Aznap ki is vittük a hullát-egy a város mellett elterülő-kis rétre,és Phil neki is állt a gödör ásásának. Nagyon jól haladtunk,amikor aztán elkezdett sötétedni. Phil bátor személyiség volt,de akkor én még nem voltam az... Féltem a sötétben,és még jobban a benne lévő szörnyektől. Tudom,gyerekesen hangzik,de ez van.Rosszul lettem amikor sötétbe kerültem.Egészen eddig.Phil közelsége olyan megnyugtató volt,hogy az teljesen hihetetlen volt számomra...!
-Na ez kész!-tette le az ásót,és belehelyezte a hullát.Nehezen birkóztam meg a gondolattal,hogy megöltünk valakit.Pontosabban valamit.
Egyszer csak üzenetet kaptam:
Az első gondolat,ami átfutott az agyamon,az az volt,hogy talán meghaltam.De logikus.Ha írtam Philnek,és válaszolt,akkor talán még mindig élek.Sikítottam.Nem írt. Nem hallotta.Vége mindennek.Sajnálom,hogy ez történt.Ám ekkor megláttam valakit.
-Nina!-szólt egy régóta nem hallott,ismerős hang a hátam mögül.
-J..James...Te mit keresel itt?-szóltam félig már sírva.
-Ne aggódj,minden rendben lesz.Meg foglak védeni ettől a szartól.Láttam élőben.Hülye. Hagyd. Le fog szállni rólad.Ja és,kérlek ne aggódj,tudok mindent ami Philippe és közted van.Nem baj.Legyetek boldogok.De sose feledd,hogy mindennél jobban szerettelek,és hogy örökké ott leszek veled.-mosolygott rám James szelleme.
-Úristen...-sírtam el magam és a vállára borultam.
Két másodperccel később Phil ordibált utánam.
-Nina!! Úristen,mi van veled?! Hol voltál?! Mindenütt kerestelek!-csókolt meg,és most visszacsókoltam.
-Eltévedtem...
-Jó,rendben...Értem én.
-Aggódtam érted.
-Én is érted...-feleltem és romantikusan megöleltem.Életemben először éreztem igazi szerelmet pezsegni a véremben.
Ekkor hirtelen minden elsötétült,és már semmire sem emlékszem.Csak annyira,hogy hol ébredtem fel...
FOLYTATÁS KÖVETKEZIK!!!
YOU ARE READING
A Jelenés
HorrorPROLÓGUS 1918-at írunk.Az első világháborúnak egy hónapja lett vége.Országunk lebénult.Az emberek próbálnak visszatérni a régi kerékvágásba,ám valami mégsem stimmelt.Valami zavar volt,de senki sem tudta mi. Érezték a veszélyt.Néhány családon már ann...