A Jelenés

A mentőakció II. (2. évad 9. rész)

+18!!!!
A hullák rothadtak, a legfrissebb is már legalább két hete rohadt a szobában. Ashley arcára kiült az undor, és az izgalom és kalandvágy helyett a hányinger vette át az uralmat nála. Jackson nem lepődött meg a látottakon, úgy tűnt, vagy járt már itt, vagy bizonyos szinten tud valamit erről a helyről. Minnél előbb meg akartam tudni az igazat, ezért kíváncsiskodni kezdtem.
        -Úristen. Mi ez a hely?- néztem Jacksonra.
        -Ez az öreg Jasper Caller háza- mondta a csapat egyetlen férfitagja.- Egy öreg vadászé, aki nem állatokra, hanem az erdőben kiránduló turistákra vadászik. Mivel egyik szemére vak, ezért nagyon nagy szüksége van a hallására. A polgármester nagy becsben tartotta Caller munkásságát, amíg rá nem jött, hogy nagy valószínűséggel az öreg ölte meg a feleségét és a kisebb kirándulócsapatukat.
        Ekkor ajtócsapódást, és halk lihegést hallottunk, valahol a ház másik felében. Összerezzentem, majd Jackson magával rántott egy szekrény felé, én pedig reflexszerűen magammal rántottam Ashleyt. Csakhogy nem fértünk be hárman abba a szűk kis tárolóba.
       -Ashley, menj a másikba...- jutottam gyors döntésre. Mégsem hagyhattam, hogy elkapja!
       A húgom egy gyors lépéssel belépett a másik tárolóhelyiségbe. Innentől kezdve már Isten kezében voltunk, ugyanis minden lélegzetvételünkkel úgy bántunk, mintha az utolsó lenne. Egyszer csak az ajtó halk recsegéssel kinyílt.
       -Mókuskáim, megjött az apuci- mondta az öreg Caller perverz hangvitellel.- Ki akar tágulni ma?
      Azt hittem, nem hiszek a szememnek. Az apró réseken át látni véltem, hogy az a vénember miket művel azoknak a szegény nyugtalan lelkek hulláival. Elmondjam? Az egyiknek a szájába hugyozott! Soha életemben nem láttam még ilyen kegyetlenségeket, amiket ott...
          -Ne nézz oda...- suttogta Jackson, majd a kezét a számra tapasztotta, mire behunytam a szemem. Olyan megnyugtató volt az érintése... De nem feledkezhettem bele a pillanatba, hiszen erőltetett nyögésekre lettem figyelmes. Az öreg Jasper Caller tömte az egyik fiatal lány hulláját. Miután elment a halott lányban, a padlásra sietett. Előnyös időpontnak tartottuk ezt a szökésre. 
       Sikeresen kijutottunk. Azonban Philt továbbra sem találtuk meg. A halálból való visszatérés pedig egy eléggé komoly problémának bizonyult ahhoz, hogy egyedül hagyjuk a városi rengetegben. Phil még a kapcsolatunk idején/ 2 éve sem volt felnőttnek nevezhető pasas, nem ám most! Mivel túlságosan aggódtam ahhoz, hogy hazamenjek úgy, hogy semmiféle nyom nem volt ahhoz, hogy Phil vajon merre az istenben lehet, ezért a többiek beleegyezésével természetesen továbbmentünk.

        -Van még valami hely, ahol nem jártunk?- kérdezte Ashley fáradtan.

        -Egyetlen ház maradt, de oda én nem megyek be- jelentette ki Jackson, mire mind a ketten bociszemekkel meredtünk rá.- Na, jó, de csak Nináért.

          Ebbe tuti belepirultam. Nem gondoltam volna, hogy Jackson kockáztatja az életét MIATTAM. Nina Chatrip sosem volt valami különleges lány. Sosem voltam az. Nem is akartam. De a James-szel és a Phil-lel való kapcsolatom mindig csalódással végződött (mondjuk erről nem ők tehettek, hiszen James meghalt, és nem látom többé, viszont Phil is meghalt, de ő visszatért). Valami azt sugallta, hogy Jacksonban megbízhatok. 

