×Fuckers×

×Thirteenth×

Viv

Lassan kinyitottam a szememet. A nedves fű helyett, most egy ágyon feküdtem és borzalmasan melegem volt. Hajam izzadt bőrömre tapadt. Reflexből le akartam rúgni magamról, az indokolatlanul rajtam pihenő, nyolcvan takarót, mik nem hagytak levegőhöz jutni, de hirtelen észrevettem a mellkasomon szuszogó fiút. Akár egy kiscica! Mikey erős karjaival szorosan ölelt. Szintén kimelegedett testét közel az enyém mellett pihentette. Feje rajtam nyugodott. Lassan vette a levegőt. Elmosolyodtam aranyosságán.

Percek múlva a meleg már teljesen elviselhetetlennek bizonyult, így mocorogni kezdtem. A rajtam szuszogó angyal is nyitogatni kezdte szemeit. Szempillái súrolták forró bőrömet. Lassan rám emelte fáradt arcát. Azonnal megszabadultam a forró takarók fogságából. Csak fehérnemű volt rajtam, amit nem is nagyon bántam. Majdnem hőgutát kaptam, esküszöm!

Rá mosolyogtam Mikeyra viszont ő csak szomorúan lehajtotta fejét. Mikor ismét rám nézett feltűnt, hogy szikrázó kékeszöld szemei, ezúttal piros háttéren díszelegtek. Aggódva kaptam tekintete után.

-Nem emlékszel? - sóhajtott.

-Mire?

-Viv, gondolkozz! Kérlek!

Az ágy sarkát bámulva elmerengtem egy kicsit.

Angyalok nem csinálnak ilyet. - ez volt a mondat, mi vészjóslóan visszhangzott a fejemben.

Basszus... Minden beugrott. Csak azt nem tudom, hogy kerültem haza. Nem is érdekelt. Magába kerített az idegesség, csalódottság és szomorúság. Úgy rémlik velük egész jól összeismerkedtem tegnap is...

-Jess! - szólaltam meg pár perc múlva. - Michael?

-Tönkre tettelek érted? Majdnem meghaltál az este miattam! Nem én mentettelek meg. Képtelen voltam bármit tenni. Összetörtem. Gyenge vagyok! - kiabálta kiakadva.

-Mi van? Mi a fenéről beszélsz? Ki hozott haza?

-Calum. - hajtotta le a fejét.

-Jó figyelj, ez most egyáltalán nem érdekel. - közöltem vele. - Ki az a Jess?

Nem voltam féltékeny típus. Mikey rossz fiús kinézete mindig is vonzotta a női tekinteteket, megszoktam, nem is zavart, hisz a fiú teljesen figyelmen kívül hagyta közeledésüket... De ez most más volt.

-Nem csallak meg. Szeretlek, tudod.

-Akkor ki az a nő? - fontam össze mérgesen magam előtt karomat.

-Ash egyik ismerőse.

-Miért hívogat "Ash egyik ismerőse"?

-Csak mert gitárt szeretne venni a barátjának.

-Komolyan?

-Igen.

-Nagyon szar indok, Michael, de az az egy szerencséd, hogy nincs kedvem veszekedni. - zártam le a témát ridegen, majd kikászálódtam az ágyból.

-Haragszol rám?

-Persze, hogy haragszom. Ezt közölhetted volna azelőtt is, hogy mindkettőnket bajba keversz. - lépteimet az ajtó felé irányítottam, de hirtelen még visszafordultam egy utolsó mondatra - Persze csak ha igaz lenne.

Kisétáltam a konyhába, valami frissítő koffeinben bővelkedő ital reményében.

-Kérsz kávét? - kiabáltam vissza a szobába.

Egy ideges "igen"  jött válaszképp, szóval elővettem két bögrét és elkészítettem a forró italokat.

Mikey most mérges, mert haragszom rá. Nem igazán érdekel, hisz tudom, hogy igazam van. Utálok vele veszekedni, nem is nagyon szoktunk, de most rendesen kiakadtam, ezt az este is bizonyítja. Nem vagyok hülye. Tudom, hogy nem Ash ismerősével beszélget ilyen lelkesen. Ugyan már... Jobb indokot is hazudhatott volna. Megértem, hogy az este megijedt, nyilván én sem voltam normális, hogy csak úgy elrohantam, de nem tehettem mást. Egyszerűen nem kaptam levegőt. El kellett menekülnöm. Nem akartam szembenézni a problémákkal. Most sem akarok, ezért - jogosan vagy jogtalanul - de hallgatással és ridegséggel büntetem barátomat. Elég gyerekes viselkedés, de a hazudozás is az.