A Jelenés

A mentőakció I. (2.évad 8.rész)

Phil búcsúlevelével rohantam ki a nappaliba, ahol a húgom és Jackson valamin nagyon susmorogtak. De mivel nem az volt a legnagyobb gondom, hogy a húgom vajon már megint össze akar-e hozni Jacksonnal, akit még csak egy-két napja ismerünk, hanem az, hogy megkeressem Philt (és nem azért mert fontos nekem, hanem azért mert a segítségünkre lehet, hiszen ha úgy vesszük, mégis visszatért a halálból, amit a Jelenés okozott), és hazahozzam a nagyjából biztonságos közegbe.

        -Srácok...Azt hiszem, oltári nagy gáz van- sóhajtottam, majd leültem velük szembe.- Ezt a levelet találtam az ágyamon, összehajtva. És mivel ez bizonyára Phil kézírása, ezért az emberrablást, és az öngyilkosságot biztosan kizárhatjuk. Arra gondoltam, meg kellene keresnünk, hiszen szerintem óriási segítség és előrehaladás lenne a csapatunkban, és rengeteg olyan dolgot tudhat, ami nekünk még az eszünkbe sem jutott. 

       -Nem mondom, hogy jó ötletnek tartom a nyomozósdit, de ezesetben nem szegülök ellen neked, hiszen egyértelműen nem hülyeség az, amit mondasz, hiszen tényleg nagy segítség lenne...- hadarta Ashley sietve, mint akinek valami nagyon sürgős dolga lenne, és nem ér rá beszélni.- Szóval csak miattunk vállalom be.

        -Oké. Akkor te benne vagy?- kérdeztem, mire a húgom bólintott egyet.- Jackson? Vélemény? 

         -Érted bármit- kacsintott mosolyogva. Atyaég! 

          -Szóval akkor három határozott igen Phil megkeresésére!- bólintottam elismerően.- Készülődjetek, fél óra múlva indulunk járni a város titokzatos, ijesztő helyeit.

     *FÉL ÓRÁVAL KÉSŐBB*

          -Már fél órája verem az ajtót, nem igaz, hogy senki sem hallja!- idegeskedett Ashley, mivel annál a háznál, ahol éppen várakoztunk, hat kocsi parkolt, és nem mellesleg senki sem nyitott ajtót, holott tényleg fél óráig vertük az ajtót.- Jó, nem érdekelnek a jogaik, én akkor is bemegyek.

        Amikor bementünk, még nem gondoltam volna, hogy életem legnagyobb hibáját követem el....

       -Nem kéne...- kezdte Jackson, de Ashley akkor már benyitott a recsegő padlójú, félig már összedőlt, omladozó házba.

       Oltári bűz csapta meg az orrunkat, már az első pillanatban. Rothadó hús szag áramlott az egész házban, ami egyikünket sem hagyta nyugodni, szóval elindultunk, hogy megkeressük a forrását.

      A szagok egyértelműen a pince ajtó másik oldaláról jöttek. Jackson berúgta az ajtót, mi pedig félve követtük. A bűz felerősödött, én pedig már a hányás határán voltam. A gyomrom minden egyes lélegzetvétel után majdnem felfordult, azonban az érzés akkor érte el a tetőpontját, amikor az utolsó szobához értünk.  

     Legalább egy tucat, rothadó hulla volt egymásra halmozva.