           Elmélkedésemből a társaim zökkentettek ki, hiszen már nagyon be kellett volna mennünk. Ki tudja, talán Phil nincs is odabent, és lehet, hogy odabent fogunk meghalni.

          -Mehetünk?- nézett hátra ránk az előttünk álló Jackson.

          -Felőlem- mondtuk Ashley-vel tökéletesen egyszerre.

          Jackson rákulcsolta az ujjait az enyémre, és így, kéz a kézben indultunk el az ajtó felé.

           Megnyomtuk a csengőt. Bár az eddigiekhez képest ez egy sokkal nyugodtabb környezetnek tűnt, mi mégis sokkal jobban féltünk, mint eddig akármikor. Tudtam, hogy nem jó ötlet bemenni, de tényleg annyira egy megnyugtató, nyugodt családi háznak tűnt, hogy még a legparanoiásabb idióta is be merne menni.

             -Jobb napokat! A nevem Aaron McAllister- mutatkozott be az álnevén Jackson az ajtót nyitó idős asszonynak.- Ő pedig itt a feleségem, Jessica McAllister- mutatott rám-, és a húga Jennifer Laxen.

             -Szervusztok! A nevem Mrs. Jeffrey. Gondolom már nagyon el vagytok fáradva, szóval fáradjatok csak beljebb- invitált be minket a legnagyobb kedvességgel és nyugodtsággal. Vajon mi lehet a probléma ezzel az idős asszonnyal? Olyan ártatlannak tűnt...

            Miután bementünk, leültetett minket a kanapéra, ami olyan puha volt, hogy sokáig gondolkodtam azon, hogy elkérjem-e Mrs. Jeffrey-től, hogy aztán hazavigyem, és popcornt zabáljak rajta. Végül ezt az ötletet eltemettem magamban jó mélyre, majd a lényegre tértem.

           -Mrs. Jeffrey, ön egyedül él itt?- kérdezte a húgom.

           -Ó, kedveském, bárcsak úgy lenne- sóhajtott gondterhelten.- A férjemmel élek itt. Ő még éppen alszik. Jeffnek hívják. Majd meglátjátok, milyen kedves.

          Na itt már éreztem, hogy valami nagy gáz van. Mélyen tudtam, hogy Jeffel lesz a probléma. 

         -Philippe! Hozz nekem, és a kedves kis vendégeinknek egy teát!- kiáltotta a nő.

         Ekkor megjelent Phil, olyan szerelésben, és szerepben, amire nem számítottunk. Cselédet csináltak belőle. A karja össze vissza volt vagdosva, a fején kék-zöld foltok virítottak. Bántották. A barátaimért ölök, és nem hagyom, hogy bántsák őket! Philt pedig a halála előtt az életem szerelmének tartottam, és bár már nem érzek iránta semmit, de még mindig fontos nekem, mint barát. Minden áron azon leszek, hogy kimentsem őt innen, a vének poklából.

         Phil persze egyből kiszúrta, hogy mi vagyunk a vendégek, egyből megismert minket. Kikerekedett szemekkel meredt ránk, majd visszament a konyhába. Tíz perc múlva megjelent négy csésze teával.

         -Mit kerestek itt?- suttogta Phil, amikor a teámat nyújtotta oda.- Meg fognak ölni mindannyiunkat! Meneküljetek innen, amilyen gyorsan csak tudtok!

Sziasztok! Ez a rész egy kicsit hosszabbra sikeredett, mint az általában szokott lenni, de szerintem eléggé lapos volt. És annyit ugye bár mondhatunk, hogy megtalálták Philt, de itt a kérdés az, hogy vajon ki is sikerül jutniuk Mr. és Mrs. Jeffrey házából? Várom a kommenteket arról, hogy ti hogyan képzelitek el a folytatást!

 

Ja, és ugye lesz egy Wattpad találkozó, a Margit-szigeten, április 14-én. Arra én sajnos nem tudok felmenni. De én szeretnék szervezni egyet ide Kaposvárra is. Szóval akik itt a környéken laknak, azoknak hamarosan szolgálni tudok egy dátummal, és pontos helyszínnel! Elvileg tehát a nyár folyamán biztosan tudunk találkozni! :))