Someday maybe

3.rész-A másik részem..

Harry  gesztusa nagyon aranyos volt, viszont nagyon zavarba ejtő is. A probléma mind ebben csak az volt, hogyha zavarba jövök, az egész arcom olyan piros lesz, mint egy paradicsom. Ez most sem volt másképp, de remélem nem vette észre:

-Öhm..köszönöm Harry-mosolyogtam.

-Semmiség-mosolygott és olyan arcot vágott, mint egy elégedett és jóllakott kisfiú.

-Kérsz még valamit? Egy negyedik palacsintát?-elé tartottam az egész tányért-Csak most, csak neked, ingyen és bérmentve!

-Nem, köszönöm. Így nem fog belém férni a vacsora.

-Ki mondta, hogy lesz vacsora?-próbáltam komoly lenni, de nehezen ment mert amint kimondtam ezt a mondatot, kicsit úgy tűnt mintha Harry kezdett volna lefehéredni.

-N-nem lesz vacsora?-az arcán olyan mértékű kétségbeesés volt, hogy már úgy éreztem el kell szégyellnem magam, amiért ilyenekkel tréfálkozok.

-Annyira vicces, hogy így meg tudsz ijedni, annak hallatán,hogy nem ehetsz.-mondtam kuncogva-De nyugi, itt mindig van valami kaja és a hűtőből is bármit kivehetsz ami csak kell, kivéve-emeltem fel az ujjam fenyegetően-az ÉN nutellámat!

-Eltiltasz a nutelládtól?-nézett szúrós szemekkel.

-Nem tiltalak el, de ahhoz az engedélyem kell.

-Hát, legyen. - durcás arccal elfordult, de nem sajnáltam meg. - Nem is zavar, hogy haragszom?

-Gondoltam nem tart sokáig, de igazam is volt. Húzz bele Styles, mert eddig én állok nyerésre! - Mikor lettem én ennyire merész, hogy egy idősebb és ráadásul ismeretlen fiúnak mondok ilyeneket? De az az igazság, hogy annyira közvetlen és nem mellesleg aranyos ez a srác, hogy tényleg úgy érzem, mintha már régen ismerném.

-Ne szánd el magad Andrews!-majd szűkre húzta a szemeit, jelezve, hogy vállalja a harcot.

Muszáj volt elnevetnem magam.

-Na jó, vége a mókának! Tudtommal spanyolt kéne nálunk tanulnod, úgyhogy elmehetnénk valahová és közben gyakorolhatjuk a spanyolt is. De hová menjünk? - törnöm kell a fejem, mert nem tudom mit mutathatnék itt Harrynek, ami különlegesség.

-Alice, spanyolt bárhol lehet tanulni! Van kedvenc helyed a városban?

-Hát, sok helyre szoktunk menni Mayával, de talán a kedvencem a tópart. Van kedved oda menni? Nincs túl messze, és vihetünk szendvicset is, vaaagy palacsintát?!-néztem Harryt, vajon mit reagál.

-Oké. Tópart és palacsinta.-húzta széles vigyorra a száját.

-Kimegyek a garázsba egy plédért, utána becsomagolom a palacsintát, csinálok néhány szendvicset és indulhatunk is!

-Hagyd csak, majd én becsomagolom és csinálok szendvicseket.

-Köszönöm, aranyos vagy.-azzal kimentem a garázsba a plédért.

Sokszor jártunk piknikezni anyáékkal, amikor még kicsik voltunk. Olyan jó érzés amikor ülsz a természetben, eszel, iszol és nem zavar senki. Ha jobban belegondolok, a piknikezés az egyik kedvenc dolgom. Van egy piros-fehér kockás plédünk is, mint a filmekben. Hosszas kutatás után, csak megtaláltam, és visszamentem a házba. Harry a konyhában csinálgatta a szendvicseket és pakolta sorban a piknikkosárba.

-Honnan szedted azt a kosarat?

-Anyukád adta, az előbb ért haza.-anya ebben a pillanatban lépett be a konyhába.