Az utolsó naplemente

Második fejezet: A feladat

A lány elgondolkodott azon, hogy miért pont ő kellene, megmentse a földet, és ezt hogyan tudja megtenni. És rá akart kérdezni erre, viszont egyszerűen meg sem tudott szólalni, mivel ez sokkolta őt. Csak tétovázott. Nézett ki az ablakon és nézett az apjára, majd megpróbált föl állni, ami nem sikerült mivel borzasztóan fájt a lába. Erőt merített és megszólalt.
- Mégis hogyan menthetnénk meg a világot?
- Tudod, ezek a kapuk, amikről beszéltem, csak azokat az embereket nem tüntették el, akinek maradniuk kellet. Mindenkinek része van a küldetésben, viszont nélküled nem megyünk semmire.
- Miért pont én?
- Mert neked, volt az életedben három fontos tárgy. Egy iránytű, amit a születésedkor kaptál, annak jelképéül, hogy ne tévedj el a nagyvilágban, egy óra amit kicsengetésedre kaptál a pontosság jelképéül és egy sakkfigura amit tizennyolcadik születésnapodra kaptál, a bölcsesség jelképéül. Ezek a tárgyak, a tudatalattid az általad legféltettebb helyekre rejtette. Ha ezeket a tárgyakat megtaláljuk, megmenthetjük velük a földet. Ha nem találjuk meg, akkor csak az egyik világ marad fönt. Vagy ez, vagy ahová az emberek menekültek.
- Ez mitől függ?
- Erről majd később! Szólt Dylan
- És mégis mennyi időnk van? Kérdezte Bella
- Több, mint nyolcvan nap.
- Ne haragudj, de le kell feküdnöm, rettenetesen fáj a lábam.
- Rendben lányom! Majd ha jobban érzed magad, még elmondom a terveimet!
Bella ledőlt az ágyba, és elszenderedett.
A lány azt látja álmában, hogy egy bárkán van, és valahova nagyon igyekszik. Ránéz a radarra és minden rendben látszik. Fölnéz az égre. Mintha vihar közeledne, de nem izgatja, mivel tudja, hogy hamarosan célba ér. Egy madarat lát az vitorlára szállni. Bella kezd mérges lenni és elhajtja a madarat. A hajó elkezd egyre jobban a hullámokra hallgatni, és egy szisszenés majd néma csönd és a hajó süllyedni kezd.

Ekkor Bella fölébredt, és ideje sem volt elgondolkodni azon, amit látott, mivel egy orvos szólt hozzá.
- Amíg te aludtál, egy műtétet hajtottunk végre, ami során meggyógyítottuk a lábad, és a jobb alkarodat.
A lány a jobb alkarjára nézett, amin karcolások sem voltak. Az orvos próbálta visszatartani a lányt, a mozgástól, hogy pihentesse a végtagjait egy kicsit. A lány fölkelt, de nem ment egyenesen az ajtóhoz, hanem körbejárta a szobát többször is, próbálgatva az immáron meggyógyult lábát.
Kiment a teremből.Az apját követve,az autóhoz siettek, majd helyetfoglalva elindultak a ház felé.
Útközben a lány az álmon gondolkodott, de nem szentelt nagy jelentőséget az álomnak.
Ahogy haza értek, a lány leült egy székre majd az apja kitöltött egy-egy pohár narancslevet, majd az egyik poharat Bella felé nyújtotta.
- Bella! –kezdte Dylan – Nincs sokidőnk a három tárgyat megkeresni. Annyit tudok, hogy az első egy szobában van, de nem tudom, hogy pontosan hol.
A másik kettőről nem tudok semmit. Az első tárgyat,ha megtalálod, hozd el nekem, vigyázz ne törjön össze.