettem Harryre, aki intett, míg a stúdió kanapéja felé kezdték lökdösni.

- Gyere, ülj oda a felvételhez - mosolygott rám egy fiatal lány, és miután felálltam a kamerák mellé vezetett. Úgy döntöttem nem ülök le, mert így jobb volt a látószög, plusz ha rosszul leszek könnyebben kijutok innen.

Harry éppen kezet fogott a srácokkal mikor odaértem, majd leült a kanapé bal oldalának szélére. A legtávolabb Louistól, akit akkor láttam normális távból elsőnek. Hát, leginkább csak annyi jött le, hogy nem tűnik túl vidámnak.

- Akkor megyünk élőben! Három... Kettő... Egy - kiáltotta egy ember, mire a srácok normális pózba vágták magukat, ahogy a műsorvezetőnő is.

- Itt van ma velünk a One Direction - kezdte a műsorvezetőnő, akit egyébként látásból betudtam azonosítani. Suenak hívták, és hát, ezt a műsort vezette, akármilyen meglepő. - Akik jelenleg hosszabb szünetüket töltik még, de addig sem lustálkodnak, igazam van, srácok?

- Igen, ez így van - reagált Liam elsőként. - És bár még nem tudunk pontos dátumot mondani, ígérjük nem kell sokáig várni már ránk.

- Harry, te is várod már a visszatérést? - vigyorgott rá Sue.

- Természetesen. Hiányzik már a közönségünk, és persze a remélhetőleg alakulgató új dalainkat is nagyon várom már, hogy elkészüljenek - felelte Harry diplomatikusan, de jól hallhatóan rekedt hangon.

- Még így is fáradtnak tűnsz, pedig szünet van - mosolygott a szőke nő.

- Hát, fogalmazzunk úgy, hogy nehéz éjszakám volt - mondta Harry, mire mindannyian egy rövid hamis nevetést hallattak.

- És ki ez a lány, Harry? - kérdezte Sue, váratlanul átváltva a témát. - Akivel ma reggel tele vannak a közösségi oldalak? Csak nem ugyanaz, akit most is magaddal hoztál? - csillant fel a szeme, és hirtelen féltestével felém fordult. - De, de, ő az - vigyorodott el eszelősen. Harry értetlenül bámult rá, és az én szemeim is hasonló nagyságúra tágulhattak.

- Mi... Hol... Mi van? - kérdezett vissza Harry dadogva. Nagyon rosszat sejtettem, és a gyomrom már a torkom felé közelített.

- Ó, hogy te még nem is láttad?! - vigyorgott a nő. - Ha minden igaz, azonnal kivetítjük nektek, és persze a nézőknek is - felelte, és csak arra tudtam gondolni, hogy azt hiszem megköszönném, ha nem tenné, és inkább tudatlan maradok.

Mikor a kép felvillant, még továbbra is a srácokat figyeltem. Enyhe kifejezés, hogy féltem a képernyőre nézni, de utólag hálás vagyok érte, mert legalább nem maradtam le a fiúk reakciójáról. Louis eddig is a körmét rágta, félig ledőlve a kanapéba, még a hülye is levehette róla a feszültséget, de mikor meglátta a fotót lesütötte a szemét, és a hajába túrt. Niall és Liam, szinte pontosan egyszerre kapták a fejüket Louis felé, de mintha valami automatikusan jelzett volna nekik, át is fordultak Harry felé, aki továbbra is a képet bámulta. Megrándult az arca, és ekkor már kénytelen voltam rávenni magam, hogy felnézzek.

A fotó természetesen tegnap este készült, nem volt nehéz kitalálni azt sem, hogy a csókunk jelenetét ábrázolja, és persze az is pont eléggé leordított róla, hogy az alkohol ezen a szép éjszakán fontos szerepet játszott. Kínosan a tenyerembe temettem az arcom, és elfordultam a srácok, a stúdió, és a kép irányából.

- Basszameg - dünnyögtem a plafon felé nézve, és vontatottan visszafordultam.

- Szóval, Harry Styles, milyen mesélni valód van nekünk? Ki ez a leányzó? - tért vissza ismét a tárgyra a riporter. Harry most egyenesen rám nézett, és bár nem voltam a kamerák látómezőjében, valószínűleg az összes tévé előtt élőben a srácokat nézőnek lejöhetett, hogy hova is pillant Harry.

- Khm - krágokta, az öklét szája elé téve, majd oldalra pillantott a mellette ülő Liamre. - Hát...

- Szerintem inkább... - kezdett a kimentésébe Liam, de ő mégis folytatta.

- Ő az én barátnőm - mondta lassan, furcsán tagolva, újra a riporter felé nézve, majd ismét rám fordította a tekintét, mire elhúztam a számat. Liam és Niall is kérdőn rám bámultak, mire felmutattam nekik a hüvelyk ujjam. Magamban meg, próbáltam legyőzni az óriási döbbenet, annak ellenére, hogy erre számítanom kellett volna.