(zenével hallgassátok, ha szeretnétek)
'legyél a feleségem.' bukott ki Ashtonból, mire Sophie hirtelen a fiú felé fordult, a szemei pedig elkerekedtek, és elpirult.
arrébb rakta a gitárját, majd felállt a kanapéról, és odasétált Ashtonhoz.
'm-micsoda?'
'én... ömm... össze kéne házasodnunk.' magyarázott össze-vissza, és megfogta Sophie kezét, hogy kicsit lenyugodjon. 'tudom, hogy még csak most töltötted be nem rég a 16-ot, és a fiatalkori házasságok sosem működnek, de nem érdekel. nagyon szeretlek. annyira, hogy az már fáj.'
'ohh. hát... rendben. házasodjunk össze!' Ashton megkönnyebbülten elmosolyodott, mire a lány a nyakába ugrott, és arcát a nyakába fúrta, miközben rajta csimpaszkodott. 'szeretlek, Ashy!'
'én is szeretlek, bébi.' motyogta Ashton, és megpuszilta a lány fejét.
Sophie elhúzódott tőle, és gyorsan közelebb hajolt a fiúhoz, hogy megcsókolhassa.
Ashton nekidőlt a falnak, magával húzva Sophie-t is, aki csak halkan felnevetett azon, hogy a fiú máris felizgult.
'imádom a szádat.' motyogta Ashton két csók között.
'mhm.' hümmögött Sophie válaszképpen.
Ashton felkapta az ölébe a lányt, és odasétált vele a kanapéhoz, majd elfektette rajta, és gyorsan fölé kerekedett. kezeivel Sophie oldalát kezdte el cirógatni, mire ő csak próbált kiszabadulni, mert a csikizéstől, és a nevetéstől alig kapott levegőt.
'e-elég, Ashy!' sikította Sophie nevetve, mire Ashton sóhajtva feladta, és odabújt szorosan a lány mellé.
csendben feküdtek a kanapén. Sophie Ashton hajával játszott, és mosolyogva nézte a fiút, aki már majdnem elaludt.
'Rosie lesz a neve.' mondta a lány megtörve a csendet. Ashton összevont szemöldökkel érdeklődve felnézett rá.
'mi?'
'a babánk. Rosie-nak szeretném elnevezni.'
'oh.' válaszolt Ashton némi töprengés után. 'honnan tudod, hogy kislány lesz?'
'nem tudom.' motyogta Sophie, a fiú pedig válaszképpen csak bólintott, majd visszafeküdt.
'mi van, ha fiú lesz? akkor mi legyen a neve?'
'Danny, vagy Rian.' jelentette ki Sophie, és az arcáról levakarhatatlan volt a mosoly. Ashton kuncogott egyet, és ismét bólintott.
'tetszenek.'
ismét csend telepedett közéjük, ami egyáltalán nem zavarta őket. csak feküdtek, és mindketten a gondolataikba voltak merülve, míg Ashton meg nem szólalt. 'többször kéne énekelned.'
Sophie elpirult, és nemlegesen megrázta a fejét. 'nem. nem vagyok olyan jó benne.'
'de igen, az vagy. gyönyörű a hangod, és ügyesen játszol a gitáron.. miért nem meséltél nekem soha erről?' Ashton még mindig emlékezett arra a felvételre, amit véletlen talált a lány szobájában, de úgy döntött, hogy nem fogja róla kérdezgetni, se a dalról, amit írt.
Sophie csak sóhajtott egyet, és zavarában a körömlakkját kapargatta.
'hagyjuk, oké?' válaszolt a lány szomorúan mosolyogva, mire Ashton a fejét csalódottan ingatva inkább ejtette a témát.
***
hát, mint látjátok ennyi lett volna :(
tudom, most utáltok stb stb, hogy csak így hivatalosabb bejelentés nélkül befejezem
de ez csak átmeneti állapot
nagyon-nagyon sokat gondolkodtam rajta, hogy legyen-e 2. évad, mert eleinte nem akartam
de mivel ennyire aranyosak vagytok, és ennyire nagyon szeretlek titeket is ♥♥♥ (meg ezt a hülyeségemet is...)
ezért lesz 2. évad :3
őszintén be kell valljam azt, hogy rengetegszer abba akartam hagyni
komolyan
még az is megfordult a fejembe, hogy törlöm magam wattpad-ről, és végleg abbahagyom az írást
viszont az, hogy ennyien szeretitek/olvassátok/kommenteltek, így nem mertem megtenni
bűntudatom lett volna, lelkifurdalásom, utáltam volna magam, meg minden ilyen dolog
egyenlőre sajnos még nem tudom, hogy mikor fogom folytatni, de ebbe a könyvbe fogom
lehet 1-2 héten belül, vagy akár 1 hónap is
tényleg nem tudom...
lehet, hogy annyian már nem is fogják olvasni a kisebb szünet miatt, de nekem megéri folytatni, mert ez a legelső könyv, amit becsülettel, és nagyon nagy szeretettel írok/írtam végig :)
a nézettség, meg a vote-ok pedig magukért beszélnek, és azt nektek köszönhetem!!! ♥
szóóóval folyt. köv. nemsokára :)
nagyon-nagyon szeri ♥
