×Fuckers×

×Fifteen×

Na, végre újra írtam ebbe a blogba! :D Bár nagyon szeretem ezt a sztorit, nem bírtam rávenni magam, hogy folytassam a történetet, ezért is késett annyit. Remélem tetszeni, fog a rész, jó olvasást! ( Még egyszer bocsánat! :) )

×××

Jó reggelt a leggyönyörűbb lánynak a világon! Csodás volt az éjszaka és mindennél jobban imádlak! Próba van, de ma hamarabb hazaérek. Alig várom, hogy újra lássam az arcodat, kicsim. Sietek.

Szeretlek
~M

Na szép, megint egyedül ébredtem. Nagyon meghatott a levél, amit a párnámon találtam reggel, de Mikeyt semmi sem tudja pótolni. Máris hiányzott, bár csak pár perce vagyok ébren. Az illata, az érintése, a szavai, a hangja, a mosolya... Awh mindene. Ő a mindenem, nincs mit tenni. Mérges voltam, hogy nem tudhatom magam mellett, de a próbákat is megértem, hisz ez az élete, a zene. Nem tudom, képtelen lennék ezért hibáztatni, vagy lecseszni. Nem is haragudhatok, és nem is fogok, amíg boldoggá teszi, addig pedig én egyedül ébredek. Ez van. És mosolyogva meg is fogom tenni, csak hogy őt is mosolyogni lássam.

Kikecmeregtem az ágyból és egy adag rózsasziromban landoltam. Most jöttem rá, hogy nem igazán fogok unatkozni ma a fiú nélkül. Egész napos takarítás vár rám.

Gyorsan összedobtam valami reggelit, hisz üres gyomorral nem megy a gürizés. Egy gyors szendvics mellett döntöttem, aminek elfogyasztása után már állhattam is neki a temérdek gyertya összeszedésének... Jobban mondja összekaparásának, hisz az összes leégett, a lehető legjobb időpontban, a lehető legromantikusabb módon, ám ez most egyáltalán nem volt élvezetes. Hosszú órákat töltöttem a viasz felvakarásával a padlóról és a bútorokról. Imádom Mikeyt, komolyan ,és ez gyönyörű gondolat volt tőle, de nem hiszem, hogy tovább gondolta volna a dolgot. Na mindegy.

Munka közben zenét hallgattam, mikor megszólalt egy Black Veil Brides szám. Imádtam, és ez volt Calum kedvence is. Együtt szoktuk ordítani a dal ikonikus kis sorát: "IN THE END". Vicces szokott lenni... Várjunk csak, Calum! Még meg sem köszöntem neki, hogy konkrétan megmentette az életemet!

Még végigkiabáltam a számot, majd lehalkítottam a lejátszót, és telefonom után nyúltam. Már ki is csörgött, mikor rájöttem, hogy mekkora idióta vagyok, hisz zenélnek! Épp le akartam rakni, mikor a fiú felvette.

-Szia! Hú, nagyon sajnálom, hogy megzavartam a próbát!

-Szia, Viv!... A mit?

- A próbát. Ne haragudj, le is teszem, majd visszahívlak később.

-Mi a szarrol beszélsz?

-Zenéltek nem?

-Tudtommal, ma nincs próba.

-Dehogynem, Mikey is odament.

-Ma biztos nem... Mármint neked azt mondta, hogy oda megy?

-I... igen.

-Ja, ja persze...khm ma van próba, csak... Elfelejtettem.

-Jó kösz, Calum... Mindegy, én csak szerettem volna megköszönni, hogy hazahoztál. Szia.

-Viv...

Le is raktam a telefont, mivel már nem bírtam visszatartani a könnyeimet. Visszafutottam a hálóba, felkaptam a levelet és darabokra téptem.

"Szeretsz?! Próba, van de sietsz...?! " szipogtam, összekuporodva a földön.

Nem hiszem el, hogy megint hazudott. Ráadásul ilyen csúnyán. Nem tudtam eldönteni, mivel szolgáltam rá minderre a borzalmas, mérhetetlen fájdalomra, amit a mellkasomba éreztem, amit ő okozott...