A Jelenés

Egy nyugodt nap (2. évad 5. rész)

Ez a nap a nyugodt napjaim közé tartozik. Meglepő módon a seriff -miután elájultam- nyakon öntött egy pohár vízzel. Amikor felébredtem, őt láttam magam előtt.   

       -Phil... Ez nem lehet- dadogtam össze-vissza zavaromban. Dehát ő már egy éve halott!

       -Nina, tudom... Tudok mindent... Nem tudom, hogyan de... De visszajöttem. Mármint azt mondják, hogy egy évvel ezelőtt meghaltam, de semmire sem emlékszem- mondta, majd egy könnycsepp is legördült az arcán.- Én...Én nem tudom, hogy mi történik velem, de... A halálomra sem emlékszem. Kérlek, mondd, hogy legalább te hiszel nekem!

     -Én...Már azt sem tudom, ki vagyok egyáltalán- mondtam, majd tovább bámultam. Az elmúlt egy évben semmit sem változott. A haja kusza volt, mint mindig. A szemei barnán virítottak azon a csodálatos arcán. Már megint, ismételten belé estem.

      -Nincs hova mennem, Nina... Veled akarok lenni- mondta, majd zokogni kezdett. Lehet őrá haragudni?!

      -Gyere hozzánk. Akkor majd költözöl Ashleyhez, én pedig maradok Jacksonnal- mondtam, mivel ez volt a legegyszerűbb megoldás.

     Nem reagált semmit a Jacksonos sztorira, nem nagyon érdekelhette. Ja, én naiv. Majd minden rendben megy otthon, igaz? Hát, persze. Ahogy kiszálltunk a kocsiban, a lábaim önálló életre keltek, és automatikusan befutottam a házba, és Jackson nyakába ugrottam. Természetesen nem nagyon értette a dolgot, de tartott, és nem dobott le, hála istennek.

    Zokogtam.

      -Mi a baj?- mondta, majd lerakott.

     -Nem lehet igaz...-dadogtam. Muszály Jacksonnal lennem...

     -Mi történt, Nina? Miért voltál a rendőrségen? Egyáltalán mi van?- lépett be Ashley aggódó fejjel.

     -Engedjetek már be!- dörömbölt az ajtón Phil.

     -Ki a f...?- idegesedett fel Ashley, ám amikor majdnem letörte a bejárati ajtót, még a szava is elakadt.

    -Ashley, de jó újra látni- ölelte meg a volt vőlegényem.

      Ashley nagyon megdöbbent, mivel ez volt az a nap, ami neki óriási megdöbbenést, és csalódást hozott neki. Nem tudta, hogy mihez kezdjen, és abszolút tehetetlenné vált. Bár ezt sosem mondta ki, de mindig is tudtam, hogy valahol mélyen nagyon is kedvelte Philt. A halála után 3 hónapig folyamatosan minden éjjel sírva aludt el. 21 éves korához igenis felnőtt, de egy valami nagyon is a gyengepontja: a szerettei elvesztése. Nem tudom, miért, de olyan megérzésem van, ami egy kissé felzaklat: szerintem a Jelenés ismételten fel fog bukkanni, és felforgatja a nyugodt napjainkat.

     A vacsoránál Phil úgy ült le az asztalhoz, mintha semmi sem történt volna. Nem törte magát azzal, hogy mennyire felzaklat a jelenléte, vagy hogy mennyire foglalkoztat a gondolat, hogy vajon mi is történt vele,hogy ennyi időre felszívódott. Ja, és nyugi, az sem különösebben érdekelte, hogy mindenki azt hitte, hogy meghalt.