Public Relation [ONE DIRECTION FF. !L.S!]

10.

"Tell me you believe in love. It's not an illusion."

[Mondd, hogy hiszel a szerelemben. Ez nem illúzió.]

H A R R Y

- Ha ebben jössz, halál komolyan, minden pasi téged akar majd - mondtam Sashának, aki a tükör előtt állt egy fehéres hosszú ruhában, ami középen elől, és hátul is éppen csak nem mutatta meg a bugyiját.

- Argh - nyöszörgött. - Egyrészt, megmondtam, hogy egy srác sem érdekel úgy, másrészt nem vagyok ribanc. Én ilyet nem veszek fel - szólt, és visszatrappolt a próbafülkébe, ahova még mindig ezer ruha volt odakészítve neki a stylestjaink jóvoltaból.

- Az előző ötre is ugyanezt mondtad - nevettem fel kényszeredetten. - De amúgy igazad van, még van kb. háromnegyed órád eldönteni, miben jössz. Teljesen ráérünk.

- Anélkül is tudom, hogy késésben vagyok, hogy ezt két percenként közlöd. De mondani könnyű, nektek elétek raknak egy öltönyt, ami ígyis úgyis jól áll és ennyi. Viszont nekem ezek a ruhák mind totál másképp néznek ki! És egyik rosszabb, mint a másik. Ami meg a cipőket illeti, nyugodtan elfelejtheti mindenki, hogy magassarkúban megyek. Nem mondok le a tornacipőmről. Ebben a ruhában pedig ki sem megyek. Olyan, mint egy zsák. Ezt meg fel se veszem. Zöld!! - kiáltotta ki a fülkéből, továbbra is hisztizve, amit egy óra szenvedés után már kezdtem megszokni, de akkor sem kívánom senkinek.

- Ha így tudom, hogy ennyire nehéz eset, inkább napokkal ezelőttre szánom a ruhapróbát - sóhajtott az egyik stylest, Claire. Megint felnevettem kínomban. Talán közölnöm kellett volna velük, hogy Sasha nem egy cicababa, aki percek alatt talál magának hat ruhát is.

- Oké, ez tetszik - mondta, mire mindegyikünknek reménykedve felcsillant a szeme.

- Nem létezik! - gúnyolódtam, és közben kijött a fülkéből.

- Tudtam, hogy végül a leghétköznapibbat választod - forgatta a szemét Claire, Sasha egyszerű rövid, fekete csipkeruhájara.

- Milyen? - kérdezte, míg a tükör előtt forgolódott.

- Hát ezzel nem tűnsz ki a tömegből - vigyorogtam. - De gyönyörű vagy ebben is, persze. Haladjunk - tapsoltam, és Claire-rel felpattantunk a kanapéról, amin ültünk.

Sasha elindult a sminkeshez, meg a fodrászhoz - akihez természetesen egyáltalán nem akart menni, közben Claire-rel a cipő ügyön veszekedve. Fejcsóválva ott hagytam, és én is elindultam átöltözni.

Izgultam. Ami furcsa volt, mivel már évek óta nem volt ilyen. De most igen, és ennek egy oka volt: Louis. Rossz előérzetem volt, azt már viszont nem tudtam miért.

Az elmúlt 2-3 hétben, mindent úgy csináltunk, mintha mi sem történt volna azelőtt. Együtt voltunk, mikor akartunk, de mégsem békültünk ki konkrétan. És most volt itt az idő az első eseményre azóta.

A hatodik albumunk debütáló partyjára.

Nyilván Sashával kellett érkeznem, hiszen a "baratnőm" volt, de ettől függetlenül az egész estét Louisval akartam tölteni. Reméltem, hogy így lesz.

Pár perc múlva Sasha határtalan jó kedvvel, fehér tornacipőben ugrált oda hozzám, indulásra készen.

Beültünk a terepjáró hátsóülésére, a sofőr mögé. Aztán, mikor megérkeztünk az eseményre kibérelt hatalmas bárhoz, átverekedtük magunkat a fotósok tömegén. Kézen fogva, hogy hiteles legyen. A gyomor görcsöm még tovább erősödött, mikor arra gondoltam, talán Louis meglát így minket, és azzal mindent elrontok, ami az utóbbi pár hétben felépülhetett.