Kölyök • Seth Clearwater ff. / Hun

VIII. Fejezet

Talpam halkan csattogott, ahogy a papucsban ügyetlenkedve indultam be a szobámba, ahova benyitva Seth hatalmas szemei fogadtak. A feneketlenség egy pillanatra újra elnyelt, a szívem kihagyott egy ütemet, ahogyan végig nézett rajtam, s ádámcsutkája ugrott egyet, hirtelenjében minden hideg vízcsepp fölöslegesnek bizonyult, pazarlásnak, ugyanis vérem ismét lázasan áramlott ereiben, melegem lett pedig semmi mást nem tett, csak bámult rám azokkal a hatalmas, átható szemekkel, amikből most szinte olvasni tudtam volna; vágy, bizonytalanság, boldogság... Nem tudtam ki igazodni rajta.

- Szabad a fürdő, ha kell... – motyogtam végül, mikor már percek óta ácsorogtunk egymást bámulva.

- Öhm, jó – köhécselt zavartan egyik kezével beletúrva fekete hajába a tarkójánál, imádtam mikor ezt csinálta, de nem tudtam pontosan miért. Egyszerűen csak szexi volt. Mindig az volt.

Pár pillanatig még folytattuk a sehova sem vezető néma ácsorgásunk, majd ő ismét bizonytalanul bólintva elindult, ám mikor végleg eltűnhetett volna az ajtó mögött én képtelen voltam, hogy ne húzzam vissza egy csókra, de nem nagyon lehetett ellenére, elvégre önerőből nem bírtam volna vele.

Forró ajkai szenvedélyesen tapadtak ajkaimra, ami úgy hatott rám mintha a nyakamba öntötték volna a felforralt vizet, minden porcikám felhevült, a szívem ezerszer gyorsabban vert, míg karjai magabiztosan ölelték körbe vékony derekam. Soha nem éreztem felőle ezt, és ez meglepetésként ért, alig bírtam vele tartani az iramot, s csak akkor kaptam észbe – nagyjából -, mikor kezeit a fenekemre csúsztatva megemelt én pedig magától értetődően öleltem át lábaimmal derekát.

Mély lélegzetvételeimnél éreztem hozzám simuló izmos testét, forró ajkai végig cirógatták az állam vonalát le egészen a nyakamig, ahol ismét megtalálva az érzékeny pontjaimat mély, jóleső sóhajokat csikart ki belőlem, míg én hol mellkasát, hol nyakát simogattam.

Halványan érzékeltem a külvilágból, ahogy lassan lépkedve lefektetett az ágyra, s felém gördülve tovább folytatta határaink feszegetését, amit már jóval távolabb hagytunk a hátunk mögött, nem tudtam volna leállni, igazi pokol lett volna, ha ezek után vissza hátrál, de úgy látszott nem fog. Készen állt.

Forró érintése lassan kúszott be a bő póló alá, ami alatt már csak egy sport melltartó fedte ziháló mellkasom, ajkai szórakozottan kalandoztak kulcscsontomon, miközben én egyre többször túrtam bele sűrű hajába, ami engedelmesen simult ujjaim közé.

Megunhatta a fölösleges anyagokat, ugyanis könnyedén felegyenesedett éppen csak annyi időre, hogy valahova eldobja magáról a pólót, így esélyem sem volt megcsodálni izmos testét, majd mire újra észbe kaphattam volna már rajtam sem volt póló. A szívem szinte ketté hasadt ütemében, ahogy újra megéreztem testét az enyémhez simulni. A levegő a tüdőmben akadt, ahogy egyik keze ziháló mellkasomra csúszott és ajkai újra megcsókoltak. Megadta az utolsó löketet is, ami minden kétséget kitaszított gondolataimból.

Körmeim óvatosan mélyedtek bele bőrébe, ahogyan végig simítottam mellkasán, mire morgásszerűen felsóhajtott, amit nem bírtam megállni mosolygás nélkül. Mintha dorombolt volna.

Kicsit átvéve az irányítást hátára fektettem, s felé gördülve apró csókokkal hintettem be tűzforró arcát, kerülve hívogató ajkait, majd lejjebb vándoroltam egészen a farmerja övéig, ahol azonban megtorpantam, mikor éreztem, hogy összerezzen.

Kíváncsian, bizonytalanul néztem fel barna szemeibe melyek vágytól homályosan, de zavartan pillantottak le rám.

- Khm...neked ez...az első? – kérdeztem zavartan, nem szoktam hozzá, hogy ilyenről kell kérdezősködnöm. Nem szoktam hozzá, hogy egy ilyen helyzetben én vagyok a tapasztaltabb.