×Fuckers×

×Eighth×

Egy halvány fénysugár világította be a szobát. Lassan kinyitottam a szemem. Az első amit megláttam, Mikey gyönyörű zöld szeme volt. Elmosolyodtam, mikor megsimította az arcomat.

-Mióta vagy fenn? - kérdeztem suttogva. Nem tudom miért suttogtam.

-Nem túl rég óta. - válaszolt ugyan olyan halkan, kezével még mindig beborítva arcomat.

Furcsa volt, hogy előbb kelt fel mint én. Általában úgy kell kirángatni az ágyból, különben az egész napot átaludná.

- Nem tudtál aludni? - érdeklődtem.

-Emlékszel, mikor átfutottál hozzám este? - tért el a témától.

-Miről beszélsz? - néztem rá értetlenül.

Hüvelykujjával megsimította az alsó ajkam.

-Mikor még gimisek voltunk, és veszekedtem a szüleimmel, te meg este gyalog átjöttél, hogy megvigasztalj.

-Valami rémlik. De te így emlékszel erre? - mosolyodtam el.

-Minden egyes szóra. - homlokát az enyémnek támasztotta és tarkómon pihentette kezét. - Még soha senki sem szeretett annyira mint te, Viv. - éreztem meleg leheletét arcomon. Szavai hallatán kicsit elpirultam, és halványan elmosolyodtam - Én csak szeretném megköszönni, hogy vagy nekem. - hangja teljesen komoly volt.

-Mikey, nem kell semmit megköszönnöd. Nélküled elképzelhetetlen az életem, nekem kéne hálálkodnom. - egy pillanatra mintha szomorúság, vagy talán csalódottság futott volna át arcán.

Egy darabig még szemembe nézett, majd odahúzott magához és megcsókolt. Lassan és hosszan tartó csókot váltottunk.

Mikor elváltunk ráfeküdtem mellkasára és ujjammal kis köröket rajzoltam hasán.

-Miért mondtad ezeket? - kérdeztem.

-Mert így van.

-De hogy jutott eszedbe?

-Nem tudom.

-Minden rendben Mikey? - felemeltem fejem, hogy ránézhessek.

-Persze, minden oké.

Megpusziltam álla vonalát, majd visszatelepedtem mellkasára.

***

Délután letáboroztunk a fotel elé, kényelmes melegítőben. Mikey lábai közé ültem és hátamat nekidöntöttem mellkasának. Körülöttünk mindenféle rágcsa.

Így kezdtünk el videojátékozni. Hangosan nevettünk, és kiabáltunk. Ilyenkor olyanok voltunk mint két 10 éves kisgyerek. Szeretem, hogy Mikeyval mindig önmagam lehetek.

-Most meghalsz! - jelentette ki Mikey az egyik ellenfélnek támadva.

Én már kiestem ebből a menetből, szóval csak szurkoltam Mikeynak, aki mint mindig, most is mesterien játszott. Ujjai gyorsan mozogtak a konzolon előttem.

Hirtelen kinyílott az ajtó. Odakaptam fejem, de Mikey nem vette le szemét a tv-ről.

Meg se bírtam szólalni, mikor megláttam az új vendégünket, teljesen lefagytam. Nem is ismertem fel azonnal, olyan régen láttam.

-Calum, ha te vagy az, akkor a konyhában a süti az enyém, csak úgy mondom. - jelentette ki, az engem átkaroló fiú, még mindig harcolva.

-Nem Ca-calum vagyok, vagy ki a fene. - szólalt meg a nő.

Mikey erre a hangra odakapta a fejét. Ő is lefagyott.

-Látom semmit sem változtatok. - mondta lenézően.