Someday maybe

13.rész- Love you Goodbye

Reggel az óra bosszantó csörgésére ébredtem, ami jelezte hogy elérkezett az a bizonyos nap amikor Harry elmegy. Rögtön rám tört az idegesség és próbáltam figyelmen kívül hagyni az irritáló hangot, amely azt jelzi hogy igenis fel kell kelnünk. Velem ellentétben Harry nem tudta nem figyelembe venni az idegesítő pittyegést:

- A rohadt életbe már!! - bosszankodott álmos hangon és csukott szemmel hadonászott. Mivel az óra az én oldalamon volt így rajtam keresztül próbálta elérni azt, több kevesebb sikerrel.

- Héj Fürtöske! Összenyomsz.. - mondtam én is fáradt hangon miközben Harry fél testével rám nehezedett. 

- Ne haragudj Kicsim, de nem érem el ezt a szart.. - bosszankodott tovább. Végül kinyitottam szemeimet és egy laza kézmozdulattal elhallgattattam a zavaró hangot. - Ahh köszönöm!

- Ne hidd, hogy csak téged zavart.. - néztem mosolyogva zöld szemeibe, melyek kora reggel is gyönyörűen csillogtak. 

- Hogy aludtál? - kérdezte az arcomat fürkészve, majd egy lágy csókot lehelt számra.

- Mmm..jól, bár nem túl sokat. Nem akarom ezt a mai napot. - mondtam kissé elszomorodva.

- Megértem..- sóhajtott - Nem lesz egyszerű az egyszer biztos.

- Szeretlek - bújtam szorosan hozzá és csupasz mellkasába fúrtam az arcom. Nem akartam elengedni. Ha tehettem volna egész álló nap így feküdtem volna az ágyban Vele.

- Én jobban! - kuncogott és a hajammal játszadozott. - De.. szerintem el fogunk késni, ha most nem kelünk fel. - kicsit hátrébb húzódott, hogy a szemembe nézhessen.

- Tudooom. - Nyújtottam el kissé nyávogósan a szót - De nem akarok sehova sem menni. Itt akarok maradni Veled.

- Tudod, hogy ez most nem lehetséges. -  puha ajkait az enyéimre tapasztotta. - Gyere együnk valamit... - noszogatott és kikelt az ágyból.

- Nem!! - makacsoltam meg magam és még jobban betakaróztam, hogy csak a szemem látszódjon ki. Óvatosan Harry felé sandítottam aki egy szál fekete boxerben állt előttem felfedve szálkás testét és különös tetoválásait. Hatalmas mosoly terült el az arcán, megvillantva gödröcskéit amikor észrevette, hogy "kicsit sem feltűnően" bámulom.

- Hát Te akartad drágám! - nevetett kissé gonoszul és abban a pillanatban lerántotta rólam a takarót. Rögtön összehúztam magam megérezve a hűvösebb levegőt, de nem tartott sokáig ugyanis Harry felkapott. Kezeim rögtön nyakába fontam attól félve, hogy leejt, míg Ő fenekemet fogva tartott meg. Lábaim dereka köré kulcsoltam. 

- Hova viszel? - nyöszörögtem, fejemet vállára hajtva.

- Le, reggelizni. Éhes vagyok és Te is. Hallom, hogy korog a hasad. - ami valóban igaz volt, de akkor sem szerettem volna felkelni a puha ágyból.

- Harry!! - kaptam fel a fejem - Le fogunk esni a lépcsőn! - mondtam kétségbeesve.

- Dehogy fogunk! Erősen tartalak. Bízz bennem! - s biztatás képen egy puszit nyomott az orrom hegyére.

- Rendben. - s még szorosabban szorítottam lábaimmal a derekát. - Amúgy a szüleim még itthon vannak nem? - néztem körbe ahogy a lépcsőn haladtunk lefelé.

- Ma korábban mentek el. Tegnap amíg fürödtél anyukád bejött és szólt, hogy ma korábban indulnak munkába, utána pedig mindketten el is köszöntek.

- Oh..jolvan. - válaszom csak ennyi volt mikor megláttam mi vár minket a konyhában.

-Hoppá-hoppá! - Húzta Harry széles mosolyra a száját miközben óvatosan letett a földre.