×Fuckers×

×Fourteen×

- "Throwing rocks at your window at midnight. You met me in your backyard that night." - kezdte tökéletes, rekedtes hangján.

Azonnal tudtam miről énekel. Emlékszem erre. Ezt rólunk írta!

- "In the moonlight you look just like an angel in disguise. My whole life seemed like a postcard.
You were mine for a night, I was out of my mind. You were mine for a night I don't know how to say goodbye."

Könnyeket csalt a szemembe. Nem is tudtam, hogy erre emlékszik, nemhogy számot ír róla. Jó volt hallani, hogy érzett akkor.

- "Makeing all our plans in the Santa Cruze sand that night. I though I had you in the plam of my hand that night. Screaming at the top of my lungs 'til my chest felt tight. I told myself that I'm never gonna be all right.

You had me wrapped around your finger I'm wrapped around your finger... "

Mosolyogtam mint a vadalma, könnyeim folytak és nem tudtam levenni szemeimet a gyönyörű fiúról, akit teljes szívemből szeretek, örökre, aki most szerenádot ad nekem, számot írt rólam... És még évekig tudnám sorolni mi mindent köszönhetek neki.

Imádtam a dalt, mégis alig vártam, hogy véget érjen és magamhoz ölelhessem Őt. Az első randinkat írta le - mármint az első normálisat.

...A buli utáni hétvégén a szüleim nem engedtek sehova. Egész szombaton ültem és vártam, hogy írjon vagy hívjon, de nem jött semmilyen üzenet. Már kezdtem azt hinni, hogy csak egy kaland voltam neki, mikor megjelent vasárnap este az ablakom alatt. Minden úgy történt, ahogy leírta. Csodálatos este volt, bár nem volt se csók se semmi, csak beszélgettünk. Beszélgettünk és a csillagokat bámultuk. Olyan gyönyörű volt aznap az ég, mint azóta soha.

A tündérmesébe illő este után, hajnalban hazakísért. A szüleim nem is tudták, hogy ellógtam otthonról. Semmit sem aludtam aznap, de másnap mégsem voltam fáradt. Pár óra múlva találkoztunk az iskolában és azóta vagyunk elválaszthatatlanok.

-"Wrapped around your finger. " - hangzott az utolsó sor.

Mosolyogva arrébb tette a gitárt, én meg azonnal rá ugrottam. Mindketten eldőltünk, de ezzel nem foglalkoztam. Rajta fekve tarkója alá nyúltam, átkaroltam és nyakához bújva mosolyogtam.

-Annyira szeretlek! - szólaltam meg.

-Én is téged. - kuncogott, mivel leheletem csikizte nyakát.

-Táncoljunk! - toltam fel magamat mellkasán.

-Nincs zene, Viv. - mosolygott.

-Nem is kell, csak te kellesz!

Felálltam, ő is feltápászkodott. Kinyújtotta kezét, amit én elfogadtam. Gyorsan magához húzott. Testünk összepréselődött, szinte eggyé vált. Kezeimet tarkóján, összekulcsolva pihentettem, miközben hüvelykujjaim hajával játszottak. Egy darabig lassúztunk, mélyen a másik szemébe nézve, majd tenyerei csípőmről indulva végigsimították hátamat, majd hajamban megállva közelebb húztak a fiú arcához. Lassú csókban forrtunk össze. Hajába túrtam. A fellegekben jártam akkor.

- Feküdjünk le! - nézett rám izgatottan a csók végén.

-Most? - vontam fel a szemöldököm.

-Aha. - bólogatott. Azzal elfeküdt a földön... Ja, hogy erre gondolt.

Mellé helyezkedtem, kezére feküdtem, amivel aztán átölelt és magához húzott.

-Olyan gyönyörű! - néztem fel az égre.

-Az. - értett egyet.

Megcsókoltam nyakát, majd arcomat az övéhez dörgöltem, akár egy hálás kiscica.