'ez a nő itt kérlek szépen, Ashton édesanyja.' villantott egy műmosolyt Sophie felé. 'és te ki vagy, édesem?'
'ő a barátnőm.' válaszolt Ashton a lány helyett, és védelmezőn a dereka köré fonta a karjait.
'remek.' vicsorított a nő. 'beszélni szeretnék veled.'
'mint látod nem vagyok túl mozgásképes.' mutatott végig magán Ashton. 'így nem tudok rögtön ugrani, és kimenni veled a folyosóra, szóval mondd nyugodtan előttük.'
'biztos vagy te ebben édesfiam?' vigyorodott el ördögien.
'egészen.'
'hát rendben.' sóhajtott a nő, és egy kicsivel beljebb lépett, hogy be tudja maga után csukni az ajtót. 'arról van szó, hogy vissza kéne jönnöd Los Angelesbe, amint lehet.'
'nem fogok visszamenni. felejtsd el.' eresztett felé Ashton egy hamiskás mosolyt.
'tudtommal kötelességeid lennének fiam.' tette csípőre a kezét az anyja, ezzel azt próbálta sugallni, hogy ő a dominánsabb.
'már nincs semmiféle kötelességem azon az átkozott helyen.' csattant fel Ashton.
Sophie-nak nem tetszett az egész.
valami nagyon-nagyon gyanús volt neki ebben a dologban.
Ashton hangja sem tetszett.
sőt a testi reakciói sem.
'már hogyne lenne?'
'menj el, míg szépen mondom.' a lány érezte Ashtonon, hogy kezd egyre idegesebb lenni.
'Ashy, nyugodj le kicsit.' suttogta a fülébe Sophie.
'nem tudok!' mordult fel. 'idejön, jelenetet rendez, lekezelően beszél veled, és követeli, hogy menjek vissza oda, ahonnan szinte menekülve jöttem el? normális szerinted?! ő üldözött el onnan!' mutatott az anyja felé idegesen, és minden egyes reakciójával azt sugallta, hogy tiszta szívből utálja az anyját.
'tudod, már csak apát sajnálom, hogy ott kellett veled hagynom. nem is értem, hogy hogyan visel téged el.' nézett fintorogva a nő felé.
'tudd, hogy hogy beszélsz velem Ashton!' emelte fel a hangját ő is.
'ahogy megérdemled.' fröcsögte idegesen.
'na jó, ebből elég! idefigyelj édes fiam. amint kiteszed ebből a kórházból a lábadat, jössz vissza velem Los Angelesbe a menyasszonyodhoz, és összeházasodtok vele, ha tetszik, ha nem.' közölte higgadt hangon, Sophie-ba pedig az összes vér megfagyott, és kissé arrébb csúszott Ashton mellől. 'az sem érdekel, hogy itt Sydneyben ezzel a kislánnyal henteregtél.' nézett undorodva Sophie-ra.
'Ashton, miről beszél az anyád?' nézett a lány kétségbeesve Ashtonra.
a fiú nyelt egy nagyot.
fogalma sem volt arról, hogy most mit válaszoljon neki.
'könyörgöm mondj már valamit.' kérlelte Sophie a könnyeivel küszködve. 'milyen menyasszonyról beszél?'
'Sophie, én...'
'te mi, Ashton?' kiabált rá a fiúra. 'azt mondtad, hogy szeretsz. miért hazudtál?!' kérdezte a lány teljesen összetörve.
'tudod nagyon jól, hogy szeretlek. mindenkinél jobban.' próbálta visszahúzni magához Sophie-t, de ő nem nagyon akarta engedni magát. 'kérlek, higgy nekem.' pislogott Ashton felfelé, mert nem akarta, hogy kibuggyanjon az a kósza könnycsepp.
'ugye nem hazudsz?'
'nem. tényleg nem.'
'én már nem tudom.' rázta szomorúan a fejét Sophie, majd felállt az ágyról, és lehajtott fejjel kisietett a kórteremből.
***
új borítóról vélemény? :333
