Public Relation [ONE DIRECTION FF. !L.S!]

4.

"And friends shouldn't kiss me like you do."

[És egy barátnak nem kellene megcsókolnia, mint ahogy te teszed.]

Harry nem viccelt, tényleg másodperceken belül öltözködni kezdett, ami csodának számított az eddigi tapasztalataim alapján.

- De mire ideér, még van időnk... -nyöszörögtem, mikor konkrétan ráncigálni kezdett.

- Két utcára lakik, szóval nem, nincs. Csináld már, Sasha, légy szíves - nézett rám rimánkodva, mire sóhajtozva elkezdtem felvenni a cipőm.

Harry köszönés nélkül sietett ki, csak én búcsúztam a két sráctól, de azt is nagyon gyorsan. A tempóból a lépcsőknél sem vett lentebb, egyedül a kijárati ajtónál toppant meg pár pillanatra. Balra nézett, majd fejrázva visszatért a bambulásból, és a hátamra téve a kezét jobbra irányított. Ez azért volt gáz, mert az autó az ellenkező irányban állt. Visszapillantottam mögénk, és a gyanúm beigazolódott, mikor megláttam a szintén megtorpant Louist, aki fürkészve bámult minket. Észrevette, hogy nézem, majd szomorúan megcsóválta a fejét, és bement Niallékhez.

- Öhm, Harry, nem akarok beleszólni, de az autódra nincs szükséged? - kérdeztem visszafojtott mosollyal.

- Menjünk el ebédelni, aztán majd visszajövünk - felelte, miután elgondolkozott.

- Elkényeztetsz - válaszoltam.

- Megérdemled - mosolygott rám, de ettől még feszültnek tűnt.

Hasonló árkategóriájú, és stílusú étterembe ültünk be, mint tegnap. Felsóhajtottam, mert azért mégis csak furcsa volt, hogy két nap ismertségnél már egy vagyont költött rám, de amikor megláttam a másik asztalhoz érkező rántott camambert sajtott, és áfonyaszószt valahogy elszállt ez a gondolat.

Miután leadtuk a rendelést, Harry megnézte az üzenetet jelző telóját. Felmorgott és átadta nekem.

Niall

Lounak bejönnek a dalok, de eléggé kiakadt attól, hogy leléptél... Egy lánnyal...

- Visszaírhatsz neki, ha akarsz. Én nem fogok - dünnyögte Harry, és mivel én biztosan nem akarok bunkó lenni, válaszoltam.

Harry

Örülök, hogy tetszett neki, és sajnálom, hogy miattunk érzi rosszul magát. Viszont azt hiszem Harrynél kölcsönös... Sasha:)

- Mi lenne, ha ma este elvinnélek a kedvenc helyemre? - kérdezte, mikor visszanyújtottam a telefonját. Kérdőn pillantottam rá. - Inni akarok, és ha ott vagy, kisebb az esély rá, hogy kórházban kötök ki - dobta be, a valószínűleg jól kitalált érvét.

- Hát... Nem hinném, hogy anyáék értékelnék az ötleted - vonakodtam.

- Akkor aludj nálam, és úgy nem kell tudniuk mit csinálsz addig - felelte.

- Szerinted az mennyire fog jobban tetszeni nekik, hogy egy idegen pasinál akarok aludni, mint az, hogy kocsmázni megyek? - nevettem fel hitetlenül.

- Szerintem te is tudod, hogy van egy érv a tarsolyodban, amivel egyértelművé válik, hogy semmi olyan jellegű szándékom nincs - kacsintott, és persze megint igaza volt.

- Jó, legyen - vontam vállat.

- Haza viszlek, hogy megbeszélhesd az őseiddel, meg összepakolj, aztán nyolcra ott vagyok - virult, miután rábólintottam, és elkezdtünk ebédelni. - Nem baj, ha egy haverom is jön még?

- Mármint kocsmázni, vagy ott aludni nálad? - kérdeztem furcsán. Harry felnevetett.

- Inni.