PROLÓGUS
1918-at írunk.Az első világháborúnak egy hónapja lett vége.Országunk lebénult.Az emberek próbálnak visszatérni a régi kerékvágásba,ám valami mégsem stimmelt.Valami zavar volt,de senki sem tudta mi. Érezték a veszélyt.Néhány családon már ann...
~Sziasztok!! Ezentúl úgy tűnik beállunk a rendszerbe,és minden második napon fogok írni egy új részt,de ugyanúgy minden nap megy nálam az ötletelés,de minden közösségire szánok időt,ugyanúgy mint erre!! Ja és nagyon szépen köszönöm,hogy már 71szer néztétek meg a sztorimat,nagyon boldoggá tesz!! Akár komiba lehet írni,hogy min kéne változtatni,vagy hogyan szeretnétek a folytatást... ;)
Ma ismét egy új napra ébredtem.A tegnapi nap óriási változásokat hozott számunkra,és Caroline betoppanása sem volt valami megnyugtató. Mindenképpen el akart menni valahová egyedül,amíg mi nem vagyunk itthon. Ma lesz James temetése,és halálra izgultam magam.Nem tudtam,hogy vajon Caroline-t is a Jelenés küldte hozzánk,vagy pusztán csak a véletlen műve,és valaki szórakozik?! Megrezzent a telefonom:
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
Meglepődtem. Eléggé bántott,hogy el kell mennem.Hogy lehetnék ott a volt vőlegényem temetésén,akivel 2 hete még a jövőnket tervezgettem?! Ezt Natasha is pontosan tudta.Igen,ismerem a sztorit, ezt ő is átélte..Na mind1. El kell mennem,sajnos. Szerettem,és megérdemli a tiszteletet.Az utolsó,nagy tiszteletet.
-Phil...Üzenetet kaptam Natashától.-nyújtottam oda neki az iPhone-t.
-Ejha...Nem mondtad neki,hogy én is megyek?-lepődött meg.
-Úgy döntöttem,hogy hagyom,hogy ott derüljön ki a dolog.Nehogy ki legyünk tiltva az eseményről...-mosolyodtam el halványan.
-Oh,értem-szomorodott el cukin.Jaj,de szeretem.
-Caroline hol van?-kérdeztem meg Philtől.
-Nem tudom,már vagy 1 órája a fürdőben van,de semmit nem hallok...-fülelt.
-Bemegyek...
Óvatosan kinyitottam az ajtót...És akkor megláttam.A kád felett,a zuhanyzórózsára felakasztva lebegett a kislány.Már hiába siettem oda,és hiába kaptam le a lány nyakát a kötélről,már halott volt.Sokkot kaptam a látványtól.Nem akartam elmenni sehova. De akkor James is zaklatni fog,és ott lesz majd a rémálmaimban...
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
Miután írtam Natashának a várható késésemről,elmentem felöltözni. Egy térdig érő,fekete ruhát viseltem,amelyet még régen Jamesszel választottunk ki ünnepi ruhának. Igaz,hogy még csak 1 hét telt el a baleset óta,de nekem 1000 évnek tűnik.Nehéz őt elengedni,de nekem már van más barátom,akivel úgy érzem,örökké együtt leszünk.
Amikor megláttam Philt sírva kijönni a szobából,nagyon elszomorodtam...Fekete öltönyében nagyon jól nézett ki,ám látszott rajta,hogy nagyon ki van akadva,amiért egy halott lányt talált a fürdőben. Én is ki voltam akadva,de én tudtam leplezni.
-Induljunk,kicsim-szólt szipogva.
-Rendben.-megcsókoltam,és úgy tűnt hatott a vigasztaló csókom.
1 ÓRÁVAL KÉSŐBB
A miséről lekéstünk,de a szertartásra éppen odaértünk. Még utolsó közeli hozzátartozókként meg tudtuk nézni a testet.Borzasztó látvány volt.Arca tele volt karcolásnyomokkal,és sebekkel.Az egészet végigsírtam,de Phil megnyugtatott a végén.
A KÖVETKEZŐ RÉSZBEN ÚJABB IZGALMAS ÁLOMBA NYERHETTEK BEPILLANTÁST!! FOLYT.KÖV!!
