A Jelenés

Döbbenet és meglepetés (9.fejezet)

Miután tegnap hazajöhettem/hazajöhettünk a kórházból,már itthon töltttem az estét.Mindent csináltam csak éppen nem aludtam.Álmos voltam,de nem tettem ki magamat  annak a veszélynek,hogy James szelleme ismét megjelenik az álmomban.James volt életem első szerelme,akivel a jövőt tervezgettem,és akit a mai napig szeretek.De meghalt.Nem maradt más belőle,csak egy kalandvágyó és gonosz lélek,aki jelenleg bosszúra éhes,és nem akar mást,csak bántani.Nem fizikailag,hanem lelkileg. Rosszul voltam. Amíg a fürdőben voltam,rádöbbentem,hogy talán James azért engedett el,és nem ölt meg,mert tudta hogy terhes vagyok. Nem akart nekem ilyen téren fájdalmat okozni,tudta jól,hogy imádom a babákat,és bár az öcsémet megölték,attól még hiányzik és szeretnék magamnak egyet,vagy akár többet is. Ekkor csöngettek.Éjjel 1 óra volt,el sem tudtam képzelni ki az. Egy kislány álldogált szomorúan pont a mi ajtónk előtt lehajtott fejjel.

 -Szia.Hát te meg ki vagy,és mit keresel itt ilyen későn?-kérdeztem döbbenten.

 -A nevem Caroline. Nagyon sötét van,és félek egyedül hazamenni.Anya otthagyott engem egy sikátorban,és elfutott.

 -Jézusom,gyere gyorsan be nehogy megfázz!-kaptam a fejemhez.Hogy tehet egy anya ilyet?

 Engedelmeskedett.Hitt nekem,és bízott bennem.Ez volt a kulcs.Meg kellett nyugtatnom a kislányt,és muszály volt felmelegítenem és meleg ágyat biztosítani az éjszakára.Hiszen én is anya leszek hamarosan,nem lehet kőből a szívem.Ekkor nyílott a hálószobánk ajtaja.

 -Mi van itt?-lepődött meg Phil,amikor az éjszaka közepén ébren talált,és mert egy idegen kislány itta a teát a kedvenc bögrémből.

 -Képzeld,ő itt Caroline.Az édesanyja kint hagyta egy sikátorban,és most fél hazamenni.

 -Oh,értem.Képzeld nemsokára a mi családunk is gyarapodni fog egy ifjú kis taggal...-kezdte mesélni Phil a történetet.

 Caroline-on látszott,hogy már nagyon unja a történetet,így hát megmutattam neki a mi szobánkkal pontosan szemben lévő vendégszobát. Miután adtam neki váltásruhát (egy nagy póló ami Philé volt),beburkolózott,felnézett a mennyezetre,és azt mondta: ,,Vár a végzetem.Anya,várj meg engem a kapuban."

Nem értettem mi folyik itt.Miért futott el az anyja? Mi történt ezzel a kislánnyal?!

 MÁSNAP REGGEL 8:04

 -Jóreggelt édesem-üdvözölt Phil kikelve az ágyból.

 -Jó reggelt-mondtam ásítva.

 -Hogy aludtál?

 -Viszonylag normálisan köszönöm.És te?

 -Caroline egész éjjel sírt.Nézd mit találtam:

"Caroline Bowman egy átlagos kislány volt,aki 1918.december 31.-én 23:59 perckor született New Jerseyben.Nem élte át az első világháborút,de mégis rengeteget tudott róla.Szülei, Charles Bowman egy kaszinó tulajdonosa és Catherine Booth-Bowman kisvárosi cselédlány voltak. 5 testvére volt,ám mind az öt meghalt,súlyos gyermekkínzásban.A hatóságok azt feltételezték,hogy a szülők bántalmazhatták ilyen súlyosan a gyermekeket,ám aztán nem sokkal az ötödik gyermek halála után kiderült,hogy nem a szülők ölték meg a gyermekeiket,hanem a 8 éves Caroline,a legkisebb gyermek.Mindig is ő volt a legszentebb gyermek,szülei szerint mindig szófogadó volt,és mindenben segített,értelmes volt,stb. Tehát semmi gond nem volt vele.Egészen eddig.A lány a testvérei megölése után is úgy tett,mintha semmi sem történt volna,pedig ez egészen súlyos dolog volt. Mind az öt testvérét a legszaristább módon ölte meg.Az akkori legbrutálisabb gyilkosok megirigyelték volna a 8 éves kislány eszét,amilyen lenyűgöző (rossz értelemben) módon meggyilkolta vérszerinti testvéreit. A lány végül 1927.január 19-én,percre pontosan éjfélkor hunyt el egy New York városi nevelőintézetben.A legenda,amely róla íródott azt tartja,hogy szeretett személy(ek) halála után jelenik meg,és akkor,amikor valaki fiatal várandós.Azóta is csak arra vár,hogy megtalálja új "testvérét",akit megölhet."

~Bocsi hogy nem hoztam nektek a temetéses részt,de ígérem,hogy a következő részben már ott lesznek... <3 ~  Ui: Légyszives kommenteljetek,hogy hogy tetszik a sztorim és hogy érdemes e folytatni,vagy csak időpazarlás!!! Thx <3

 FOLYTATÁS KÖVETKEZIK!!!